Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-135

246 Az országgyűlés képviselőházának lalkozik, hogy megakadályozza a fertőző betegségek benurcolását az országba, a második fejezet minden intézkedést megtesz, hogy ezek a fertőző betegségek fel ne léphessenek. A további fejezet intézkedik arról, hogyha ez a betegség fellépett, ezt az ország érdekében minél jobban és minél gyorsabban elfojthassuk. De hogy ezt megcselekedhessük, intézkedik arról hogy tulajdonképen kinek a kezébe helyezzük ennek az állategészségügynek a szolgálatát. Intézkedik azután a javaslat az állatorvosi szolgálatról, a büntetési határozatokról, az, állategészségügyi rendőri hatóságok kérdéséről, és intézkedik a kártérités kérdéséről. Épen ez a pont az, amellyel kapcsolatban meg kell még emlitenem, hogy ez az uj törvényjavaslat óriási haladás a régi törvénnyel szemben, óriási haladás két szempontból: egyrészről jogot ad a ministernek arra, hogy e.^yes helységekben, városokban, vagy községekben, ahol ilyen fertőző betegségek rendszerint fel szoktak lépni, elrendelhesse a kötelező oltást és másrészről ugyancsak nagy hatalmat ad abban a tekintetben, hogy a fellépett betegségek elfojtására elrendelhesse az illető fertőzött állatoknak — de nemcsak azoknak, hanem azoknak is. amelyek ezt a fertőzést elterjeszthetik, — szükség esetén a kiirtását is. Ezekkel a magánjogba benyúló nagy kérdésekkel szemben csak egy megoldás létezik és ez az, hogy ennek következményét, tehát azokat a károkat, amelyeket ezáltal a gazdaközönség szenvedhet, más nem viselheti el, mint az a közérdek, amelyért ez tétetett ós épen ezért állami kártérités van megáll apitva. Természetesen ez a kártérités. amint az a 76. és 83. §-ból kitűnik, nagy latitüdöt ad és az egyes estekkel kapcsolatban meg van állapitva, hogy 50— 100%-ig milyen módon terheli ez a kár az államkincstárt. A második fejezet, amely a behurcol ás megakadályozásáról szól mindenekelőtt kü!önösen kiemeli az pgynevezett keleti marhavész veszedelmét. Hiszen tudjuk, hoey enné

1 rettegetebb fertőző betegséget az állategészségügy nein ismer. Épen ezért azokat az államokat, amelyek ezzel a betegséggel rendszerint fertőzöttek, ki kell zárnunk abból, hogy mi velük adatforgalmat bonyolíthassunk le. (Um/ van! Ugy van! a jobboldalon. — Melczer László: Ez fontes!) Épen ezért ez a törvényjavaslat imperative rendelkezik abban a tekintetben, hogy ezeket a minister úgyszólván köteles a mi állatforgalmunkból kizárni. Természetesen, annak megállapítását, hogy melyek ezek az államok, már csakugyan a ministerre kell bizni. mert hiszen lehet, hogy ma megnevezhetnek azokat az államokat de pár esztendő múlva épen azokat kellene feloldani és másokat megállapítani, mint olyrnokat, amelyek veszélyeztetik a mi állatállományunkat. Ugyancsak ez a fejezet intézkedik abban a tekintetben is, hogyha nemcsak ezek, hanem más fertőző betegségek is el vannak terjedve a szomszédos vagy más államokban, akkor ezekre vonatkozólag a minister ugyancsak hasonló értelemben intézkedhessek. Ami a fertőző betegségek megelőzését illeti, az nagyon sok intézkedéssel kapcsolatos. Ezek közé tartozik mindenekelőtt az úgynevezett marhalevél kérdése. Hiszen tudjuk, hogy azok, akik állatot hoztak forgalomba, különösen adásvétellel, vagy más jogügylettel kapcsolatban eddig is, tartoztak a marhalevelet kiváltani, mert ez a marhalevél volt egyúttal az igazolása annak, hogy