Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1928 február 29-én, szerdán, 263 évszázadodban, midőn még órási kiterjedésű legelők állottak a külterjes állattenyésztés rendelkezésére, Magyarország valódi éléstára volt Közép-Európa államainak, főleg azoknak az országoknak, mint Németországnak és Ausztriának, amelyekkel a legsűrűbb, legélénkebb érintkezésben és kereskedelmi összeköttetésben volt. Amidőn a szántóföldi kultúra terjedésével az eke mindig többet és többet hódított el a nagykiterjedésű legelőterületekből, hogy a magyar marha helyett a magyar búzának foglaljon! tért és szerezzen annak a világpiacon hírnevet, áli'lattenyés'ztésünlk iS'zám'belaleg

1 lehanyatlott. Abban az időbeni, amidőn nálunk mindenekfelett uralkodott a búza és a többi szántóföldi termékek termelése, nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is kezdett lemaradni állattenyésztésünk a külföldi országok mögött, mert a külföld sokkal korábban felismerte az állattenyésztés nagy jelentőségét és igyekezett állatállományát minőségileg fejleszteni. Amikor mi erre a fontos kérdésre ráeszméltünk, a nyugati államok már messze elhagytak bennünket ezen a téren. A legutóbbi évtized alatt azonban gyökeres változás állott be. Ugy a magyar gazdaközönség, mint az egymást felváltó földmivelésügyi kormányzatok felismerték az állattenyésztés nagy jelentőségét és ennek következtében állattenyésztésünk olyan lépésekkel haladt előre már a háború előtt, hogy alig - maradt el valamivel az e téren legelsősorban lévő kultúrállam ok mögött. A háború viszontagságai és az utána következett forradalmak pusztításai azonban szépen fejlődő állattenyésztésünket is nagymértékben visszavetették, hála azonban háború utáni földmivelésügyi kormányzatunk jóakaratú támogatásának és annak, hogy a magyar gazdaközönség a súlyos viszonyok között is a legnagyobb erőfeszítéseket tette ezirányban, állattenyésztésünk ismét a fejlődés legörvendetesebb útjára lépett, úgyhogy ma ismét imélitó helyet foglalunk el e tekintetben is az európai népek versenyében. Ha az állattenyésztésnek, mint a mezőgazdaság egyik legfontosabb ágának, ai múltban is mindig megvolt a maga jelentősége, még inkább emelkedett ez a háború utáni szomorú időkben. A szántóföldi termés, főként a gabonatermelés a mi klimatikus viszonyaink között az időj ingadozása következtében, a folytonosan változó terméseredmények miatt nagyon is bizonytalan és nem biztosithat kellő jövedelmet a magyar gazdák részére, épen ezért feltétlenül szükséges, hogy gazdáink az egyoldalú szántóföldi műveléstől tartózkodva, ennek kiegészitéseképen az állattenyésztéssel is kellő belterjességgel foglalkozzanak. Ez a bizonytalanság a háború után csak megnövekedett a rossz értékesítési viszonyok következtében, amelyek még inkább szükségessé teszik, hogy a magyar gazdaközönség az egyoldalú gabonatermeléssel, a szántóföldmüveléssel szemben a másik oldalon, az állattenyésztéssel is biztosítsa magát. Megnövekedett ez az állattenyésztés jelentősége azért is, mert a szerencsétlen, ránkkényszeritett trianoni béke folytán elvesztettük országunk legnagyobb részét, elvesztettük evvel óriási kiterjedésű erdőségeinket, a föld méhében rejlő természeti kincseinket, bányáinkat, ipartelepeink nagy részét és ami érték megmaradt részünkre, annak egyik legnagyobb része magán a termőföldön kivül épen állatállományunkban rejlik. Igaz, hogy most az állattenyésztés a mai rossz konjunktúra, kedvezőtlen értékesítési viszomyoik