Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-127

28 Az országgyűlés képviselőházának a filoszemiták érveit, haniem leegyszerüsitem a kérdést, az antiszemitizmus és a filoszemitizmus kérdését. (Egy hang jobbról: Hát van filoszemitizmus?) Nem tartom egyiket sem diffamálónak. Lehetnek emberek, akik az együk utón gondolják a maguk által kitűzött magasabbrendü célok megközelítését, mások a másik utón. De nem lehet abból rendszert csinálni, hogy itt az egyéni szabadságok, a személyi jogok s a tanszabadság oly korlátozásait merevitsük meg a magyar törvénytárban, amelyek nemcsak erre a korra vetnének majd sötét árnyékot, hanem a későbbi korban is megbosszulnák magukat, mert örökös elégedetlenséget és társadalmi küzdelmekre hivó iniazmákat rejtenének magukban és nevelnének ki, később pedig erős küzdelmekben, — olyanokban, amelyek kártékonyak a közéletre — csúcsosodnának ki. Énnekem ebben a kérdésben, amely tulaj donképen a mi társadalmunknak, a magyar társadalomnak gazdasági kérdése, (Ugy van! balfelől.) amely azt jelenti, hogy a kultúra eszközei, mintegy a társadalom jobb gazdasági poziciója ... (Gaal Gaston: Egy percent adóleszállitás többet jelentene!) Többet érne, igaza van t. képviselőtársamnak. Mondom a diplomák, mint a kultúra eszközei alkalmasak arra, hogy kenyérkereseti alkalmat, munkaalkalmat nyújtsanak egyeseknek; hogy pedig ezek kiknek jussanak, arranézve egyedül az államrezon, az államérdek az irányadó. Már az előbb hivatkoztam arra, t. Képviselőház, hogy egyes állások betöltésénél bizonyos kvalifikációkat tételez fel az állam, az államrezon megköveteli az erkölcsi és a politikai feddhetetlenséget. Én a magam részéről azt találom, hogy ezenfelül az államnak^ amikor ezeket a szempontokat szem előtt tartja és leszögezi, arra kell törekednie, hogy olyan intézményeket létesítsen, olyan társadalmi és állami rendet garantáljon, hogy a polgárok között minél kevesebb legyen a súrlódó felület és a küzdelemre, az ellentétekre alkalmat adó intézkedés. A numerus clausus ilyen összeütközések előfeltételeit kivánja kikapcsolni. Mert ha a2 a túlsúly, amely a középiskolában megmutatkozik a zsidók javára, az életben és az egyetemeken is, a diplomaszerzésnél, tehát a kenyérkereső eszköz megszerzésénél is ilyen arányokat mutatna fel, akkor ez felkeltené a többi társadalmi osztálynak, vallásnak vagy rétegnek irigységét, felkeltené azt a törekvést, hogy az ő céljai kitűzésében, azoknak elérésére való törekvésében ne lehessen túlnyomó többségben irányadó faktora a zsidóság, mint szellemi vezetőség. S ha a kormány egyrészt a rettenetes állástalanságra való tekintettel, amely tényleg rettenetes, másrészt pedig ebből a magasabb államrezont érintő szempontból egyelőre fennakarja tartani a numerus clausus intézményét, ne méltóztassék ezt diffamálónak tekinteni, ne mondják, hogy ez sárga folt, ne akarjanak ennek meggyalázó jelentőséget tulaj donitani, mert abban, hogy milyen jelentőséget kell ennek tulajdonítani, elsősorban mégis az az irányadó, aki a rendelkezéseket megteszi, és én kijelentem, érezhetik, tudhatják, hogy ebből a szempontból soha senki sem kezelte ezt a kérdést, nem is fogják kezelni és ez a párt nem volna hajlandó arra, hogy ilyen emberietlen szempontból engedje kezelni ezt a kérdést. Én a magam részéről nem vitatom, sőt el fogadom — mert azok mondják, akiknek fáj és 127. ülése 1928 