Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-135

250 Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1928 február 28-án, kedden. bizottság tagjainak figyelmét fel nem hívta, a bizottság üléseinek zárt volta, tárgyalási anyagának titkossága azonban más vonatkozásban ugyan, de az ülés tartama alatt szóba került. Az »Esti Kurir« 1928. évi február hó 2-iki számában »A cseh-szlovák modus vivendi sérelmes Magyarországra« főcím alatt megjelent közieményéüen Móser Ernő következő nyilatkozatát közli: »Az egész ügyet szóvátettem a külügyi bizottság tegnap megtartott ülésén. Tekintettel a kérdés rendkivüli fontosságára, a külügyi bizottság legközelebbi ülésén, — ha ugyan addig nem kerül szőnyegre a kérdés — újra felszólalok ebben az ügyben«. A Pozsonyban megjelenő »A Nap« című napilap 1928. évi február 3-iki számában »Magyarországon nagy meglepetést keltett a Csehszlovákia és a Vatikán között létrejött modus vivendi« főcím alatt megjelent cikkében, több magyar politikus nyilatkozata után a következő közlemény jelent meg: »E rendkívül érdekes nyilatkozathoz még azt az értesülést fűzöm kiegészitésképen, hogy a külügyi bizottság legutóbbi ülésén is szóbakerült a modus vivendi ügye. Móser Ernő országgyűlési képviselő interpellálta meg ebben a kérdésben Walko Lajos külügyministert. Móser elesén támadta a Vatikánt, hogy déferait Prágának, a külügyminister beismerte, hogy ebben a kérdésben Budapestet fait accompli elé^ állították«. A külügyminister ur a közleményekben a külügyi bizottság tárgyalásának titkosságát látta megsértve, s a közleményeket a külügyi bizottság elnökéhez tette át, kérve, hogy a külügyi bizottság ülésének titkosságára vonatkozó a házszabályokban foglalt rendelkezéseknek szerezzen érvényt. A tényállás megállapítása után a mentelmi bizottság elsősorban azon elvi kérdés tekintetében foglalt állást, vájjon magában véve tnnak a ténynek nyilvánosságra hozatala, hogy egy kérdés a külügyi bizottságban tárgyaltatott, érdemleges nyilatkozattétel nélkül is megsértését képezi-e a titoktartási kötelezettségnek. (Halljuk! Halljuk!) A bizottság a kérdés beható megvitatása után ugy találta, hogy a külügyi bizottság tárgyalásai tekintetében fennálló titoktartási kötelezettség megsértését képezi magában véve az is, ha a bizottság valameiy tagja nyilvánosságra hozza, hogy egy kérdés a bizottságban tárgyaltatott. A bizottság megítélése szerint a külügyminister van hivatva megállapítani, hogy a bizottság tárgyalásának anyagából az ország érdekeinek sérelme nékül mi és mennyi kerülhet nyilvánosságra. Ezen anyagot a bizottság elnökével és előadóival együtt, a bizottság tagjainak bevonásával, hivatalos, kommüniké alakjában állapítja meg. Minden, a kommüniké tartalmán túlmenő közlés a tagokat terhelő titoktartási kötelezettségbe ütközik s alkalmas a házszabályok 137. §-ában megállapított eljárás megindítására. A mentelmi bizottság ezen állásfoglalásánál ama megfontolás vezette, hogy a külügyi vonatkozású kérdések tárgyalásánál, tekintve azok rendkivül kényes természetüket, kétszeresen indokolt a titoktartási kötelezettség szigorú betartása, azon