mellett, főlieg ia rendkívül kedvezőtlen kiviteli viszonyok folytán nagyon sok bajjal küzd; azt mondhatnók, hogy az állattenyésztés nem is hozza meg a kellő jövedelmet, azonban tagadhatatlan, hogy óriási nemzetgazdasági érték fekszik épen állatállományunkban, amelyet a lehető legnagyobb mértékben meg kell becsülnünk. Tekintettel kell lennünk a jövőre is, mert remélnünk kell, hogy eljön majd az a jobb idő, amidőn ezt az óriási nemzetgazdasági tőkét jobban fogjuk gyümölcsöztethetni. Rá kell itt mutatnom arra, hogy mai rossz külkereskedelmi mérlegünk mellett kivitelünk legnagyobb, szinte uralkodótétele épen az állatkivitel. Mindezeknél fogva sohasem volt olyan nagyfontosságú, mint ma, hogy ezt a rendkivüli értékkel bíró állatállományunkat fejleszszük és ezzel kapcsolatban sohasem birt olyan nagy jelentőséggel az, hogy igyekezzünk ezt megóvni és megmenteni minden fenyegető vésztől, minden veszedelmes és nagyobb károsodástól, s hogy igyekezzünk gondoskodni azokról a védőintézkedésekről, amelyek ennek megóvása érdekében szükségesek. Az előttem fekvő törvényjavaslatnak épen abban van a legnagyobb jelentősége, hogy a nagy értéket képviselő állatállományunk egészségének biztosítására szükséges intézkedéseket foglalja magában. Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amelyet a földmivelésügyi minister ur az ő kiváló munkatársainak segítségével elkészített, s amelyet az együttes földmivelésügyi, pénzügyi és közgazdasági bizottság letárgyalt, a régi állategészségügyi törvénynek, az 1888: VII. tc.-nek, továbbá az egyéb törvényeinkben és a különböző rendeletekben lefektetett állategészségügyi intézkedéseknek helyébe lép. Amely intézkedések nem multák idejüket, azokat fentartja és összefoglalja, amelyek már idejüket multák, azokat ujakkal pótolja, azokat az uj viszonylatokat pedig, amelyek szabályozása a múltban més nem volt szükséges, rendezi és szabályozza. Azt mondhatjuk, hogy az uj állategészségügyi törvény e tekintetben mintegy az állategészségügyre vonatkozó törvényes rendelkezéseink kódexe lesz, de egyszersmind alaptörvénye lesz a jövőben újból szükségessé váló törvényes rendelkezéseknek is. A földmivelésügyi ministerium kiváló szakképzettséggel rendelkező és nagyérdemű tisztviselőkara igazán nagyon alapos munkát végzett ennek a törvényjavaslatnak elkészítésével, amely a leggondosabb megszerkesztésben került az együttes bizottság elá Ebben a bizottságban ismét a legbehatóbb megvitatás tárgyává tétetett a törvényjavaslat, úgyhogy azt hiszem, joggal mondhatom, hogy kevés javaslat részesült annyira alapos és annyira részletes megvitatásban, mint épen ez az állategészségügyi törvényjavaslat. És itt hangsúlyoznom kell azt is, hogy bár ez a bizottság az együttes címet viseli, annak tárgyalásában mégis a földmivelésügyi bizottság tagjainak, tehát a gazdatagoknak volt a legtevékenyebb részük, akik felismerték azt, hogy bár ennek a törvényjavaslatnak meg van az országos jelentősége, elsősorban mégis csak az ő érdekeik szempontjából bir az a legnagyobb értékkel és fontossággal. A bizottsági tárgyalás s a bizottság munkája kétségkívül csak hasznára vált a javaslatnak, mert ez a széleskörű elméleti tudás alapján elkészített törvényjavaslat a bizottság munkája, a gyakorlat embereinek a hozzászólása folytán, ••. a gyakorlati élethez csak annál jobban hozzásimul. T. Ház! A törvényjavaslat rendelkezéseinek legfontosabb részei azok az intézkedések» amelyek az állattenyésztés legnagyobb vesze41*