Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-127
24 Àz országgyűlés képviselőházának törtetnek előre, és ebből a munkából a magyar nép, a magyar géniusz kivette részét és ezen az utón eredményekre mutathat. Az őserdőben, mint ahonnan vettem beszédem kiindulási pontját, s mint ahonnan elindult az emberiség, annak idején csak a természet mostohaságaival kellett megküzdenie az embernek: az elemekkel, a hideggel, a széllel, a vizzel; és meg kellett küzdenie őstestvéreivel, a vadállatokkal. Amikor a kultúra a természet erőinek birtokát biztosította az embernek, az ember legyőzte az elemeket, legyőzte a vadállatokat, de megszerezte magának ellenfelül a leghatalmasabb duvadat, az embert. Az emberek elszaporodtak, és most a nagy küzdelemben legédesebb testvéreivel, az emberekkel áll szemben az ember életre-halálra. T. Ház! Meg kell rettenni attól a gondolattól, hogy hová vezet ez és miért? A mának és a tegnapnak jegyében mindenütt ott áll a küzdelem utján a kenyér. Az ember küzd a kenyérért, ember ember ellen az egész világon, a hegyeken, a völgyeken, a győzők között és a legyőzötek között épugy, mint a mi kis sorsverte szerencsétlen csonka országunkban. A kenyér, reggel, nappal, este, előre, hajrá: ez a mai kor jelszava; minél többet szerezni meg belőle és minél több eszközt nyerni ahhoz, hogy az ember gondtalanul nézzen a jövendő, az öregség elé. Ezért az emberek nemcsak egyénileg indulnak a küzdelembe, hiszen társadalmi osztályok, néprétegek egymás ellen fordulnak és annál ádázabb, annál rettenetesebb küzdelemben folytatják a nehéz harcot azért, hogy megszerezzék a kenyér botját, a kereset eszközeit különböző jelszavak alatt, különböző egyesületekbe tömörülve, különböző célokat kitűzve, de mindig, mindeniknek átütő erejét a kenyér elérése adja meg. A szellem az, amely mindenütt, minden küzdelemben irányit és vezet; a szellem az, amely épit és rombol, mint a káoszban az őserő, mert tulaj donképen minden harc a szellemi ütközetek harca, amelyben a fizikai erőt adják talán a gépek, talán adja az emberi test, de ezek mindenütt mindig az eszme szolgálatában állanak, amelyek árnyékában találja meg azután a kenyerét az, aki közelebb jut a lehetőségekhez. Ez a törvényjavaslat, amely ez idő szerint tárgyalásunk anyagát alkotja, egy már meglevő törvény rendelkezésein kivan bizonyos változtatásokat eszközölni. A magyar nemzeti állam kulturfeladatainak betöltésére való alkalmasságát érinti ez a törvényjavaslat. A magyar nemzeti állam Európa ütköző pontján minden időben megtette kötelességét a kultúra szolgálatában. Az egyetemes világkultúra szolgálatában voltak érdemei, hiszen a mérföldjelző kövek ott foszforeszkálnak, ahol Európa kultúráját védelmezni kellett és ehhez a foszforeszkáláshoz a fényt az elesett magyar harcosok csontjai szolgáltatják, amikor az európai civilizációit védeni kellett a civilizálatlan tömegekkel szemben, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Ha ezzel a teljesítménnyel szemben és ezen túl vizsgálódunk, a tudomány tárházában is találunk mécseseket, amelyek magyar feliratokat világítanak meg, amelyek magyar érdemekre mutatnak, tehát nemcsak a harc mezején, hanem a könyvtárakban, a tudományos intézetekben is megtették a magyar nemzeti állam polgárai, magyar nép fiai a szolgálatot a világkultúra előbb re vitelében. (Ugy van! a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Miért akarják ezt megakasztani?) Mégis fáj127. ülése 1928 