Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-135

Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1928 február 28-án, kedden. 245 leszűrt eredményét, ott a német kiadványban bővebben találjuk meg ezeknek a tudományos kutatásoknak az eredményét, mint a magyar kiadásban. (Strausz István: Közjogilag is ugy vagyunk!) En nem akarok vádolni itt senkit, itt csak azt a szomorú helyzetünket kivánom ecsetelni, hogy a magyar tudományosság még eredményeit sem tudja nemcsak érvényesíteni, hanem még a világ elé sem tárni. Ez pedig lesújtó gazdasági szegénységünk következménye. De ez mind nem indokolja azt, hogy ennek ellenére mindent meg ne tegyünk, hogyha egyszer eljutottunk oda, hogy a tudomány nekünk megadja a módot és megje'öli az utakat, akkor az eredményeket le ne szűrjük és az agrárország érdekében, különösen az állattenyésztés érdekében, a törvényhozás ne tegye meg a maga kötelességét. Én ugy látom, hogy ebben a törvényjavaslatban nem az a fontos, hogy 124 §-ból áll, mert hiszen jó dolgot lehet elintézni egy paragrafussal is és lehet hibát elkövetni 200 paragrafusban is. De azt akarom kiemelni ennél a törvényjavaslatnál, hogy ez a törvényjavaslat igazán jól átgondolt és a tárgyi, az objektiv értékhez képest mindent megtett és iparkodott megtenni, hogy csakugyan helyes eredményekre jusson. Természetes, itt le keíl szögeznünk azt az általános igazságot is, hogy a törvény még nem minden, a törvény csak egy alap, amelyen elindulva eredményeket lehet elérni és azt, hogy ez a törvény az életben beváljék, hogy annak áldásait erezhessük, azt a mi közigazgatásunk hivatott elvégezni. (Ugy van! Ugy van!) A ministerium bölcs vezetése alatt kell, hogy jobban átmenjen a köztudatba az, hogy nekünk a következő időkben még inkább, még fokozottabb mértékben kell az összetartozás érzését fejlesztenünk és érvényre juttatnunk. Hogy értem én eztl Értem akként, hogy aki ismeri a falusi életet, aki ismeri a gazdasági életet, az látja azt, hogy ez az összetartozandóság érzése nagyon kevéssé van kifejlődve. Számtalanszor látjuk azt, hogy akinek a jószága megbetegszik, az nem arra gondol, hogy micsoda kár érte őt és milyen kár érheti embertársát» hanem vagy eltitkolással, vagy nemtörődömséggel sokszor az egész országnak helyre nem hozható károkat okoz. Sokkal mélyebben le kell nyúlnunk felvilágositással és ha ez nem elégséges, a tulajdon képeni törvény szigorával, hogy ezek az állapotok megszűnjenek és ne legyen kitéve az ország minduntalan annak, hogy az egyes törvényhatósági jelentések minden negyedévben másról sem szólnak, mint az állategészségügy rettenetes nagy szenvedő állapotáról. Igaz, meg kell hagynunk azt is, hogy ennek a szomorú állapotnak egyik előidézője országunk megcsonkítása volt, nemcsak a megcsonkítása, hanem határaink kikerekitetlen volta is. Épen ez az, ami azután előidézte, hogy a különböző szomszédos országokból úgynevezett »beschwurzeit«, behozott állatok onnan különböző állatbetegségekkel árasztották el az egész országot. Hála Istennek, ma már ezen a bajon nagyjából segítettünk. Ez azonban még nem involválja azt, hogy még nagyobb figyelemmel ne fordítsuk gondolatainkat e kérdés felé és ne iparkodjunk még inkább megakadályozni, hogy amikor nagy áldozatokkal minden közigazgatási erővel arra törekszünk, hogy az országban az állategészségügyet fentartsuk» ne legyünk kitéve annak, hogy a körülöttünk levő államokból könnyelműen