Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-135

242 'Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1928 február 28-án, kedden. számára örökös szemrehányást, a kiéheztetése miatt. Ezért van különösen az utolsó néhány esztendőben a B.-listások, a leépítettek, a nyugdíjasok után olyan nagy kereslet, ami épen a legértékesebb munkaerőt kergeti a munkanélküliségbe. Ezzel a javaslattal kapcsolatban még csak egj^et akarok megjegyezni, amit azonban már Rothenstein képviselőtársam is emiitett; a munkanélküliekről szóló kérdőpontokban megkérdezik, hogy: tagja-e valamely munkásbiztositó pénztárnak. A munkanélküliek legnagyobb tömege hónapokon és esztendőkön keresztül van munka nélkül; hat héttel a munkából való kilépése után megszűnik az a joga, hogy a muskáspénztárhoz tartozzék és a legszörnyűbb nyomorúságnak, orvostalanságnak, gyógyszerellátás hiányának van kitéve. Ez a kérdés tehát teljesen felesleges. Inkább azt kellene megkérdezni a munkanélkülitől, hogy munkanélküliségének tartama alatt volt-e szüksége orvosés gyógyszerellátásra s ha igen, ezt milyen módon oldotta meg a maga számára. Ugyancsak a munkanélkülinél érdeklődnek az iránt, hogy tagja-e valamely érdekképviseletnek s hogy melyiknek tagja. Hogy ez milyen befolyással bir a munkanélküliség okaira és terjedelmére, ezt a magam részéről megérteni nem tudom. Többet ehhez a javaslathoz — mivel nem akarom húzni az időt — nem mondok: a költségvetés tárgyalásánál ugy is lesz módunk és alkalmunk ennek a kérdésnek alapos taglalására. Itt csak egynéhány kérdést akartam tisztázni. Azt kell azonban mondanunk, hogyha valamit komolyan el akarunk érni és nemcsak porhintést akarunk csinálni, akkor alapos munkát kell végeznünk. Erre a célra pedig ezt a statisztikát sem teljesnek, sem kielégitőnek nem tartom. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Senki.) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur óhajt nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: T. Ház! Én az utóbbi szavakba akarok bekapcsolódni; tudniillik azt méltóztatott mondani, hogyha nem akarunk porhintést csinálni, akkor másképen kell megfogni a dolgot. Kérem, senkinek esze-ágában sincs itt porhintést csinálni, ellenben az történt, hogy a kérdőpontok megállapítását arra a szervre biztuk, amely szaktudásánál fogva elsősorban hivatott erre a feladatra. Ez a Statisztikai Hivatal, amely azután felvett a népjóléti minister ur és a pénzügyminister ur kívánságára még egyes kérdőpontokat, amelyekről elismerem, hogy nincsenek szerves összefüggésben a tulajdonképen felvetett kérdéssel, de mégis fel kellett ezt az alkalmat használni, hogy evvel a gyűjtéssel kapcsolatosan a két minister ur olyan adatokat is kapjon, amelyekre nekik volt szükségük, amelyeket ők mondtak be és amelyeknek céljával természetesen elsősorban ők vannak tisztában. Teljes lehetetlenség egy ilyen kérdőivet ugy elkészíteni, hogy valamennyi, az ezzel, vagy más hasonló kérdéssel összefüggő probléma mind feleletet kapjon. Itt a kérdés^ a következőképen keletkezett: , Tényleg a Felsőház elfogadott indítványa adta meg az inditóokot ennek a kérdőívnek kibocsátásához, azonban nem kizárólag a szellemi munkanélkülieknek szempontjából, hanem itt még ezenkívül bekapcsolódott egypár kérdés, amelynek elbírálására szociális szempontból szükség van, de amely talán kissé kivül esik a kereteken. A konglomerátum elnevezést ez bizonyos