Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-137

278 Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1928 március 1-én, csütörtökön. Képviselőház! Ma nyolcadik esztendeje, amikor a Kormányzó ur őfőméltósága a kormányzói székét elfoglalta, proklamációt intézett a nemzethez, amely proklamációban kormányzói feladatául a jogrend és a jogbiztonság megteremtését tűzte ki célul. Igen t. Képviselőház! Ma nyolc esztendeje állami életünknek tartalma tulajdonképen csak a nemzetgyűlés és maga a kormányzói méltóság volt, egyébként a politikai élet szertetöredezve apró.pártocskákra, belső politikai életünk nyugtalan, külső politikai életünk kilátástalan volt, mert céltáblája volt ez a nemzet az egész világ méltatlan gyűlöletének, (Ugy •van! Ugy van! a Ház minden oldalán.) egy olyan gyűlöletnek, amely ennek a nemzetnek és ennek az országnak létét, exisztenciáját végveszéllyel fenyegette. ' Ha a nyolc esztendő után visszatekintünk erre a munkára, visszatekintünk arra a sokszor sziszifuszinak; látszó munkára, amely munka ezt a nemzetet uj életre keltette, lehetetlen elsősorban is hálával nem borulni le a magyarok Istene előtt, (Ugy van! Ugy van!) aki megengedte, hogy ebben ä nemzetben uj élet kezdődjék és az uj életre, uj haladásra az erő ismét felgyarapodjék. Ma nyolc esztendő után, amikor e nemzet sebeinek vérzése szünőben van, amikor ennek a nemzetnek tagjaiban fokozódik az életerő, arcára az életnek pírja visszatérőben van, ünneplés nélkül nem haladhatunk túl ezen a napon és ennek a napnak méltó megünneplése az, amit az elnök ur enunciációjábaa megjelölt, nevezetesen méltóképen ezt a napot munkával ünnepelhetjük meg, olyan munkával, amely alapot rak, további alapot rak ennek a nemzetnek további fejlődéséhez és életképeseégéhez. Munkaproduktummal járulok én is az igen t. Képviselőház elé* amidőn 400 éves nemzeti törekvés eredményeként törvényjavaslatot terjesztek be, amely Magyarország magánjogi törvénykönyvét tartalmazza. (Elénk éljenzés és taps.) Tisztelettel kérem, méltóztassék ennek a javaslatnak kinyomatását elrendelni és azt az igazságügyi és közjogi bizottsághoz utasítani, előzetes együttes tárgyalás és jelentéstétel végett. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) - r Elnök: A Ház a javaslatot kinyomatja, szétosztatja és^ előzetes együttes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja az igazságügyi és közjogi bizottságnak. Az igazságügyminister ur kivan szólni. Pesthy Pál igazságügyminister: Igen t. Képviselőház! A magyar nemzeti szellem, a magyar nemzeti géniusz, méltóan bármely nemzet szelleméhez és bármely nagy nemzet hivatottságához* mindig megteremtette magában azokat a nagy szellemi tulajdonságokat, amely szellemi tulajdonságok nagy cselekményekre, nagy alkotásokra hivták el ezt a nemzetet. Az alkotások történetében azonban szomorú sors jutott osztályrészül ennek a nemzetnek, az a szomorú sors, hogy az a gyakori sorscsapás, amely a nemzetet érte, a í^elieniileg kitermelt nagy alkotások végső befejezését rendesen megakadályozta. Ilyen nagy alkotása, ilyen nagy szellemi produktuma volt a magyar nemzetnek a magyar magánjog kodifikációja is. Ez is osztozott azonban a szomorú magyar sorsban, mert négyszáz esztendő küzdelmein át nem jutott el a nemzet odáig, hogy ezt a törvényjavaslatot kötelező irott törvénnyé, jogszabállyá alkothatta volna. (Ugy van! Ugy van!) AÄ erre irányuló törekvés nyomait már az 1504 : XXXI. és az 1507 : XX. tc.