Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1928 február 29-én, szerdán. 273 méltóztassanak majd törvénymagyarázatokkal előállani, ne méltóztassanak majd paragrafustáncot járni. (Barthos Andor: A törvényt alkalmazni kell, akkor felolvastam azt a törvényt, amelyet alkalmazott a biró; a biró, aki a minister felett is áll, és aki mindnyájunk felett áll. A közigazgatási biróság kimondotta, hogy azon indok alapján, amelynek alapján a kormány megtagadta a nyugdíjat, nem tagadhatja azt meg. Ezért tehát a törvény is, a jog, az igazság és az a békéltető szellem is, amely ebben az országban a jobb napok virradását készítheti elő, követeli, hogy a gyűlölködés és a kegyetlenség szűnjék meg egy özveggyel szemben. Ha mással szemben nem is, de egy magára hagyott, vagyontalan, szükséget szenvedő, öreg özvegyasszonnyal szemben nincs olyan magyarázat, amelyet elfogadnék, amely ezt a jayugdíjat megtagadhatná. Elnök: A külügyminister ur óhajt válaszolni. Walko Lajos külügyminister: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a választ a magam nevében s egyúttal a pénzügyminister ur nevében is adhassam meg. Nyugdíjügyekben másként eljárni, mint szigorúan a törvény rendelkezései szerint, egy kormánynak sem lehet. Én tehát a magam részéről az ügy megvilágítása céljából arra fogok szoritkozni, hogy egyrészt a pontos tényállást ismertessem, másrészt pedig felolvassam a vonatkozó paragrafusokat, amelyek ebben az ügyben intézkednek. A tényállás a következő: (Halljuk! Halljuk!) Néhai Lovászy Márton 1886-tól 1893-ig megyei szolgálatban állott, Bács-Bodrogmegye szolgálatában, azután pedig 25 esztendőn keresztül nem állott szolgálatban. Utóbb. 1918 végén, közel két hónapon keresztül mint külügyminister, tagja, volt az akkori kormánynak. Az 1918. évi december hó 25-én tartott ministertanacs azt határozta, hoay Lovászy Márton számára kivételesen nyugdíjat állapit meg oly módon, hogy az ő utóbbi kéthavi szolgálatára való tekintettel eltekintenek a huszonötesztendős megszakítástól. Ilyen módon a nyugdíj a ministertanacs részéről tényleg megállapittatott, ő azt élvezte is. Utóbb megint két hétig és pedig 1919 augusztus 15-től augusztus végéig mint külügyminister tagja volt az akkori Friedrich-kormánynak. E két hét elteltével a nyugdíj számára ismét folyósittatott és annak élvezetében volt 1920 végéig. 1920 végén külföldre távozott. A külföldre való távozás esetében a nyugdíj folyósítása beszüntettetik és igy beszüntettetett az ő esetében is. Öt és félesztendei távollét után, amikor visszatért, kérte a nyugdíj folyósitását s akkor a nyugdíj folyósítása megtagadtatott és pedig azzal az indokolással, hogy az ő számára a nyugdíjat a ministertanacs állapította meg 1918 decemberében. Néhai Lovászy Márton akkor a közigazgatási bírósághoz fordult ez ellen a nyugdíjat megtagadó határozat ellen és a közigazgatási biróság Ítéletében uj határozathozatalra kötelezte a külügyministert. Ez az uj határozathozatal azonban nem ugy értelmezendő, amint azt t. képviselőtár

