Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-127

22 Az országgyűlés képviselőházának 127. ülése 1928 február 14-én, kedden. meg kell említenem a tisztelt Háznak, hogy a szióbaalevő törvényjavaslatnak részletes tárgyalása utáin arról győződtem meg, hogy az uj 27. § 2. bekezdésébe ellenmondás csúszott be (Pakots József: Ellenmondás az egész törvényjavaslat!) és ezenkívül a régi 13. § törlése és több uj szakasz beiktatása következtében az egyes hivatkozási szakaszok sem állanak összhangban a törvényjavaslat vonatkozó részeivel. (Zaj a szélsőbáloldalon. — Szabó Sándor: Csak az a rossz benne, amit az ellenzék javasolt! — Pakots József: Mondja meg ott kint!) Pakots József és Szabó Sándor képviselő urakat kénytelen vagyok rendreutasítani. Ismételten figyelmeztettem már a képviselő urakat, hogy az elnöki előterjesztések alkalmával való közbeszólás egyike a legsúlyosabb vétségeknek, amelyeket a Képviselőházban el lehet követni. Minthogy a házszabályok 221. §-szának második bekezdése ilyen esetekben az elnök kötelességévé teszi, hogy a harmadszori olvasás előtt a törvényjavaslatot tárgyaló bizottságok egybehivása iránt intézkedjék, ez ügyben a pézügyi bizottság elnökét megkerestem, aki az emiitett bizottságokat ma délelőtt 10 órára egybe is hívta. Most pedig kérem az előadó urat, hogy a bizottságok idevonatkozó jelentését előterjeszteni szíveskedjék. Lakatos Gyula előadó: T. Képviselőház! Az elnök ur által emiitett okból egybehívott pénzügyi és igazságügyi bizottság a szóbanforgó ellentétek kiegyenlítése és a javaslat egyes szakaszainak összhangba hozása végett a törvényjavaslatot tárgyalás alá vette. A bizottságok nevében idevonatkozóan a következő változtatások keresztülvitelét van szerencsém a t. Háznak indítványozni: Indítványozom, hogy a 10. § 5. sorában az »elsejét megelőző« kifejezés helyett az »első napját megelőző« kifejezés tétessék; ugyanezen szakasz 7, sorában az »államvasuttal« szó helyett az »államvasutakkal« szó iktattassák be; a 14. % 5. bekezdésének 2. sorában az »életbeléptetésétől« szó helyett az »életbelépésétől« szó vétessék fel; a 15. § 5. sorában a zárjelben levő »11. §« helyett »12. §« Iktattassék be; a 21. és 22. §-okban előforduló hivatkozási szakaszok »18.« helyett »20.«-ra, a 23. §-ban előforduló hivatkozási szakaszok pedig »20.« helyett »22.«-re helyesbítendők; a 23. § 2. bekezdésének 1. sorában a »31-én« szó helyett'a »31-iik napján« kifejezés teendő. Végül indítványozóim, hogy a 27. § 2. bekézídéséhez folytatólag felvett következő szöveg: »Ezt a rendeletet kibocsátása után a Képviselőháznak be kell mutatni« ugyanezen szakasz 1. bekezdésének végére iktattassék be. • Az emiltett együttes bizottság nevében kérem a t. Házat, méltóztassék ezeket az indítványokat elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Vitának helye nines. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az előadó ur által beterjesztett indítványokat elfogadni, igen vagy memí (Igen!) Ha igen, ugy ezt határozatként mondom ki. Most pedig kérem a jegyző urat, hogy a törvényjavaslatot felolvasná szíveskedjék. Petrovics György jegyző (olvassa a ti\"vényjavaslatot.) Elnök: Vitának helye nem lévén, következik a határozathozatal. Kéüdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadui, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszoiri olvasásban is elfogadja, s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszem át. A vallás és közoktatásügyi minister ur kiFán szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! Van szerencsém a múzeum- levéltár- és könyvtárügy némely kérdéseinek (rendezéséről szóló törvényjavaslatot benyújtani. Kérem a t. Házat, méltóztassanak annak kinyomását, szétosztását és a közoktatásügyi bizottságihoz leendő utasitását elrendelni. Elnök: A törvényjavaslatot kinyomatjuk, szétosztatjuk s elczet.es tárgyalás és jelentéstétel végett kiadjuk a közoktatásügyi bizottságnak. Most pedig napirendünk szerint következik a numerus clausus-ról szóló törvényjavaslat (írom. 341, 464) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szabó Sándor! (Esztergályos János: Az egységes mártír! — la,.) Szabó Sándor: T. Ház! Amikor a napirenden levő törvényjavaslattal pártom részéről foglalkozni óhajtok, nem mulaszthatom el, hogy habár röviden is, visszapillantást ne vessek a vitának eddig lefolyt részére. A vitában a legutolsó szónok Kéthly Anna t. képviselőtársunk volt, aki szokatlan hevességgel és élességgel beállítva úgyszólván végigrekriminálta beszédében az ellenforradalom állítólagos és tényleges viselt dolgait (Esztergályos János: Mi az, hogy állítólagos?) Es ugy tüntette fel a dolgot, mintha ennek a javaslatnak azokhoz az eseményekhez, amelyeket állítólag és szerinte tényleg elkövettek, valami köze volna. Én nem találok semmiféle összefüggést a javaslat és az események között és ezt megint csak arra a számlára kívánom irni, amelyen mindaz fel van jegyezve, hogy t. ellenzéki képviselőtársaim itt a parlamentben minden alkalmat megragadnak ennek a sokszor fájdalmas és szomorú jelenségeknek a felemlitésére; nem azért, mintha mementó t mondanának, hanem, hogy még szélesebbé tegyék azt a szakadékot, amely pártok és világnézetek között kétségtelenül fennáll. (Ugy van! jobbfelől) Ezt én nem tudnám a magamévá tenni és nem is fogom ebben a tenorban tartani beszédemet, de egy konkrétumra mégis kétségtelenül ki kell, hogv térjek. Beszédének egyik részében nevezetesen a köztisztviselőket — akiket a javaslat külön megemlít abból a szempontból, hogy az ő gyermekeik az egyetemre jutásban számuknak és jelentőségüknek megfelelően módhoz és eszközhöz jussanak, felvétessenek — kulturjanicsár-hadnak nevezi. (Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan!) T. képviselőtársam ilyen beállítással vesz részt a vitában (Jánossy Gábor: Egyszerű bombaszt!) és igy aposztrofálja azokat, akiknek az egyetemre jutás lehetősége — minthogy a felsorolásban szerepelnek — meg van adva. Ha én ennek a »kultlrjanicsár-had« kifejezésnek igaz értelmét veszem, a magam részéről ezt megtisztelő jelzőnek tartom a köztisztviselők számára. Ha ugyanis janicsárhadról beszélünk, ez azt jelenti, hogy az a had életrehalálra, mindenkor készen áll azért, aminek szolgálatában áll. Ha én ugy veszem, hogy a köztisztviselő-társadalom a kultúra szolgálatában életre-halálra mindig készen áll, ezt én mint diszitő jelzőt könyvelem el és meg vagyok