tekintetben jogosulttá teszi, de, felhasználtuk a kínálkozó alkalmat — mert az ilyesmi meglehetős nagy pénzáldozatokkal is jár, — hogy más kérdésekre is feleletet kapjunk. Mármost, ami a speciális esetet a kérdőív alapgondolatát illeti, itt hosszú tanakodás folyt amiatt, hogy a szellemi munkások kritériumát rendkivül nehéz precíze definiálni és a végeredmény az volt, hogy ugy oldjuk meg a kérdést, hogy egy bizonyos iskolai képzettséget állítunk oda kritériumnak. Aki hat középiskolát elvégzett, azt már szellemi munkásnak tekintjük, vagy legalább is olyannak, aki szellemi munka elvégzésére fel van vértezve. Hogy ez azután egészen helyes-e, hogy nem hat osztályt, vagy öt osztályt, vagy nyolc osztályt kellett volna-e vennünk, az más. A kérdés, a megfontolás odavezetett, hogy a hat osztályt állítsuk fel kritériumnak. Akinek hat közép osztályú műveltsége van, azt olyannak tekintjük, aki szellemi munkásnak van kvalifikálva és ezt akarjuk felvenni ebbe a statisztikába, még abban az esetben is, hogyha pillanatnyilag szellemi munkát nem végez és pedi g es a k azért, hogy félreértéseket kerüljünk el, mert a cél az volt, hogy az összes hat középiskolát végzettekről megkapjuk a katasztert. Ebbe felvesszük még azokat is, akik műasztalosok, vagy fűszerkereskedők. Ez nem jelenti azt, hogy a feldolgozásban mi szellemi munkásnak fogjuk ezeket tekinteni, ellenben, hogy kételyek ne keletkezzenek senkinél, aki hat középiskolát végzett, hogy ezt az ivet ki kell-e töltenie, az a megjegyzés van, hogy a műasztalos is töltse-e ki hogy végeredményben azt mondhassuk, hogy nem maradt ki senki, aki hat középiskolát végzett. Ebből az anyagból lehet azután a kérdőpontok alapján kiválogatni azokat a szempontokat, amelyek a problémák további feldolgozásánál mértékadók. Épen azért szó sem lehet arról, hogy mi azért indultunk volna el a kérdőívekkel, mert az erre vonatkozó kívánság a Felsőházban hangzott el, s a fizikai munkásokat pedig azért nem vettük figyelembe, mert ezeket a Képviselőházban emiitették, vagy pláne azért nem, mert a szociáldemokraták kivánták. Hát erről szó sincs, a kérdés egyszerűen ugy áll, hogy mind a két probléma felmerült, ellenben ezeknek a szellemi munkásoknak a komplexuma — ha a hatosztályos kritériumot vesszük — sokkal kisebb, mint ha fizikai munkásokról van szó. Ennek következtében aránylag véve egyszerű eszközzel, kevés anyagi befektetéssel is meg tudjuk oldani a szociális kérdezősködésnek ezt a speciális területét. Ha ugyanez az eszme másutt vetődött volna fel, az eredmény ugyanaz lett volna. Ezt a kérdést igenis, meg lehet oldani a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel és mert ez lehetséges, haladéktalanul hozzá is akarunk fogni a kérdés tisztázásához. Egészen másképen áll a kérdés a fizikai munkanélküliekkel. Igaza van az igen t. felszólalónak: hivatali elődöm egyszer, a költségvetési vita során elfogadott egy határozati javaslatot, hogy hozzájárul a felvetett eszméhez.. hogy tudniillik a Statisztikai Hivatal a fizikai munkanélküliek kérdésével is foglalkozzék. A Statisztikai Hivatal ennek megfelelően meg is kezdte a kérdés tanulmányozását. Mi volt az eredmény? Az eredmény az volt, kiderült, hogy a kérdést igazán akkor lehetne megoldani, ha egy katasztert veszünk fel elsőizben, amely az összes munkásokat felöleli, mert itt nemcsak a munkanélkülieket lehet felvenni. Annak elbírálása, munkanélküli-e, vagy nem munkanél-