Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-136

264 Az országgyűlés képviselőházának d elmét képező fertőző állati betegségek megelőzésére és elfojtására vonatkoznak. Ezek közé tartoznak az állatszállításokra, az állatok lábonhajtására, a vágóhidakra és a husvizsgálatra, a vásárterek berendezésére, az állatvásárok és állatdíjazások szabályozására, a dögterek és gyepmesteri telepek létesítésére, hullafeldolgozó telepek felállítására é» legfőképen az egyes fertőző betegségekre vonatkozó különleges intézkedések. Ezek az intézkedések nem is tekinthetők kizárólag állategészségügyieknek, mert hiszen ezeknek javarésze nemcsupán a fertőző állati betegségek ellen iránynl, hanem irányul azoknak a súlyos veszélyeknek az elhárítására és leküzdésére is, amelyeket ezek az állati betegségek az emberi egészségre nézve magukban rejtenek, s amelyek igen gyakran magát az emberi életet is súlyosan fenyegetik. Ilyen értelemben véve az állategészségügyi törvényjavaslat, voltaiképen közegészségügyi javaslatnak is volna nevezhető. Hiszen az, előbb emiitetteken kivül a közegészségügyet szolgáló egész sereg intézkedés foglaltatik benne, igy például a hizlalótelepek ós a tejgyüjtőtelepek ellenőrzése, a beteg állatok teje forgalombahozatalának tilalmazása, a fertőtlenítésre vonatkozó és más hasonló intézkedések. De ez az állategészségügyi törvényjavaslat nemcsak befelé bír nagy jelentőséggel, hanem meg van annak a nagy jelentősége nemzetközi szempontból is. Azok az állategészségügyi rendszabályok és azok a berendezkedések, amelyeket törvényjavaslat, illetőleg az ebből alkotandó törvény életbeléptetése létesít, állategészségügyünk olyan magas színvonaláról tanúskodik a külföld előtt, amely kétségkívül messze felette áll különösen a tőlünk keletre eső balkáni államok állategészségügyének. Ez a körülmény feltétlenül alkalmas arra, hogy a külföld bizalmát irántunk megerősítse, erre a bizalomra pedig különösen most, amidőn, miként emiitettem, kivitelünknek legfontosabb tétele épen az álatkivitel, rendkívül nagy szükségünk van. Örömmel kell üdvözölnöm azokat a szigorú intézkedéseket, amelyek a különféle fertőző állati betegségek terjedésének meggátlására és elfojtására irányulnak; azok a fontos érdekek, amelyek itt fenforognak, ezeket a szigorú intézkedéseket a legteljesebb mértékben indokolják. Csupán az ellen van tiszteletteljes kifogásom, hogy épen a gyógyíthatatlan voltánál fogva legveszedelmesebb állati betegségre: a veszettségre vonatkozó intézkedés, szigoruságát az eredeti javaslathoz képest a bizottság által előterjesztett jelentés bizonyos tekintetben enyhítette. A törvényjavaslat 53. §-ának első bekezdése ugyanis eredetileg igy hangzott (olvassa): »Olyan állatot, melyen a veszettség megállapitatott, úgyszintén a veszettségre, vagy a veszettség fertőzésére gyanús kutyát és macskát a hatóság köteles azonnal leöletni.« Ez a bekezdés a bizottsági tárgyalás folyamán bizonyos tekintetben módosíttatott és most igy hangzik (olvassa): »Olyan állatot, melyen a veiszettség meígálLapi'ttatotfit, úgyszintén azt a kutyát és macskát, amelyet veszett vagy veszettségre gyanús állat megmart, a hatóság leöletheti.