Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-136

Âz országgyűlés képviselőházának 136, ütése 1928 február 29-én, szerdán. 265 haladást mutatnak egyrészt az>rt. meri olyan állati foeteigségeikre nézivie isi megálLapitanak kártérítést, amelyekre nézve a mnltban kártérítés megállapítva nem volt, másrészt pedig azért is, mert úgyszólván az^ összes betegségekre nézve ennek a kártérítésnek a százaléka emelkedik az eddigi állapothoz képest. Nagyon helyes, hogy nem csupán azon körülmény vétetett figyelembe, hogy a leölés ténye által minő kárt szenved az állattulajdonos, hanem különösen kevésbé gyógyitható és veszedelmesebb állatbetegségeknél figyelembe vétetett egy más igen fontos körülmény is, a jutalmazás szempontja is. Ugyanis épen a kevésbé gyógyitható, vagy épen gyógyíthatatlan betegségeknél aránylag kevesebb kár éri a gazdát magával a hatóságilag elrendelt leölés tényével, mert hiszen az állat valószínűleg a nélkül is elpusztult volna. Itt tehát feltétlenül előtérbe nyomul a jutalmazási szempont, amelyet mindenképen jogosultnak és megokoltnak kell tartanom épen azoknál a betegségeknél, amelyek nemcsak gyógyíthatatlanok, hanem amelyek az emberi életre is a legnagyobb veszélyt rejtik magukban, igy különösen a takonykórnál és a veszettségnél, amelyeknél ennek a jutalmazásnak feltétlenül meglesz a kellő eredménye abban a tekintetben, hogy ez a gazdákat serkenteni fogja ezeknek a veszedelmes betegségeknek minden esetben leendő bejelentésére. A törvényjavaslat közegészségügyi vonatkozású részei közül egyik legfontosabb az, amely a vágóhidakra és vágóhelyekre vonatkozik. Itt á magam részéről sajnálatomnak kell kifejezést adnom azért, hogy nem foglaltatik a törvényjavaslatnak ebben a részében olyan intézkedés, amely a közvágóhidakon ós a köz^vágóhelyeken eszközölt vágásoknál a megelőző kötelező elkábitást mondaná ki. Örömmel kell tehát üdvözölnöm a bizottság által elfogadott azt a határozati javaslatot, amelyben kifejezést nyer a bizottság tagjainak általános óhaja. A Ház elé terjesztett határozati javaslatban felkéretik a földmivelésügyi minister ur, hogy a kötelező elkábitás kérdését szakértőkkel tárgyalja le és az erre vonatkozó rendelkezéseket készítse elő. A laikusok nem is gondolják, vagy az,, aki ezzel a kérdéssel talán kevésbé foglalkozott, nem is gondolja, hogy milyen nagy jelentőségű ez. a kérdés. Ma az a helyzet áll fenn, hogy — amint Frühwirth Mátyás igen t. képviselőtársam is mondotta — van ugyan erre vonatkozólag egy földmivelésügyi ministeri rendeletünk, azonban ez nincsen kellőképen végrehajtva s ezt a mai helyzetben kellőképen végrehajtani nem is lehet. Ma az a helyzet, hogy a legjobb esetben taglóval fejbe ütik az állatot a vágások alkalmával és az elszédül tőle vagy nem. Ha nem sikerül az ütés, akkor megismétlik, esetleg négyszer-ötször is, ami természetesen egyet jelent az állatkínzássá]. De ez az eljárás sincsen mindenütt életben, nagyon sok helyen nem is értenek hozzá. Az úgynevezett rituális vágásnál pedig ezt egyáltalában nem is alkalmazzák. A mai eljárás feltétlenül nagyon sok szenvedést okoz a levágásra ítélt állatnak. A szúrás vagy a vágás után kínjában még nagyon gyakran felugrik az állat, több lépést tesz, sőt nagyobb távolságra is szalad, keresi a menekülést a kijárat felé, azután összerogy és lassan elvérzik. Nagy szenvedéseken megy tehát keresztül haláltusájában. Különösen kell itt hangsúlyoznom, hogy a legfájdalmasabb a vágási eljárások közül az ^úgynevezett sa/kterolási eljárás, ahol a nyaknak egy részét vágják csak át, de ugy hogy csontot ne érintsen: ,a vágás, tehát a nyakcsigolyán túl nem mehet, ennek következtében a nyakcsigolyán túl lévő ütőerek továbbra is szállítják még bizonyos ideig a vért az agyba és igy az állateszméletét annál későbben veszti el. A levágásra kerülő állatoknak ezt a kegyetlen szenvedését könnyen el lehetne kerülni a most már közismert különféle kábitási eljárásokkal. Az általános emberiességi! szempontok feltétlenül megkívánják, sőt azt mondhatnók, a keresztényi szeretet szinte parancsolja, hogy gondoskodjunk arról, '• hogy azok az állatok, amelyeknek levágására saját fentiartásunk és^ jólétünk érdekében szükségünk van, ezért minél kevesebbet és minél rövidebb ideig szenvedjenek. Az állatok levágásánál kötelező előzetes kábitási eljárás több külföldi kulturállaímban be van vezetve, igy fpélldául Svájclbam és Angliában, több államban pedig épen most van folyamatban ennek bevezetése. De ha a kultúrállam ok egyrészében nincs is kötelezőleg bevezetve, a valóságban mégis nagyon sok helyt van, mert anélkül, hogy kötelezve lennének rá, nagyon sok helyen bevezették, például Németországban vagy Svédországnak igen nagy részében. A különféle kábitási eljárások közül kétségkívül a legtökéletesebb a villamosárammal való kábitás, amelynél feltétlenül lehet gondoskodni az ezen műveletet végző emberek biztonságáról is, annál inkább, mert bár itt csak enyhébb, gyöngébb villamosáramra van szükség, mert az állat általában véve sokkal érzékenyebb a villamosárammal szemben, mint az ember. Nem is az a cél, hogy az állatot megöljük, hanem csak épen bizonyos átmeneti időre kell az eszméletét elvenni. Igaz, hogy a villamosárammal való kábitás csak ott valósitható meg, ahol van villamosáram, de hiszen a nagyobb helyeken, ahol a nagyobb vágóhidak vannak, feltétlenül rendelkezünk mindenütt villamosárammal. Van azonban a kábításnak egyéb módszere, az a módszer, amelyet épen Frühwirth Mátyás tisztelt képviselőtársunk emiitett: a pisztolylyal való kábitás, amelybe nyil van behelyezve, amelyet az állatba belelőnek és az viszszaugrik. Ez teljesen megfelel a célnak. Vannak azonkivül még más egyéb eljárási módok is, amelyek ott is megvalósíthatók, ahol nincs villamosáram. Meg kell emlékeznem; arról, amelyről épen Frühwirth Mátyás igen t. képviselőtársam is szólott, a rituális vágásról. Szerintem egyáltalában nem lehet a kábitás a rituális vágás lefolyásának akadálya, hiszen az elkábitás folytán csupán eszméletét veszíti el az állat, a rituális vágásnál pedig az a legfontosabb, hogy eletét elvéreztetés következtében veszítse el az állat. Itt tehát a különféle kábitási módok, amelyek az állat életét nem oltják ki, teljesen alkalmazhatók lesznek, mert hiszen ezek után a nyak elvágása,, az elvéreztetés teljesem végrehajtható, és azt hiszemi, zsidó vallású polgártársainknak sem lehet ez ellen semmiféle kifogásuk, mert hiszen nekik is át kell hatva lenniök az emberies gondolkodásnak az érzetétől. A magam részéről amidőn a legnagyobb mértékben helyeslem a bizottság által előterjesztett határozati javaslatot, mély tisztelettel vagyok bátor az igen t. földmivelésügyi minister úrhoz azt a kérdést intézni, legyen kegyes e határozati javaslat értelmében ezt a fontos kérdést szakértőkkel minél sürgősebben tanulmányoztatni, és lehetőleg a 30. <§>-ban megadott joga alapján még a végrehajtási utasításban a népjóléti minister úrral egyetértőleg ez irány-