február 14-én, kedden. akik érzik: a zsidóság, — hogy rájuk nézve a numerus clauzus törvénye igenis terhes, jogfosztó törvény, bár ha igaz mérlegen akarjuk a kérdést megmérni, ez nem olyan sérelmes, mint ahogy első tekintetben látszik. Mert mit jelent ez a törvény? Azt jelenti, hogy 10% kimaradt a zsidóság soraiból az egyetemekről. Be ezzel szemben at. Ház megítélésére bizom, hogy ebből a 10%-ból hány megyén el külföldi egyetemre, mert módot szerez rá, mert megteheti. Ezzel szembeu annak a szegény kálvinista papnak fiai, az a négy-öt gyermek, vagy annak a szegény vidéki tisztviselőnek a gyermekei, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) akik szegények nem rendelkeznek megfelelő anyagi eszközökkel, ha mégis kimennek külföldre, olyan testvértelenül, olyan támogatás nélkül állnak ott a maguk szegénységében, hogy meg sem mozdulhatnak. Ezzel szemben tény az, hogy azok a zsidó ifjak, akik kezükbe veszik a vándorbotot, hogy belső kulturális ösztönöknek engedve külföldi egyetemen tanuljanak, ott testvérekre találnak, nem lesznek testvértelenek. Nem olyan nagy tehát az t igazságtalanság, mintha azzal a másik kategóriával történnék meg, amelyre hivatkoztam sine ira et studio, anélkül, hogy ebből bárkinek javára is következtetést vonnék. így tehát nem marad ki tiz százalék sem. És ha az illető hazajön, megrakodva a tudomány lépesmézével, akkor itt üdvözölt hazatérő polgár lesz, aki kenyérhez jut, tekintet nélkül arra, hogy milyen szemmel fogadják az ő diplomáját. (B. Podmaniczky Endre: Ugy van!) Különben nézzük csak a diplomát. Ismét visszatérek a diplomára, mert hiszen e körül folyik a harc. Hát az olyan biztosan nyújtja az életnek busás tej jel-mézzel folyó völgyeit, hogy mindenki, akinek diplomája van, nagy kanállal merithet a boldogságból? Hány család van, amelyben az egyik gyermeknek nincs semmi diplomája, és vagyonban, bőségben, tiszteletben, dicsőségben él, a diplomás pedig kódorog állás nélkül, kenyér nélkül. Nem a diploma, hanem az arravalóság dönti el hogy az életben ki, mennyire fogja megállani a helyét. (Jánossy Gábor: Ugy van! Az egyéni rátermettség!) A magam részéről szeretnék küzdeni az ellen a társadalmi felfogás ellen, amely most is vizesnyolcasnak tekinti a kereskedőt, holott talán épen az a vizesnyolcas s a polgári társadalom élén megtisztelő állásban lehet és amellett a modern kutyabőr, a diploma még mindig nem jelent talán egyszerű kenyeret sem. Az a szándék, hogy a kormány ezzel a javaslattal idejött, azt jelenti, hogy a másik törvényt, az alaptörvényt merevnek tarja, olyannak tartja, amely félreértésekre, magyaráz erat ás okra adhat okot, olyannak, amellyel szemben az intenciók magyaráahatásáinak élét ile kell vágni^Én ezt a javaslatot haladásnak tekintem a régi törvénnyel szemben egy cél felé. Ez ahhoz a óéihoz vezet, oda kell, hogy (vezessen, hogy ez a törvény a magyar Corpus Jurisból majd ki fog kerülni, amikor elkövetkezik annak ideje, amikor a társadaLmi problémák megoldáshoz jutva, a gazdasági és kulturális törekvések kiegyensúlyozódnak. Akkor megint le lehet majd bonyolítani a küzdelmet^ egyéni sérelmek, mélyreható fájdalmak nélkül és akkor eljön a numerus clausus eltörléséinek ideje. A magam részéről sohasem tudnék hozzájárulni olyan rendelkezéshez, vagy olyan gyakorlahoz, amely a zsidókat kitiltaná az egyetemről, (Petrovácz Gyula: Olyan nincs!) avagy