február 14-én, kedden. dalommal állapitom meg, hogy ezt a sokat szenvedett, sok küzdelmet átélt nemzetet ma is ugy kivánják beállítani és kezelni Európában, mint egy hívatlan vendéget. Fájdalommal állapitom meg én, mint a tiszaháti tőzsgyökeres magyarság egyik sarjadéka, hogy nekünk mindig az utolsó helyen volt a helyünk, ezt mutatták ki számunkra, pedig ez a magyarság, ha vérezni kellett, ott volt, ha csekély eszközökkel is, amelyeket rendelkezésére állitott az őstermészet, a kultúra harcában mindig megjelent és kivette részét és kötelességét. (Petrovácz Gyula: Ugy van!) Ez a javaslat maga kulturális javaslat volna, hiszen . kulturális kérdéseket érint. (Propper Sándor: Antikulturális javaslat!) ha azonban a kisérő gondolatok mélyére tekintünk és tárgyilagosan boncoljak azokat a gondolatokat, amelyek ezzel kapcsolatban vannak, én ugy találom, hogy ez elsősorban gazdasági kérdéseket érint, a kenyér kérdését érinti, és ez az egész vita, amely itt szokatlan heveséggel indult és folyik, tulajdonképen a gazdasági harc epizódja a parlament küzdőterén. A kultúra a kenyér botja, mert a kultúra eszközeivel a mai szövevényes társadalmi berendezkedés keretében és korlátai között könnyebben elér az ember egy alkalmas poziciót, mely az ő létérdekének alátámasztására alkalmas. Ha megnézem a nagy hevességgel vitázó ellenfeleket ebben a küzdelemben, azt találom, hogy ez a tételem igenis megáll, hogy tudniillik ez a kenyér kérdése. Mit látóik ugyanis egy részről 1 ? Egyrészről 'azt látonn, hogy a zsidóság, mint amely társadalmi réteg tagjai leginkább panaszkodnak a numerus clausus miatt — Őt tudják miért, és •igazuk lehet — elsősorban igenis a társadalmi tpozició elérésére alkalmas eszközöket félti. Mert az a diploma, amelynek elnyerésére alkalmas az egyetemre való beiratkozás, tulajdonképen eszköz ahhoz, hogy elfoglaljanak a társadalmi berendezkedésben egy olyan munkahelyet, amelyen könnyebben — igaz, hogy neihéiz szellemi! munkával — de megkeressék mindennapi kenyerüket. A másik oldalról pedig szintén azt látom, ftioígy elsősoirban azok állnak harciba, soromipóiba, akik a diplomát, a kultúrának ezt a bizonyítékát eszköznek tekintik arra, hogy társadalmi pozícióikat betölthessenek^ illetve arra iminősittve legyenek és igy a két érdek megütköizve, hevességgel indul egymással r szembe. Azoknak a társadalmi rétegeknek képviselői, takik ebben közvetlenül érdekelve nincsenek, tazt mondhatnák: küzdtietek, harcoljatok, seniilegesitsétek vagy semmisítsétek meg egymást. T. Ház! Én, mint ismeretes, közéleti pádyáim szerint kisgazdapárti képviselő vagyok. A magam részéről azt találom, hogy a társadalmi rétegek eloszlásánál a kulturális eszkÖIzöík megszerzéséiben nem lehetnek irányadók ipáfrtok, néposztályok, felekezetek, néprétegek. Bár a munkás néprétegek közvetlenül anyagi érdekükben ennél a javaslatnál érdekelve nincsenek is, én ugy találom, kell; hogy kellő tfiigyeleimmel kisérjék ennek a javaslatnak sorsát, annak ellenére, hogy ennél a két rétegnél mines numerus clausus, mert ezek a népréteigek talán épen nem a legkivánatosa'b'b sorsiban vannak. De nem tagadom^ nehéz sorsban fvannak azok is, akik ezért az állitóilagos kedvezményezett állapotért, tudniillik a diplomák ibirtokábajutásáért egymást mindennek, mindenképpen kitéve harcolnak és egymást legyűrni kivánják. Keserű dicsőségnek tartom, bármelyik nyerné meg a vitát és ebben a vitában csak az otrszág veszitheti el a csatát. (Ugy