-ben megtaláljuk, amely törvénycikkek alapját képezik Werbőczy Tripartitumának. Ezeknek a törvényeknek alapján készült a Werbőczy-féle magyar magánjogi munkálat. Ennek a munkálatnak azonban ismét a szomorú sors jutott osztályrészül, mert — amint tudjuk — ez törvénnyé sem eredeti, sem átjavított formájában nem lehetett. Elkövetkezett ugyanis a nagy nemzeti csapás: Mohács, Mohács után elkövetkezett az országban idegen politikai befolyások érvényesülése, ami ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedését megakadályozta. Werbőezynek munkája, Werbőezynek törvénye azonban mint jogszokás, élő jogként élt a nemzet életében. A nemzet további élete folyamán mindig meg volt a nemzetben a törekvés, hogy ezt írott joggá, kódekszé alkossa. A bécsi békében azután az 1608 : XVI. tc.ben később az 1609 : TJX, tc.-ben, az 1715. évi XXIV. tc-ben, de később is az 1790:LXVII. tc.-ben és az 1827 : VIII. tc.-ben is megnyilatkozik a nemzet óhaja, mint ahogy megnyilatkozott mindig, amikor a birodalmi politika kilengése után a magyar törvényhozás szóhoz jutott és óhajtotta, hogy a királlyal egyetértőleg a magyar magánjogot irott joggá, magánjogi kódekszé alkossuk. Ennek nemcsak a jog utáni vágy, a jogrend, a jogbiztonság utáni vágy adja magyarázatát, hanem, hogy őseink korában, valamint a későbbi történet folyamán is mindig a magyar önállóság attribútumát, a magyar önállóság védőbástyáját látta a nemzet a magyar magánjog megalkotásában. A magyar törvényhozás böloseségét bizonyitja, hogy a magyar törvényhozás ennek a magánjogi törvényjavaslatnak kérdését ismételten tető alá kivánta hozni, de amikor a magyar törvényhozás mindig külön bizottságok utján készíttette és alakíttatta ezt a jogot, akkor egyszersmind megvetette a csiráját és lehetőségét annak, hogy ez a javaslat törvényerőre soha ne emelkedhessek, mert a különféle bizottságokban találta magyarázatát az, hogy ez a törvényjavaslat olyan jogalkotó tényezőnek bírálata és eldöntése alá, amely törvényerőre emelhette volna, nem került. 1504-ben — mint mindom — a Werbőczyféle Tripartitum elkészitésére kapott utasítást a bizottság. Az 1527, az 1548, az 1791. években is foglalkoztak a magyar magánjog törvénybeiktatásával, ezek a tervezetek azonban a sors csapásai folytán törvényerőre sohasem emelkedtek. Az 1827-es törvény megalkotása után már előrevetette árnyékát az a politikai átalakulás, amely a XIX. század eszméinek kihatásaként az összes államok politikai életének átalakulására vezetett. A XIX. század átalakító eszméinek hatását megtaláljuk a magyar magánjog történetében akkor, amikor az 1848 : XV. te. az ősiség eltörlésével a magyar ministeriumot, — mert ideje már nem volt teljes kódex megalkotására — az ősiség eltörlése következtében beállott magánjogi kérdések teljes rendezésére utasitotta. De ismét elkövetkezett a magyar sorscsapás, elkövetkezett a szabadságharc leverése és a szabadságharc leverése után mutatkozott meg egészen nyilvánvalóan az, hogy a magyar magánjog nemcsak jogi szempontból, jogi tekintetekből fontos a magyar élet számára, hanem igenis fontos alkotmány biztosító szerv is, mert az 1848 : XV. te. által meggyöngített magyar magánjog öszszes intézkedéseit az abszolitisztíkus uralom a legnagyobb könnyedséggel helyezhette hatályon kívül és iktathatta mai magánjogi rendszerünkbe az osztrák polgári törvénykönyvet.