Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-135

Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1928 február 28-án, kedden. 251 los koanimüniiké e kérdés tárgyalására is ha nem is érdemben

1 — ki fog terjeszkedni. Amikor tehát az őt térhető titoktartási kötelezettség tudatában kitért az érdemleges válaszadás alul, nem gondolhatta, hogy megémlitésével annak, hogy ez iái kérdés a bizottság előtt tárgyaltatott, magában véve is nyilván önkéntelenül de. vét a titoktartás kötelezettsége ellen. Ily tényállás mellett, figyelembe véve a szőnyegen forgó kérdés súlyát és annak összes felmerült és megállapított ténykörülményeit, a mentelmi bizottság javasolja a t. Képviselőháznak, hogy a házszabályok 240. §-ának 7. pontjában foglalt legenyhébb tétel alkalmazása mellett utasitsa Móser Ernő országgyűlési képviselő urat arra, hogy a Házat ezen ügyből kifolyólag ünnepélyesen kövesse meg. A mentelmi bizottság ezen javaslatával szemben Györki Imre és Propper Sándor országgyűlési képviselő urak kisebbségi véleményt jelentettek be. T. Képviselőház! A mentelmi bizottság ezen ügy tárgyalásával kapcsolatban szükségesnek tartja a t. Ház figyelmét felhivni ama körülményre, hogy a házszabályok megfelelő szankciókat nem tartalmaznak az egyes bizottságok tárgyalásaival kapcsolatos titoktartási kötelezettség tudatos megsértőivel szemben. A házszabályok 137. §-a utal ugyan a 240. § 7. bekezdésére, nyilvánvaló azonban, hogy a rendzavarókra, a tárgyalás méltóságának megsértőire, személyes sértést elkövetőkre nézve megállapított kisebb természetű fegyelmi jellegű szankciók egyáltalában nem tekinthetők megfelelőknek a titoktartási kötelezettség tudatos megsértése esetén. A mentelmi bizottság hivatkozik azon súlyos károkra, amelyek a nemzet egyetemét érhetik a titoktartás kötelezettség megsértése révén. Köztörvényi utón nincs meg a megtorlás lehetősége oly esetben sem, midőn nyilvánvaló a titoktartás tudatos, sőt rosszhiszemű megsértése, viszont a házszabályokban megállapított szankciók kétségtelenül nem elegendők. A bizottság kötelességének tartotta a t. Ház figyelmét a házszabályok ezen hiányosságára felhivni, bölcs belátására bizván, nem tartja-e szükségesnek és helyénvalónak annak pótlását? Javaslom, t. Ház, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni. Elnök: Györkig Imre képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény előadóját illeti a szó. Györki Imre: T. Ház! A mentelmi bizottság javaslatával szemben én és Propper Sándor képviselőtársam kisebbségi véleményt terjesztettünk elő és a kisebbségi vélemény alapján tisztelettel kérjük, méltóztassék az ügy felett napirendre térni. Állásfoglalásomat és kisebbségi véleményemet azzal indokolom hogy azok a házszabályok, amelyekre a mentelmi bizottság a Ház ünnepélyes megkövetését alapítja — amint méltóztatnak emlékezni — akkor hozattak, amikor a második nemzetgyűlés idején az ellenzék távol volt és a parlament munkájában nem vehetett részt. (Barthos Andor: Ez nem érv, mert annak alapján dolgozunk ma is! — Propper Sándor: Az a baj!