Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-136

272 Az országgyűlés képviselőházának közigazgatási biróság a panasz folytán kimondja, hogy a panaszos megszüntetett nyugdíjának folyósitása iránt előterjesztett kérelmében, abból az okból, hogy közszolgálatának folytonosságában mutatkozó megszakítástól az úgynevezett népköztársaság mínistertanálcsa tekintett el, el nem utasítható és a magyar királyi külügyminister urat arra kötelezi, hogy a panaszos nyugdíjának folyósitása kérdésében hozzon uj határozatot«. Egy megfellebbezhetetlen ítélet, a 'királyi közigazgatási bíróság ítélete 1926-ban arra kötelezte a minister urat, hogy hozzon uj határozatot. Én kérdezem, van-e egy olyan megindokolt határozata a magyar királyi kormánynak 1926 óta, amikor a közigazgatási bíróság ezt elrendelte, amely ezt indokolt állásponttal megtagadta? Az nincsen,, csak van egy értesítés, amely nagyon érdekes olvasmány. Khuen-Héderváry, a minister ur helyettese, mghatalmazott minister ur van aláírva; 1927-ben 5587. szám alatt a következő levelet intézi a minister ur nagymél tóságu dr. Lovászy Márton volt külügyminister úrhoz, Budapesten, A levél 1927 június hó 4-én kelt (olvassa): »Hivatkozással folyó évi március hó folyamán benyújtott kérvényére, van szerencsém Nagyméltóságodat arról értesíteni, hogy nyugdíjának utólagos folyósitása iránt ezidŐszerint nincsen módomban intézkedni ...« Nincsen módjában intézkedni, amikor a közigazgatási bíróság ítélettel kötelezi rá. hogy intézkednie kell. (Kuna P. András: Héderváry?) Igen a minister ur helyettese. (Olvassa): ... tekintettel arca, hogy Nagyméltöságod ellen a pécsi királyi ügyészség ilyen számú vádiratával felségsértés bűntette miatt, valamint a budapesti királyi ügyészség ilyen számú vádiratával nemzetgyalázás bűntette miatt megindított, iár ezidŐszerint felfüggesztett bűnvádi eljárások vannak függőben és igy addig, amig ilyen ügyek függőben vannak, különös méltánylás alapján az államkincstár terhére intézkedések nem tehetők.« T. Képviselőház! Mit tesz erre Lovászy Márton! Nem hivatkozik tovább arra, hogy kérem, máskép szólt a független birói ítélet, hanem beadvánnyal fordul a kormányhoz, azt mondja, oda akarok állni a biróság elé, érzem ártatlanságomat, ne legyen függőben az ügy, oda kívánok állni a pécsi, a pesti biróság elé. Ott van a beadvány az igazságügyminister urnái ós az ügyészségnél. Semmi válasz. Szabad-e, lehet-e ezt a játékot folytatni, nyugdíjat nem adni, függőben tartani az eljárást, amikor valaki oda kivan állni a biróság* elé, feleletre akarja magát vonatni? Azt tartom, hogy ez egy kissé egyoldalii, talán kegyetlen eljárás is. Némává tenni valakit, reverzálist, politikai rêver záüst venni, ami magában véve is erkölcstelen, mert ha hazaengedte, akkor ne tömje be a száját; aki itthon van. az á törvényes felelősség terhe alatt nyilatkozhassék, ha izgatott, tartóztassa le, ha sért, ha nemzetet gyaláz, börtönözze be. De írást venni arról, ez kissé Shylock-szerü és nem méltó ahhoz a hatalomhoz, amelyet a kormány kezel. (Rothenstein Mór: Nem egyetlen eset! Nem egy reverzálist vettek!) Amikor igy áll a kérdés, kérdezem, vájjon törvényes lehetőség-e, hogy ez igy maradjon? Lehet-e itt, ebben az orszégban megnyugvással tekinteni annak a közhivatalnoki karnak feleségeire vagy gyerekeire, ha a nyugdíjak kezelése igy történik? Hiszen a törvény félre nem ismerhető módon rendelkezik. Nyugdíjtörvényünk 44. és 54. §-a azt mondja, hogy az özvegynek jár a nyugdíj, ha olyan állapotban 136. ülése 1928 február 29-én

