Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-135

Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1928 február 28-án, kedden. 243 kuli, kissé szubjektiv dolog, ennek következté­ben majdnem uj népszámlálást kellett volna megcsinálni, annak költségei pedig olyan óriá­siak, hogy ezt közbevetőleg nem lehetett meg­oldani, legfeljebb egy népszámlálással kapcso­latban lehet megcsinálni. Ez volt az első aka­dály, a sok százezer pengő, amelyet egy ilyen általános felvétel megkivánt volna. t De ez talán magábanvéve még nem mérték­adó, bár természetesen nagyon latba esik. De felmerültek kételyek aziránt, hogy ezt ilyen széles alapon egyszer megcsináljuk, vájjon akkor valami nagy eredményt éríünk-e el, mert ezt most még ki kell egésziteni a fluktuá­ciók folytonos ellenőrzésével; és majdnem ez a fontosabb, mert ha mi két évvel azelőtt konstatáltuk egy általános összeirás folytán, hogy ennyi a fizikai munkás, ezek közül a munkanélküli ennyi, akkor ez abban a pilla­natban értékes adat lett volna, ma már azon­ban csak összehasonlítási alap, hogy jobb volt, vagy rosszabb volt-e akkor, de momentán en­nek már valami nagy értéke nincs. Ennek kö­vetkeztében a fődolog itt az, hogy a momentán fluktuációkat kövessük. Ez azonban a Statisz­tikai Hivatal részéről a legnagyobb nehézsé­gekbe ütközik, mert nincs olyan tárgyi kon­taktusban a munkássággal, mint azok a szer­vek amelyek most is végzik a munkanélküli statisztikát, tudniillik a szakszervezetek. Ezek­nek munkája, — elismerem — a legnagyobb fontossággal bir. Tényleg ma egyedüli forrása annak, hogy a munkanélküliségről tájékozta­tást nyerjünk, és erről alig lehetne lemondani, mert ezek sokkal erősebb kontaktusban, álla­nak a munkássággal, mint a Statisztikai Hi­vatal. Más államokban is ugy van a dolog, mert csak egészen kivételesen, a munkanélkü­liek biztosításával és hasonló problémákkal kapcsolatosan vezet például Anglia állami statisztikát a munkanélküliekről. Egyebütt ez a szakszervezeteknek, a munkásérdekképvise­leteknek a kezében van. Nálunk is igy van és ezen nagyon bajos segiteni. Az első alap­vető feltétel pedig, amely a Statisztikai Hiva­talnál a tudományos alapot nyújtaná, olyan anyagi eszközöket igényel, melyek a várható eredménnyel alig állnak arányban. Ezért hagy­tuk el a megkezdett tanulmányozásokat és nem azért, mert az, iniciativa innen indult ki, nem pedig a Felsőházból. Ez vonatkozik a felvetett elvi kérdésre, amihez most még csak egészen röviden .két megjegyzést fűzök: Senki nem gondol arra, hogy ezzel az, összeirással valami politikai ellenőrzést gyakoroljunk — sem én, sem a Statisztikai Hivatal. Teljesen távol ál­lott ez tőlünk. Most hallottam először, hogy erre a dologra is gondolni lehet, mert én eddig nem gondoltam reá. Ami pedig a vallás kérdésének felvetését illeti, ez először is valamennyi statisztikai fel­vétel pontjaiban benne van, — hogy milyen jogosultsággal azt itt én nem akarom vitatni — ez nem novum s ez mindenütt igy van. Bármilyen objektiv tanulmányozás is a vég­célja egy ilyen statisztikai felvételnek, nem kell visszariadni olyan kérdőpontoktól, ame­lyek esetleg kellemesen izüek, az egyik vagy másik csoportra. (Malasits Géza: Nem kelle­metlen, csak magánügy! Mi köze valakinek ahhoz, hogy hogyan imádom vagy hogy nem imádom, az Istent?!) Egyik faktora egész, mű­veltségünknek, szociális konstitucióinknak ta­gadhatatlanul a vallás kérdése is. Én abban sem látok valamilyen injuriât, ha