Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-135
Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1928 február 28-án, kedden. 247 magánosokat kötelezi arra, hogy ilyen magánvágóhelyeket létesitsenek. Általános elv az, hogy minden marha, ló, öszvér, juh, kecske vagy sertés, amelyet közfogyasztásra vágnak le. a husvizsgálat kötelezettsége alá tartozik, ellenben a magánfogyasztásnál már csakis a szarvasmarha, vagy — amint a későbbiekből látjuk — a lovak, öszvérek levágása tartozik husvizsgálat alá. De husvizsgálat alá tartozik a sertésnek magánfogyasztásra való levágása is abban az esetben, ha azt közvágóhidon kell kötelezettség mellet levágni. Ami ezeknek a husvágóhidaknak költségeit illeti, ezt a kérdést a földmivelésügyi minister fogja általában véve szabályozni. Meg lesz állapitva, hogy az egyes husvizsgálatok vagy a huslevágás minő összegbe fog kerülni, tehát ebben a tekintetben is meg lehet védelmezni a közfogyasztást és az egyének érdékeit. De nemcsak ezek a kérdések fontosak, hanem a továbbiak is. Magyarországon ugyanis a legnagyobb helytelenség az volt, hogy a fertőző betegségben vagy bármely egyéb betegségben elhullt állatok ártalmat!anaá tétele tekintetében nem volt meg az a gondosság és lelkiismeretesség, amelyet e nagyfontosságú kérdés megkivánt volna. Épen ezért a törvényjavaslat az úgynevezett dögterek, a gyepmusteri telepek, az állathulla-feldolgozó telepek kérdését részletesen kivan ja szabályozni. Általában véve kimondja, hogy minden város, nemkülönben község tartozik ilyen dögtereket felállitani. De kimondja egyúttal azt is, hogy a törvényhatósági városok tartoznak gyepmesteri telepeket felállitani. Kimondja továbbá, hogy mely esetekben lehet kényszeríteni nem a törvényhatósági, hanem az egyéb városokat vagy községeket ilyen gyepmesteri telepek felállítására. Szerény nézetem szerint ez rendkivül fontos, mert ezzel úgyszólván megkönnyítjük azt, hogy segítsünk azokon is, akik talán nem képesek saját maguk ártalmatlanná tenni ezeket az állati hullákat, vagy ezeknek a hulláknak egyes részeit s ily módon elkerüljük a fertőzés veszedelmét. (Gyömörey Sándor: A cigánykérdés megoldásával! — Reischl Richárd: E nélkül nincs állategészségügy!) Ha ezt a törvényt végrehajtják, akkor ez a kérdés is meg lesz oldva, mert hiszen — amint a későbbiek folyamán méltóztatik látni e szakaszokból — minden egyes állat elhullását be kell jelenteni, a hivatalos magyar királyi állatorvos a hullát megvizsgálja és megállapítja, hogy az az állat milyen betegségben hullott el. IIa pedig már megállapította, akkor egyúttal gondoskodni tartozik arról is, hog:/ elszállittassék és megfelelő módon ártalma tianá tétessék. (Gyömörey Sándor: A cigány kiássa!) Ha az állat fertőző betegségben hullott el, akkor nem lesz módja többé kiásni, mert a hulla oly módon lesz fertőtlenítve és ártalmatlanná téve, hogy e tekintetben minket többé semmiféle veszély nem fog érni. (Reischl Richárd: Egy mód van: a cigányokat át kell adni a pénzüírvministernek. majd ő elvégzi velük. — Derültség és za.j.) Ezt méltóztassék más tárca keretébeu előhozni, mert jelen esetben csak a földmtvelé.