} szerdán. lett özveggyé, hogy a férje nyugdíjas volt. Akár fel volt függesztve az a nyugdíj, akár nem, az kétségtelen, hogy a királyi kormány egyszer nyugdíjazta és két kormány folyósította a nyugdíjat, az egyik a Friedrich-kormány, a másik a Simonyi-Semadam-kormány volt. TJgy tudom, mások, akiknek e kormányok nyugdíjat folyósítottak, azok élvezik is. Miért épen ezzel az eggyel, Lovászy Márton özvegyével szemben hivatkoznak férjének állítólagos olyan magatartására, amely a törvénybe ütközik? Ha törvénybe ütköző volt is a magatartása, a halál ezt expiálta. Az özvegy ne érezze azt, hogy férje milyen bűnben leledzhetett. Onnan, arról a helyről a ministerelnök ur a múlt héten kijelentette akkori interpellációmra, hogy helyesnek találja és intézkedéseket keres arra, hogy a bűnösök hozzátartozói ne érezzék a humanizmus kárára azt, amit a törvény a tettesekkel és részesekkel szemben rendel. Kérdezem, hogy a külügyminister ur és a pénzügyminiszter ur azonositják-e magukat a kormányelnöknek e nagyszerű humanitárius nyilatkozatával, amely arra késztetett engem

% hogy ezt a választ ezért az egy mondatáért, ezért az egy megértéseért az ellenzék padjáról is tudomásul vegyem? A többi mondatát mind félreértettem; csak ezért az egyért vettem tudomásul, mert a ministerelnök ur arra az emelkedett •álláspontra helyezkedett, hogy a hozzátartozó ne érezze a feleletre vonhatónak kárát. (Ellenmondás jobbfelől.) És most mit látunk? Egy özvegy folyamodik, instanciát j il* ci helyett, hogy menne a törvény utján és perelné a kormányt, mert az volna a joga, hogy a közigazgatási biróság Ítélete alapján perelje a kormányt. De nem teheti, mert éhezik, nem teheti, mert szükséget szenved, s nem tudja kivárni nyugdíjának folyósitását. Hát ez nem visszaélés, t. Képviselőház? Hát nem kellene nekünk odahatni, ennek az államnak minden tekintélye, minden presztízse nem követeli, hogy ezt szüntessék meg? Szivünknek és lelkünknek a múlt iránt való megbékélése sohasem érkezik el? Mindig azt fogjuk hánytorgatni, hogy aki emigrált, az bűnös; folyton azt fogjuk hánytorgatni, hogy »a forradalom, egyebek és járulékai?« Legyen vége egyszer már ennek, tudjon ez az állam megbocsátani is, tudjon a nemzeti egység jegyében felemelkedni odáig, hogy nem az üldpzés az, ami a sebeket gyógyítja, hanem a megbocsátás lehetősége. (Mozgás.) Az emigránsoknak ne bocsássanak meg, az nem érdekel engem, az emigránsokkal semmi közösségem, nem érdekel a személyük, de az Özvegy érdekel engem es követelem, hogy az özvegygyei szemben tétessék félre minden politika és az özvegy ^ eltartásáról törvény és jog szerint gondoskodjék a királyi kormány. Nem folytatom tovább. Volha itt még rendelkezésemre sok minden Lovászy Márton Írásaiból, ami az ő lelkületébe betekintést enged, sok minden vallomás és sok minden kijelentés, ami másokra is^ vonatkozik; másokra, akik ma jólétben jelnek és akik osztályos társai voltak neki annak a politikai irányzatnak a területén, amelyet annak idején ő hirdetett. Nem mondom el, nem sorolom fel ezeket, nem akarok bántani senkit s nem akarom, hogy az én ajkamról is olyan támadás hangozzék el, amely személy szerinti megbirálás jellegét viseli magán. Én arra kérem a t. Képviselőházat s a mélyen t. minister urakat, akikhez ezt az interpellációmat intéztem: ne méltóztassanak itt a jog skolasztikus fegyvereivel felvonulni, ne