Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-127

Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1928 február 14-én, kedden. 25 -vem! a jobbőléaDíM.) Épen ezért óva kiérném és óva

1 figyelmeztetném a t. Házat, ne méltóztassék azt a harcot olyan hevességgel folytatni, mert ebben a harcban, kiijelentem, egyik sem lesz győztes, ellenben veszíthet az ország, veszíthet a belföldön, a nyugalomira, a nyugalmas munkára és békés megértésre törekvő imunkáját illetően. De veszíthet az ország feszti »se a külföldön is (Uaiv van! Ugy van! a jofooüdakm.) amellett, hagy veszíthet a belföldön s talán mindent elveszíthet (Ugy van! jobboldalon. —- F. Szabó Géza: Tessék ezt meggondolni !) A kultúra eszközeinek megszerzése — ezt megállapíthatjuk — szellemi és anyagi erőbefektetést igényel. Mert hiszen az, aki egy diplomát megszerez, vagy iskolába jár, kenyérkereseti lehetőségtől el van zárva. A tanulásban eltöltött évek tulajdonképen az ismeretek kapitalizálásáít, tőkegyűjtését, kétségtelenül munkának, testi és szellemi munkának befektetését, eltékozlását igénylik. Nem jól fejezem ki magamat, nem ennek a munkának eltékozlását, hanem a szolgálatra áldozatul felajánlását igényli a tanulás. Csak igy képes az ember arra, hogy iskoláit eredményes munkával elvégezve, tényleg olyan ismeretkincs birtokába jusson, amely őt alkalmassá teszi megszerzett diplomájával arra, hogy ennek a társadalomnak a magasabb értelmiséget feltételező porciójában irányitója és vezetője legyen. Az egész világrend a maga szervezettségével, intézményeivel, az azokból sugárzó, leszűrt törvényszerűségeknek megismerésével tulajdonképen fokmérője annak, hogy egy ország a tudományban mennyire haladt előre, Tulaj donképen, ha azt akarnám meghatározni, hogy egy országnak mi a kulturfokmérője, azt kellene mondanom, hogy: azoknak az ismereteknek, amelyek a társadalom összetétele megismerését, meghatározását feltételezik,, "' azoknak az eszközöknek használatát, természetét, amelyek a boldogságnak, a kultúrának előbbrevitelét célozzák, minél tökéletesebb és minél nagyobb fokban való elérését mutassa fel ennek az országnak minden polgára. Ha tehát én kultúrfölény!, kulturtőkét akarok biztosítani a magyar nemzeti állam keretében szervezkedett magyar polgárságnak, akkor nekem ebben az irányban minél több munkát és minél eredményesebb munkát kell végeznem. A javaslatot kétféle szempontból helytelenítik és támadják. Az egyik irányban azt mondják: egyáltalán nincs szükség a zárt szám rendelkezésére, yagyis a numerus claususra. (Propper Sándor: Ugy van! Ugy van! El kell törölni!) a másik irányzat pedig azt mondja: nemcsak hogy szükség van a zárt számra, de még tovább kell menni és még jobban ki kell domborítani a lehetőséget arra nézve, hogy egyes néprétegek, egyes felekezetek a magasabb értelmiséget feltételő poziciókra minősítő bizonyítványok elnyerésétől elzárassanak. T. Ház! Ha én ezt a két ellentétes nézetet vizsgálom, ugy találom, itt nem arról van szó, hogy valaki tanulhasson vagy ismereteket szerezhessen, hanem hogy az erről szóló bizonyítványt megszerezhesse. Mert hiszen az ismeretek megszerzésének lehetőségétől elzárni senkit nem lehet. Nincs olyan hatalom; a lelkek felett nem itél sem a biró, sem. a kormány* sem a praetor. A lelkek munkáját nem lehet megakadályozni. A gondolatoknak emelkedését, a gondolatoknak szárnyalását, a gondolatoknak kicserélését nem