«sügyi tárcáról van szó. (Der'ltség.) Ugyanosfk fontos probléma — ami ennek a törvényjavaslatnak keretében talán a legtöbb megvitatásra adott alkalmat — az úgynevezett ebtartási kérdés. Minden kertelés nélkül le kell szögeznem, hogy ebben az országban a veszettség és az ennek következtében felmerült nemzeti kár (Györki Imre: Az emberi veszettség is!) oly nagy mérveket öltött, hogy e mellett a kérdés mellett hallgatagon elmenni nemcsak hogy nem szabad, hanem egyenesen bűn volna. Azt is tudja mindenki, hogy a veszettséget leginkább a kóbor, gazdátlan és gondozatlan ebek terjesztik. (Györki Imre: És a szellemi veszettség ellen mit szándékoznak csinálni 1 ?) Én szivesen hozzájárulok t. képviselőtársam, minden szellemi veszettség megfelelő korlátozásához (Derültség.) és ha méltóztatik kivánni, az állategészségügyi törvénybe is hajlandó vpgyok ezt bevenni. (Derültség. — Reischl Richard: t Politikai Kurschmidt-eket ide! — Krisztián Imre: Csak a marxizmusra vonatkozik! — Györki Imre: Krisztián felé mutasson az előadó ur! — Derültség. — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a tárgyalás komolyságát veszélyeztető megjegyzéseket tenni! Erdélyi Aladár előadó: Azt mindenki tudja, hogy ebekre a falun ezidőszerint annál nagyobb szüksége van a pásztoroknak, minél jobban elaprózódnak a birtokok, minél szűkebbre szorulnak azok a különböző csapások, amelyeket régebben 6—8—10—20 öles csanásoknak neveztünk, amelyeken az állatokat hajtották. Ezek ma mind a földszüke következtében osak pár ölre szorulnak, így tehát a hajtott állatokat mással, mint pásztorkutyán val, megfelelően terelni úgyszólván nem is lehet. Ez a meggondolás késztette a bizottságot arra, hogy az eredeti javaslattal szemben azzal a javas'attal álljon elő, hogy a pásztorkutyák, nemkülönben azok a házőrzőkutyák, amelyek rendkivül fontosak a tanyai gazdálkodásnál, de ép ugy minden falusi portánál is, ne essenek olyan súlyos megadóztatás alá, amely úgyszólván a tartás lehetetlenségét idézné elő. Azért hozta a bizottság azt a javaslatot, hogy ezek egy-két pengőig — mint maximummal — adóztassanak meg, de ezen túlmenőleg természetesen minden más ebet, amely •. tehát tulajdonképen nem ezt a nagy gazdasági célt szolgálja hanem luxust szolgál, legkevesebb — itt már minimum van megállapítva — öt pengővel kell megadóztatni, de természetesen épen azért, mert minimum ezt az egyes törvényhatóságok olyen magasra szabhatják meg, amilyen magasnak kivánják és cégszerűnek tartják. (Strausz István: Nagyon helyes!) Mármost cs>ak alz összeg felhasználására vonatkozólag van még megjegyzésem. Nevezetesen eddig a törvényhatóságokat illette ez az összeg és mint úgynevezett törvényhatósági ebadó alap szolgált állategészségügyi' és állattenyésztési célokra és néhaJ arra, amire leghamarabb szüksége volt az illető törvényhgitó s ágnak, mioist pedig a törvény »zigoruau statuálja azt, hogy ezentúl alz ebadót másra, mint állategészségügyi célra fordítani nem. lehet- (Helyeslés. — (Strausz István: De nem erre fordították!) De ennél is korlátozza a dologi kiadásokra és még megszí'goritiiai, hogy minden letelt esztendő után tartozik erről elszámolni a földművelésügyi ministemek. Azt hiszem, ezek mind olyaai szigorú intézkedések, amelyek azt a célt. amelyet a törvényjavaslat elérni akar, bi'ztositani is tudják. (Ugy vwi! Ugy van!) Most pedig át kellene térnem ai 39. §-ra, amelyről azt mondhatom; hogy ami nincs szabályozva az Összes többi szakaszokban, arra;nézve a 39, § a legmesszebbmenő jogokat biztositia a földmivelésügyi ministernek, aminek indokolását azonban már az általános indokolásban volt szerencsém előadni. így csiak egy körülményre mutatok rá és ez az, hogy apui ed-