siam felszólalásában mondotta, hogy tudniillik ez azt jelentené, hogy a külügyminister a nyugdíj folyósítására lenne kötelezve. A közigazgatási bíróságnak ítélete tudniillik ugy szólt, hogy a minister hozzon uj határozatot, amelyre a, biróság szerint azért van szükség, mert a kérelmet a kormány kizárólag a népköztársaság szervei által tett intézkedések érvényessége szempontjából és nemi egyúttal a kérdés elbírálásánál jelentőséggel bírható más szempontokból is tette elbirálás tárgyává. (Éri Márton: Ez nagy különbség!) Ez lényegesen más, mint amit t. képviselőtársam felszólalásában mondott. Mármost nézzük, mik ezek á más szempontok. A nyugdíjtörvény 117. §-ának rendelkezései ugy szólnak, hogy amennyiben valaki külföldre távozik, ugy az, első három esztendőben ideiglenesen szüntettetik be a nyugdíj, a három esztendő elteltével azután a nyugdíjbeszüntetés véglegessé válik s amennyiben az illető visszatér — itt ismét idézem a vonatkozó szakaszt — az 1925. évi törvényerővel biró 7000. M. E. számú rendelet 116. pontja alapján csak akkor lehet újból folyósítani a nyugdíjat, ha egészen rendkívüli körülmények teszik azt indokolttá. Ezzel áll mármost összefüggésben az a leirat, amelyet t. képviselőtársam felolvasott s amely 1927 június havában adatott ki a külügyministerium részéről. Ebben tudniillik épen az magyaráztatott meg néhai Lovászy Mártonnak, hogy olyan esetben, amikor valaki ellen valamilyen eljárás van folyamatban, nem lehet semmiesetre sem azt mondani, hogy olyan exoepcionális körülmények forognak fenn, amelyek alapján egy minister vállalhatná azt, hogy egy ilyen kivételes elbánásra javaslatot tehessen. Ez az, amire célzott — azt hiszem teljesen helyesen — az a leirat, amelyet méltóztatott felolvasni. Időközben néhai Lovászy Márton meghalt és özvegye kérte nyugdíjának folyósitását. Erre nézve mármost az a rendelkezés áll fenn a nyugdíj törvény 51. §-ában, hogy csak a tényleges szolgálatában lévő vagy á nyugdíjazott állapotban elhalt alkalmazott özvegyének van igénye özvegyi nyugdíjra. Ebben az ' esetben nem lehet szó nyugdíjazott állapotról, mert hiszen, ugy g'ondolom, abban mindannyian megegyezünk, hogy néhai Lovászy Márton halálának időpontjában nem volt nyugdíjazott állapotban. (Igaz! Ugy van! jpbbfelől. — Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Ö nem volt nyugdíjazott állapotban. A helyzet az volt, hogy kivételes körülmények fenforgása esetén lehetett volna arról szó, hogy részére újból nyugdíj folyó" sittassék. De ez nem következett be (Gál Jenő: A kormány hibájából! — Ellenmondások a jobboldalon.) ós amint előbb említettem, a fennálló gyakorlat^ szerint nem is lehet ilyen kivételes intézkedést tenni akkor, amikor valamelyes eljárás van folyamatban. Én tehát azt hiszem, hogy egyrészt az előadott tényállás alapján, másrészt a fennálló törvényes rendelkezések alapján ahhoz nem fér kétség, hogy itt a kormány a legutolsó betűig a legszabáíyszerübben járt el; à kormány eljárása a legtökéletesebben megfelel a törvények legutolsó betűjének is. Ez a tényállás, amelyet elmondottam, azt hiszem, meg adja már a választ azokra a kérdésekre is, amelyeket igen t. képviselőtársam interpellációjában felvetett, amikor épen arra hivatkozott, hogy mi nem a törvények szerint jártunk volna el. Azt hiszem, hogy az előadottak alapján világos, hogy a mi eljárásunk a törvényeknek minden tekintetben megfelelt és épen ezért kérem is válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur élhet a viszonválasz jogával. Gál Jenő: T. Képviselőház! Amit a mélyen t. minister ur mondott, és mint következtetést a törvényből levont, annak épen az ellenkezője az, nemcsak szószerinti magyarázat mellett, hanem minden logikai magyarázat mellett is... {Zaj a jobboldalon. — Éri Márton: Ügy-