kiderül, hogy a szellemi munkanélkülieknek legnagyobb ré­sze keresztény s elenyésző része zsidó. Nem tu­KfiPVISTCLŐHAZT NAPLÓ. IX. dorn, igy lesz-e ez, de ha ez sülne ki, avagy en­nek az ellenkezője sülne ki, akkor ez csak egy tény objektiv felderítése és mivel az egész mun­kálatnak a célja épen egy ilyen objektiv fel­dolgozás, semmiféle sérelmet abból konstruálni nem tudok, ha egész szellemi életünk egy alap­vető faktora, a vallás kérdése is fel van vetve. Ezt egész őszinteséggel kell, hogy kimondjam. Egyébként nekem az a meggyőződésem, hogy a Statisztikai Hivatalról — amely minden alkalomkor minden oldalról megkapja a jól megérdemelt dicséretet azért a rendkivüli kö­rültekintő munkáért, amelyet végez s most is egy ilyen probléma megoldásánál egy bizonyos szisztémáját állitja fel a kérdőpontoknak, — mi ezt egész nyugodtan elfogadhatjuk s azért ajánlom jelentésemet a t. Háznak elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Minthogy az előadó ur nem kivan szólni, szólásra pedig senki feljegyezve nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Kö­vetkezik a határozathozatal. Kérdem a t. Há­zat, méltóztatik-e a most tárgyalás alatt levő jelentést elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) À Ház a jelentést elfogadja s az tárgyalás és hoz­zájárulás céljából a Felsőházhoz tétetik át. Napirend szerint következik az Országgyű­lés könyvtárának 1926, évi gyarapodásáról, használatáról és számadásáról szóló könyvtári bizottsági jelentés (írom. 463) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó! Maday Gyula előadó: T. Képviselőház! A könyvtári bizottság, mint az országgyűlési könyvtár ügyeinek intézésére hivatott szerv, 1927 december 14-én tartott ülésében megvizs­gálta a könyvtár 1926. évi állapotát és ennek eredményeképen a bizottságnak a könyvtár gyarapodásáról forgalmáról, valamint szám­adásáról szóló jelentését a következőkben van szerencsém előterjeszteni annak főbb tételeire szoritkozva. (Halljuk! Halljuk!) Gyarapodás: A külföldi parlamentekkel fennálló csere­viszonyból kifolyólag érkezett 694 kötet, aján­dék és hivatalos megküldés folytán érkezett 64 mű, 193 kötetben, könyvkiadók és nyomdák az 1922: XX. te. alapján beszolgáltattak köte­les példány gyanánt 837 művet 1461 kötetben. Vétel utján a szerzeményi könyv tanulsága szerint a könyvtár 737 művel gyarapodott, 1444 kötetben. Egész évi gyarapodás tehát 1635 mű 3792 kötetben. A könyvtár forgalma a következő volt: A könyvtár használatának tudvalevőleg két módja van, az egyik a helyben levő használat, a másik a kikölcsönzés. A dolog természete szerint a helyben használt müvek száma tete­mesen meghaladja a kikölcsönzöttekét, A hely­ben használt művek száma ugyanis 13.509 mű­vet tesz ki 18.012 kötetben, a kikölcsönzött könyvek száma ezzel szemben 875 mű 1099 kö­tetben. Ezek a képviselők által használt mű­vekre vonatkozó adatok. Volt képviselők, egye­temi tanárok, minist eriumok, hatóságok ré­szére 1904 művet 2160 kötetben kölcsönöztek ki, a könyvtár forgalma tehát összesen 2779 mű 3259 kötetben. A könyvtárlátogatásokra nézve van sze­rencsém a következő adatokat bejelenteni: A könyvtárt 1926-ban 172 képviselő és egy főrend látogatta, (Erdélyi Aladár: Éljen az az egy főrend!) ezzel szemben az országgyűlésen kivül álló felek 2697 esetben vették igénybe a könyvtárt. A könyvtár dologi kiadásai a következők voltak: Az 1926/27. évi költségvetési évben könyv­38

Next

/
Thumbnails
Contents