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: Kétségtelen tehát, hogy ezeket a házszabályokat olyan atmoszférában és olyankor teremtették meg, amikor az ellenzéknek nem adatott mód arra, hogy a házszabályok megalkotásában részt vehessen. Ezek a házszabályok pedig azt jelentik, — legalább is az a rendelkezésük, amelyre a mentemi bizottság a maga álláspontját alapítja: a házszabályok 137. §-a, — hogy az eddig érvényKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. IX. ben volt és az egész világ sorsára behatással lévő és sorsdöntő tényezőnek mutatkozó, titkos diplomácia mellé a magyar parlament most már bevezeti a titkos parlamenti tárgyalásokat is. Teljesen lehetetlen, hogy amikor a parlament bizonyos fontos kérdéseket tárgyal, a titkosság kérdésében odáig menjünk, hogy valamely képviselőnek ne adassék mód arra, hogy akár az újságban, akár parlamenti képviselőtársa előtt nyilatkozzék a tekintetben, hogy a parlament valamely bizottsága előtt milyen kérdést kivan tárgyalni. A jelen esetben ugyanis nem történt semmi egyéb Móser Ernő képviselőtársunk részéről, mint csak megemlitése annak a problémának, amelyről a külügyi bizottság tárgyalást folytatott, anélkül azonban, hogy érdemben a legcsekélyebb mértékben nyilatkozatot tett volna. A tényállás tisztázása végett szükségesnek tartom még előadni azt is, hogy az Esti Kurir> — amely lapnak munkatársa előtt nyilatkozott, illetőleg nem nyilatkozott, csak egy kijelentést tett Móser Ernő képviselőtársam, ''— már korábban tudatában volt azoknak a tárgyalásoknak, amelyekről a külügyi bizottság előtt a megbeszélés folyt; szórói-szóra lehozta, vagy hogy enyhítsem, legalább is főbb vonatkozásaiban lehozta azokat a tárgyalásokat, amelyek tulajdonképen a titkosság elárulását képezték. (Kabók Lajos: Titkos választójogot, azt nem akarnak!) Abban a lapszámban, amelyben a Móser-féle nyilatkozat megtörtént, szó volt a Vatikán és a cseh kormány közötti modus vivendi tárgyáról, anélkül, hogy szüksége lett volna a lapnak arra, hogy ebben a tekintetben akár Móser Ernő, akár más képviselőtársam a lapot informálja. Aki a magyar parlamenti tudósitók ügyességét ismeri, tudhatja azt, hogy másképen is megszerezhették azokat az adatokat, amelyek az Esti Kurirban megjelentek. Mármost nem tudnánk nyugodt lelkiismerettel, mint képviselők odáig menni, hogy a képviselőnek ne legyen joga bármely kérdésben legalább nyilatkozni abban a tekintetben, hogy mit kivánt és mit akart a parlament külügyi bizottságában szóvá tenni. Ma a házszabályoknak idézett, illetőleg az előadó ur által érintett 137. §-a is csak azt a kijelentést tartalmazza, hogy (olvassa): »ha gyanú merül fel arra nézve, hogy valamelyik képviselő a titkos jellegű (nem nyilvános) bizottsági (albizottsági) tárgyalások tekintetében fennálló titoktartási kötelezettséget megszegte«, lehet a képviselőt a mentelmi bizottság elé utasítani. Itt tehát arról van szó. még e szigorú, ellenzékmentesen alkotott házszabályokban is, hogyha a tárgyalásról adott nyilatkozatot; már pedig kétségtelen, hogy a tárgyalásokról semmiféle nyilatkozat meg nem jelent, egyszerűen arról történt kijelentés, hogy bizonyos kérdés, amelyről a lap munkatársának már korábban volt tudomása, szóvá tétetett, sőt nyilatkozott a képviselő ur abban a tekintetben is, hogy a következő alkalommal is szóvá fogja tenni. Méltóztassanak, igen tisztelt képviselőtársaim, magukat abba a helyzetbe képzelni, hogy mi történnék akkor, ha a képviselő, mielőtt bemegy a külügyi bizottság tárgyalására, lead a parlamenti tudósítóknak bizonyos nyilatkozatot, amelyben azt mondja: szóvá fogom tenni ezt meg ezt a kérdést. Akkor ugyebár nincs megszegve a titoktartásig kötelezettség, mert hiszen a legkényesebb kérdésekben az illető képviselőnek az egyéni Ízlésére vagy hazafiasságára van bizva, hogy az ülés előtt nyilatkozik-e az újságíróknak vagy sem. Nem tu-