behurcoltassanak ezek az állatbetegségek és épen ebben a törvényjavaslatban is ez az a gondolat, amely tulajdonképen az első pár paragrafust létrehozta. Ki kell emelnem még egy körülményt^ amely ugyancsak szükségessé tette, hogy az állategészségügyi törvényt minden áron kodifikáljuk. Mindnyájan méltóztatnak tudni, hogy különösen az utóbbi időben a magyar agráriusok nagyon szomorú helyzetbe jutottak, nemcsak azért, mert gabonaterményeiket nap-nap után nehezebben tudják kivinni és értékesiteni, hanem még inkább azáltal, hogy az állatok hizlalását, a meghizlalt állatok kivitelét a körülöttünk levő államok a szó szoros értelmében megakadályozzák. Valahányszor tárgyalások folynak a kereskedelmi szerződések tekintetében, mindig ezek a nagy ütközőpontok, amelyek mellett harcunkat meg kell vívnunk. (ReisehI Richárd: A rövidebbet mindig mi huz^ zuk!) Épen azért, mert ezen harcok közben mindig előállottak azzal, hogy a mi állategészségügyi törvényeink és intézkedéseink nem állanak azon a magaslaton, amelyet az előre

1 haladott tudomány és a külföldi törvényhozások nivója megkíván, kénytelenek . vagyunk ebből a.szempontból is mindent elkövetni, hogy a közel jövőben büszkén mutathassunk rá, hogy állategészségügyi törvényünk olyan nivóra emeli állategészségügyünket, amellyel szemben még a legelőrehaladnttabb államoknak sem lehet semmiféle kifogásuk. Itt őszintén meg kell mondanom, ho*?y amint ml félünk a tőlünk koMre fek^ő alacsonyabb kultúrával rendelkező népek állatai^ val szemben, hogy a betep-sép-eket onnan behurcolják, épen ugy jogosított esetié.*? egy másik ország velünk szemben felvetni a. kérdést; hogy megtesszünk-e mindent arra. hop*y állataink kivitelével kapcsolatban őket veszély ne fenyegesse. Ezek voltak azok az indokok, amelyek arra késztették a kormányt, hogy mindenekelőtt? ezt az állategészségügyről szó^ tör vén y jav nslatot, mintegy kodifikác^ót elénk terjessze. Ki kell azonban emelnünk azt is hogy tulajdona képen ezzel a törvén VJP vaslattal és. ennek à törvényjavaslatnak 124 <j-ával még nem öté rithettünk ki mindent. Hiszen ez a dolog terfí meszeiéből is következik. E mellett m é** SZÉU mos más kiegészítő intézkedés, rendelkezés szükséges, de ezek mind olyanok 'amelyeket egy törvényben meírrögziteni petrifikálni — hogy igy fejezzem ki magamat — nem lehet, mert az élet minduntalan ujabb és ujabb niódositásokat kivan. Épen ezért ez a törvényhd* zás a ministernek. mint az állategészségügy, legfőbb őrének naary diszkrecionális iogot biztosit. Én hirdetem, hosry voltak, akik ezzel á naary diszkrecionális joggal szemben mintegy felvetették a kérdést, hogyha törvényt hQzunk, nem kellene-e ebben >a törvényben ezeket a kérdéseket szabályozni. Érre válaszol az amit az előbb előadtam, hogy az élet egyrészt me.p-kivánja a mozgékonyságot, a változtatást, másrészt pedig, ha negyven éves törvényünk, amelyből ezek a diszkrecionális loírok usryszolván szóról-szóra véte+tek át azt igazolják, hogy ezzel soha má,sként a legfőbb -felügyeleti hatóság nem élt, csak az ország lávára, akkor ezt mi is megnyugvással vehetjük tudomásul és me<? lehetünk győződve arról, hogy az elkövetkezendő időkben is ugyanebben a szellemben fogja képviselni a nemzet érdekét. Ami a javaslatnak a részleteit illeti amint kiemeltem, a javaslat kilenc fejezetből^ áll. Eltekintve az általános rendelkezésekről szóló első fejezettől, amely tulajdonképen azzal fogas*