« A javaslat eredeti szövegében tehát mindazokra az állatokra nézve, amelyekről megállapittatott a veszettság, sőt még a veszettséggyanús kutyákra és macskákra nézve is imperative volt kimondva, hogy a hatóság köteles azokat leöletni, ezzel szemben ebben a módosításban nemcsak a gyanús állatokra nézve, de még azokra nézve is, amelyekről határozottan 136, ülése 1928 február 29-én, szerdán, megállapittatott a veszettség, amelyek határozottan ebben a veszedelmes, gyógyíthatatlan betegségben, szenvednek, nem feltetlenül köteles a hatóság kimondani a leöletést, hanem az csak a hatóság elbírálására van bizva. ä Én a magam részéről, a bizottságban is elfoglalt álláspontomhoz hiven, itt is hangsúlyozni vagyok bátor, hogy ezzel a legveszélyesebb, legborzalmasabb állati betegséggel szemben, amelynetk az elfojtására vonatkozó intézkedések; voltaképen egyenesen az emberi élet biztonságának megőrzését célozzák, semmiféle intézkedést nem tarthatok eléggé szigorúnak. Magam részéről itt, ahol egyenesen emberi élet megmentéséről van szó, minden melléktekintetet és minden esetleges egyéni sérelmet félreteendőnek tartok és jogosultnak vélem, hogy ezzel a legborzalmasabb állati betegséggel Sízemben, amely, sajnos, az európai kuíturállamok közül épen nálunk van a legnagyobb mértékben elterjedve — a keleti országokat nem tekinthetvén kulturállamoknak — a lehető legnagyobb eréllyel és a legnagyobb szigorúsággal lépjünk fel. Én tehát sokkal szivesebben látnám, ha az 53. § első bekezdésénél a bizottságban elfogadott ujabb szöveg helyett az eredeti szöveg állíttatnék helyre. Ezt az álláspontot vagyok bátor még azzal is megerősíteni, hogy az 53. § első bekezdése mai szövegezésében nem áll kellő összhangban ugyanennek a szakasznak 2. bekezdésével és a megelőző, 52. § szövegezésével. Ugyanis az 53. § 2. bekezdése igy szól (olvassa): »Azt a veszettségre gyanús kutyát vagy macskát azonban, mely embert mart meg, leölés helyett — biztos helyen elzárva — hatósági megfigyelés alá lehet helyezni«. Ennek a 2. bekezdésnek a szövegezésében tehát az »azonban« és a »lehet helyezni« szavak feltétlenül az eredeti szövegezésre vonatkoznak, mert hiszen azért kellett az »azonban« és a »lehet helyezni« szavakat beletenni, mivel az 1. bekezdésben a köteles leölés volt megállapítva. (Gaal Gaston: TJgy van!) Az 52. §-ra nézve ugyanez a helyzet áll fenn. Ez igy hangzik (olvassa): »Veszett vagy veszettségre gyanús állatot, nemkülönben a veszettség fertőzésére gyanús kutyát és macskát birtokosa elvéreztetés mellőzésével azonnal leölni vagy a hatóság intézkedéséig biztos helyre elzárni köteles«. Nem érthető tehát, hogy akkor, amikor a tulajdonost kötelezzük arra, hogy azt az állatot feltétlenül leölje, amely a veszettségre gyanús, ugyanakkor miért nem tétetik kötelességévé a hatóságnak a feltétlen leölést arra az állatra nézve is, amelyre nézve határozottan megállapittatott a veszettség. Én tehát azzal a tiszteletteljes kéréssel vagyok bátor fordulni a földmivelésügyi minister úrhoz, mint az előadó úrhoz, legyenek kegyesek hozzájárulni ahhoz, hogy az 53. § 1. bekezdésének bizottsági szövegezése félretétetvén, az eredeti javaslatban foglalt szövegezés állittassék vissza. (Gaal Gaston: Vagy pedig más, jobb szöveg!) Vagy pedig, ha ez nem volna lehetséges, ugy legalább a »leölheti« szó helyett vétessék be a »köteles leöletni« kifejezés. Igy az előző paragrafussal és ugyanazon paragrafus 2. bekezdésével szemben fennálló ellenmondás is ki lesz küszöbölve. Nagyon helyeseknek és az állattulajdonosok jogos érdekében valóknak tartom azokat az intézkedéseket, amelyek a hatóság rendeletére leölt állatokért, és a hatóság által elrendelt oltás következtében elhullt állatokért járó kártalanítás megállapítására vonatkoznak. Ezek az intézkedések a múlthoz képest igen nagy