lehet megakadályozni. (Baracs Marcell: Ugy látszik, igen. — Propper iSándor: Töröljék el a kvalifikációs törvényt!) Ezzel nem lehet állitásomra válaszolni, mert hiszen ez sokkal szélesebb alapon van megkonstruálva. — Azt akartam kihozni belőle, hogy tulajdonképen ez is a kenyérharcra megy ki, mert hiszen a diploma nem mindig bizonyítja, hogy annalk tulajdonosa annyit tud, az ő ismerettára ugyanolyan gazdag, mint azé, akinek nincsen diplomája. (Propper Sándor: Töröljük el a kvalifikációs törvényt!) Sőt azt mondhatnám, az a diploma csak azt bizonyitja, hogy jártunk abba az intézetbe, ahol nekünk a tudományosságra, az ismeretszerzésre vezető utat megmutatták, anal professzoraink megmutatták az igazságnak, a tudománynak, az ismeretek szerzésének útját, megmutatták, hogy ezekre hol találhatunk rá, de ezek megszerzése mindig az egyéntől függ. Az egyéntől függ, hogy ezen a téren med dig tud elmenni és meddig megy el. Én azt ta lálom, hogy a tudományos ismeretek megszerzésében, a könyvek olvasásában s a gondolatok feldolgozásában, amelyek a tudományos ismeretekhez vezetnek, és amelyek a superplus tudományt adják, amelyek megadják az, élet értékét, savát, nem a diploma a lényeigtes, hanem az azonfelül való fáradságos, verejtékes munka. Akkor tehát, amikor a diploma jelentőségét mérlegelem, méltóztassanak megengedni, itt ennek csak az eszközi mivolta domborodik ki előttem, hogy tudniillik akinek oklevele vani, az nyithat ügyvédi irodát, az orvos, mérnök lehet, — szándékosan hivatkozom azokra a foglalkozási ágakra, amelyekhez egyetemi végzettség és diploma kell, — azonban abban a kérdésben, bogy ki lehet valamely állásra alkalmas, egyedül irányadó tulajdoniképen a legfőbb érdek: az állam-rezónu Azt mondotta Propper Sándor t. képviselőtársam, hogy töröljük el a diplomát. Ez még nem igazolná azt, hogyha tud valaki, akkor már mindenre egyformán alkalmas, mert valami kvalifikációnak kell lenni. Kell lenni egy erkölcsi kvalifikációnak, egy tudományos ismeretet igazoló kvalifikációnak, szóval nem lehet valakit egy felelősséget és^ ismeretet feltételező, egy karaktert, birálóképességet feltételező állásban alkalmazni minden kvalifikáció nélkül. Ilyen állam nincs a világon. Mindenütt kívánnak valami kvalifikációt. A mi kvalifikációs törvényünk pedig a diploma mellett megköveteli az erkölcsi és politikai feddhetetlen előéletet. (Rothenstein Mór: Láttuk most a munikásbiztdsitónál! — Jánossy Gábor: Hol tetszett látni? — Malasits Géza: A munkásbiztositói kinevezésieknél! —" Zaj.) A diploma kérdése körül tehát, ha az államrezón-gondolat belejátszását vizsgáljuk, fel kell tételeznünk, hogy nem csupán az állás elnyerésével kapcsolatos kérdések vizsgálandók. Az állam rezón kérdésében vizsgálandók a beleszövődő társadalmi és ,g(azdasági kérdések is, amelyek épen ebben a törvényjavaslatban mintegy parancsolólag domborodnak ki, hogy tudniillik a mai válságos gazdasági és erkölcsi haroban — az erkölcsi harcot értem a világnézeteik küzdelmeié — szükségünk van az államrezón vizsgálatára, vagyis arra, mennyi diplomás emberre van szükség. T. Ház! Én a numerus clausus-törvénnyel szemben nagy aggodalmakat tápláltam. f Ezek az aggodalmak részben valóra váltak, részben szonban eloszlottak. A numerus clausus-törvény meghozatala alatt történt az, hogy a magyar államnak, de a magánvállalatoknak is le kellett szállitaniok a tisztviselőik és alka'mazottaik számát,