Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-136
Az országgyűlés képviselőházának 1 körök, hogy ezek az örökös eb zárlatok végre megszűnnének. Még a javaslat 37. §-ához van valamelyes megjegyzésem, nevezetesen én helytelenítem azt, hogy az ebadót a törvényhatóságok állapítják meg. Én szerintem egészen szépen és egészen egyöntetűen lehetne az egész országban megállapítani az ebadót, amint az Bajorországban és Németország egyes tartományaiban már is megvan a gyakorlatban. Nincs szükség arra, hogy az egyes törvényhatóságokra bizz.uk ezt, mert bizony ez a javaslat meglehetősen laza és meglehetősen tág teret nyit a különböző dolgoknak, úgyhogy megtörténhetik, hogy a vármegyék egymással ellentétes határozatokat hoznak e tekintetben. Van ezenkívül ennek a szakasznak még egy passzusa, amely ellen fel kívánok szólalni, mégpedig az, hogy az ebadóból befolyó jövedelem a törvényhatóságot illeti, de azt csak állategészségügyi és állattenyésztési dologi kiadásokra szabad fordítani. Eddig az volt a helyzet, hogy a felét emberegészségügyi célokra fordították és csak másik felét fordították állattenyésztési dologi kiadásokra. A vidék nem nagyon bővelkedik olyan intézményekben, amelyek ezt a pénzt nélkülözhetnék. Amellett amit az ország az állategészségügyre áldoz, nem olyan nagy összeg az, ami itt befolyik, de az emberegészségügynek mégis hiányzik ez az összeg. En volnék az utolsó, aki megtagadnám az állategészségügyre szánt öszszeget, mert teljesen tisztában vagyok annak nagy fontosságával és nagy jelentőségével, de mégis azt gondolom, hogy az emberegészségügy ennél fontosabb, és miután itt a múlttal szemben visszaesést tapasztalunk az emberegészségügy hátrányára, azért kérem méltóztassék valami módot találni arra, hogy állítsák vissza a régi állapotot, hogy tudniillik az ebadóból befolyt összegeket fele részben emberegészségügyi célokra állítsák be. Ezek voltak észrevételeim a törvényjavaslattal szemben. Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Früh wir th Mátyás! Frühwirth Mátyás: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az utolsó időknek egyik legaktuálisabb és legfontosabb javaslata- Azok, akik agrárkérdésekkel foglalkoznak, azt gondolom, örömmel üdvözlik a minister urat, amikor ezt a rendkívül lényeges és nemzeti szempontból is fontos törvényjavaslatot negyven esztendei tapasztalat után végre a Ház elé terjesztette. A gazdasági és szociális párt nagy súlyt helyez arra, hogy minél több és minél tökéletesebb agrár javaslat legyen itt a Ház előtt. Ha a magyar törvényhozást valamilyen szempontból hibáztatni lehet, hogy mulasztásokat követett el, akkor elsősorban ezért lehet hibáztatni, mert épen az agrár tör vény javaslatok és az agrártörvényhozásnak hiányoznak a parlamenti munkából. Ez a Ház, amely javarészt mindig agrár felfogású képviselőkből állott, mindenkor csodálatosképen épen a saját osztályukat leginkább érdeklő legfontosabb javaslatokat mulasztotta el tárgyalni. Ennek sok mindenféle oka lehet, melyekre azonban nem akarok kitérni. Csak azt akarom leszögezni, hogy ez a törvényjavaslat egyike a legtökéletesebb javaslatoknak, amelyet bármely tárca köréből láttam ebben a Házban. Rendkívül örülök, hogy ez a javaslat épen agrárszempontból nyújtatott be, mert ebből látszik az, hogy a minister ur mögött és mellett olyan férfiak állanak, akik átértették en'. ülése 1928 február 29-én, szerdán. 255 nek a nagy célnak és nagy feladatnak jelentőségét. Magam szorgalmasan szoktam résztvenni a törvényalkotás munkájában és megállapíthatom, hogy ez a javaslat magában foglalja az adott helyzetből fakadó mindazokat a gyakorlati megoldási lehetőségeket, amelyeket más javaslatoknál sokszor nem tapasztaltunk. Épen azért pártom részéről a legmelegebben üdvözlöm a minister urat, hogy ezt a nagyon fontos állategészségügyi javaslatot a Ház elé hozta. Ez a törvényjavaslat meggyőződésem szerint annyira tökéletesiti az állategészségügyi rendszabályokat kint a vidéken, hogyha ez törvényerőre emelkedik és keresztülmegy az életben, — meg kell állapitanunk, az egész nemzet színe előtt — a mi állataink egészsége sokkal jobban, sokkal tökéletesebben lesz megvédve, mint a falusi emberek egészsége. Anynyira tökéletes és annyira tapasztalatokon nyugvó javaslat ez, hogy az emberegészségügy szolgálata valóban messze hátramarad az állatok egészségügyi védelme mellett. Rendkívül fontos és lényeges ez a megállapítás, amit adatokkal lehet bizonyítani és adatokkal lehet alátámasztani. Azt a diszparitást, amely az állategészségügy védelme és az emberegészségügy védelme között megvan, minél előbb, minél gyorsabban helyre kell hoznunk, helyre kell pótolnunk. Mélyen t. Ház! A mezőgazdasági értéktermelésben az állatállomány kétségtelenül nemzetünknek egyik legértékesebb kincse. Czettler Jenő, a képviselőháznak egyik neves alelnöke azt mondja egyik nagy könyvében, hogy állatállományunk a magyar nemzetnek olyan drága kincse, drága tőkéje, amely mindig meghozza a maga gyümölcsét és a maga kamatait. Valóban, ha az ember különösen az alsóbb kategóriájú gazdákat, a kisebb földmiveseket nézi, látja, hogy ennek az osztálynak a hasznos háziállatból igen lényeges a bevétele. Ha annak a földmivescsaládnak elpusztul a tehene, ha elpusztul egy-két állatja, akkor abban az esztendőben nincs adófizetés, nincs ruha, akkor a család tönkre van! téve, mert amit maga a föld termel annak a kis főldmives embernek,, azt megeszi a családja és megeszik munkásai. Ezért fontos, hogy állategészségügyünk modern alapokon legyen rendezve, mert az állat jövedelem népünk egy,, részének olyan bevételi forrást jelent, amely nélkül deficittel végződik az ő gazdálkodása és kisgazdasága. Hazánkban az állattenyésztésnek rendkívül nagy jövője van. Ha összehasonlítom állatállományunkat más nemzetek állatállományával, akkor látom, hogy óriási lehetőségek vannak még arra, hogy Magyarországon az állattenyésztés fejlődjék. így ha összehasonlítom például Németországgal, azt látom, hogy csonka Magyarországon egy négyzetkilométerre 36 hasznos háziállat esik, Németországban 70 hasznos állat, Dániában pedig 99 számos állat. Ha ezt most a lakosság számára számítom át, akkor még érdekesebb eredményekre jutok. Magyarországon 100 lakosra 56 számos állat esik, Németországban 67, Dániában, az állattenyésztés főhazájában pedig 155. Itt tehát óriási lehetőség van még arra, hogy nemzeti vagyonunkat gazdagítsuk, fokozzuk épen az állattenyésztés révén. Ha pedig többtermelésről beszélünk, akkor ezt nemcsak a föld termésének egy-két mázsával való emelésével lehet elérni, hanem sokkal könnyebben lehet elérni épen az állattenyésztés terén, (Gaál Mihály: Nem lehet ér40*