% sokszor előre meg sem Ítélhető következményeknél fogva, melyekkel egy a tárgyalások során elkövetett indiszkréció járhat. Elképzehető, hogy magának a tárgyalásnak nyilvánosságra hozatala, minden érdemleges nyilatkozattétel nélkül is állami érdekeket sérthet és súlyos komplikációknak szolgálhat alapjául. Magában véve ugyanis az a körülmény, hogy a külügyi bizottság egy kérdéssel foglalkozik^ külpolitikai jelentőséggel birhat és annak illetéktelen nyilvánosságra hozatala súlyosan sértheti az ország érdekeit. Ezen elvnek figyelmen kivül hagyása lehetetlenné tenné külpolitikai természetű kérdéseknek a külügyi bizottság előtt való tárgyalását, mert sem a külügyminister, sem a kormány nem vállalhatná a felelősséget azért, hogy külpolitikai jelentőséggel biró és az ország" érdekeit esetleg lényegesen érintő kérdések idő előtt, illetéktelen egyének részéről nyilvánosságra hozatnak. A mentelmi bizottság a tényállás megállapítása- és ezen elvi kérdés tisztázása után ugy találta, hogy a Pozsonyban megjelenő »A Nap« című napilap sérelmezett közleménye és Móser Ernő képviselő ur személye között az összefüggés meg nem állapitható, közlemény tartalmáért a képviselő ur felelőssé nem tehető .A bizottság ennek tény gyanáat megállapításánál kiindult magából a sérelmezett közleményből, amely mint »értesülés«-t s nem mint »Nyilatkozat-ót közli a képviselő ur állítólagos felszólalását, maga sem hivatkozván arra, hogy azt magától a képviselő urtói nyerte volna. Támaszkodik továbbá a bizottság Móser Ernő képviselő urnák a bizottság előtt tett s valóságban nem kétséges nyilatkozatára, amelyben kljelenetette, hogy a kérdéses lapot nem ismeri, annak fennállásáról tudomása nem volt s munkatársa előtt soha semmi nemű kijelentést nem tett. Megerősíti a bizottságot ezen tény megállapításában végül a képviselő urnák és Walko Lajos külügyminister urnák a bizottság előtt tett ama kijelentése, amely szerint a sérelmes közlemény tartalmilag sem felel meg a valóságnak és így az nyrlván nem is származhatik Móser Ernő képviselő úrtól. Az Esti Kurir-ban megjelent sérelmezett nyilatkozattal kapcsolatban a bizottság megállapította, hogy Móser Ernő képviselő ur,az őt a házszabályok 137. §-ának l. pontja alapján terhelő titoktartási kötelezettséget megsértette azáltal, hogy a külügyi bizottságnak folyó évi január hó „31-én megtartott üléséről az Esti Kurir című napilap munkatársa előtt oly nyilatkozatot tett, hogy ő a bizottság ülésén a Vatikán és a cseh-szlovák kormány közt folytatott tárgyalások kérdésében felszólalt és tekintettel a kérdés rendkivüli fontosságára fel is fog ismét szólalni. Tény gyanánt állapította meg a

; bizottság, hogy a külügy'miiniister ur a tárgy rendkivüli fontosságára és külpolitikai szempontból kényes voltára,, annak teljes anyagát kifejezetten kihagyta az ülésről kiadott hivatalos kommünikéből, mert — a bizottság előtt tett nyilatko-' zata szerint — magának annak a ténynek időelőtti nyilvánosságra hozatala; hogy a külügyi bizottság a kérdéssel foglalkozott is sérthetett külpolit kai érdekeket. Ennek megállapítása mellett azonban a bizottság minden kétséget kizáró módon megállapította Móser Ernő képviselő ur legteljesebb jóhiszeműségét a nyilatkozat megtételével kapcsolatban. Megállapitotta ezt, a képviselő urnáik a bizottság előtt tett, valósága tekintetében nem kétséges nyilatkozatából, amely szerint ai leghatározottabban elzárkózott a napilapok munkatársai előtt a kért nyilatkozattétel elől, sőt hivatkozással külügyi bizottsági tagságára erélyesen visszautasította a nyilatkozaíttételt, igy szándéka nem irányulhatott a t'toktartás megsértésére. (Helyeslés.) Abból a körülményből, hogy a kérdés ia bizottság ülésén tárgyaltatott, jóhiszeműen gondolhatott arra, hogy a hivata«