a kérdéses állat a 135. ülése 1928 február 28-án, kedden. marhalevél birtokosának tulajdona. De a régi intézkedések, — legalább is a törvényes intézkedések — nem merítették ki mindazokat az eseteket, amelyek szükségessé teszik, hogy avval a marhalevéllel kapcsolatban meg lehessen állapítani annak az állatnak tulajdonosát, származási helyét, egészségügyi állapotát. Épen azért szükséges ezt ebben a törvényjavaslatban részletesen szabályozni és a javaslat ezt nemcsak ezzel a tulajdonátruházással kapcsolatban, hanem vasúton és hajón, nemkü.önben más járművön való szállításnál is kötelezővé teszi, valamint kötelezővé teszi a közfogyasztásra levágott állatoknál nemkülönben a magánfogyasztásra szánt állatoknál abban az esetben, ha ezek husvizsgálat, illetve közvágóhid-, vagy közhatósági vágóhely kényszer alá esnek. De ezzel természetesen nem lehet a forgalmat akként korlátozni, hogy talán minden állat, amely azt a területet, azt a pusztát, vagy azt a falut, ahová tartozik, elhagyja, máris marhalevélkényszer alá essék. Ezért a törvényjavaslat meghatározza azokat az eseteket, amikor a másik községbe, vagy városba áthajtott állatot ilyen marhalevéllel ellátni nem szükséges és ezt arra korlátozza, hogyha időszaki munkára, fuvarozásra, teleltetésre, legeltetésre yagy egyéb hasonló célból szükséges, hogy az áj iátokat a másik város, vagy község területére elhajtsák, a marhalevélkényszer ne legyen meg. Ugyancsak fontos az is, hogy az állatvásárok, ahol a legkülönbözőbb vidékekről jönnek öfcsze a különböző állatfajták, állandó felügyelet alatt álljanak, mert különben ezek lennének gócpontjai. — hogy ugy fejezzem ki magunkat — a különböző fertőző betegségek elterjedésének. Ezért nemcsak arról gondoskodik a törvényjavaslat, hogy milyennek kell lennie az állatvásár-terek berendezésének, hanem gondoskodni kivan arról is, hogy a behajtott állatok ellenőriztessenek, hogy ezek a területek, amikor nincsenek vásárok, — miután nagy kiterjedésüek és a csonka országnak meglehetős nagy terét foglalják el — miként hasznosittassanak. Ez eddig is megvolt, amennyiben mindenkor a törvényhatóság első tisztviselője határozta wes, hogy ezeket az állatvásár-tereket miként lehet legeltetéssel, vagy más módon hasznosítani. Erről ezentúl is erre különös gondot kiyánunk fordítani. Épen azért az ál^atvásártartás elvi jelentőségű, utasításait a földmivelésügyi minister fogja rendeletileg szabályozni, ezt azonban a helyileg szükséges módosításokkal a helyi hatóságok fogják kiegészíteni. A második nagy fontos komplexum, ahol ugyancsak ügyedet kell fordítani arra, hogy a fertőző betegségek el ne terjesztessenek, az állatok úgynevezett levágása. Ezért a törvényjavaslat részletesen gondoskodik arról, hogy hol kell vágóhidakat éniteni. Nevezetesen minden város tartozik vágóhidakat létesíteni, de ugyancsak a minister a közigazgatási bizottság javaslatára elrendelheti azt is. hogy mely 10000 lakosnál nagyobb község létesíthet vágóhidakat, s ezeknek kritériumául felállítja a törvényjavaslat azt. hogy mindenhol, ahol a levágott állatok után fizetendő díjak nemcsak a fentartást, hanem az amortizációt is fedezek, ott ilyen vágóhidakat felállítani tartoznak. Ahol pedig nem Iphet ilyen vágóhidakat felállítani, ott legalább közvágóhelyeket kell létesítem, sőt azokon a helyeken, ahol nincsen sem vágóhíd, sem közvágóhely, de közfogyasztásra szánt állatokat vágnak le, ott az egyes