Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-135
236 Az országgyűlés képviselőházának volt az utolsó stáció. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És én nagyon félek, hogy Magyarország ennél az utolsó stációnál tart. Mert az lehetetlen, hogy az ország lakosságát kétfelé osszák el, nevezetesen olyanokra, akik két kezük munkájával és verejtékükkel _ dolgoznak és olyanokra, akik amazok munkaijából jól élnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Élénk ellenmondások jobbfelől. — Zaj.) Bocsánatot kérek, én nagyon jól tudom azt, hogy tisztviselőre szükség van, de nagyon tisztában vagyok azzal is, hogy a felesleges tisztviselő teher az országra. (Ügy van! Igaz! a szélsőbaloldalon.) Ma mi ott állunk, hogy ebben az országiban ezrével vannak felesleges tisztviselők, (Sándor Pál: De mennyi van!) itt olyan bürokratizmus folyik, amelyet még nem látott a világ. A legközönségesebb ügy 2—3 esztendeig hever el a ministeriumokban, és nem lehet választ kapni. Ahol elhever azokban a ministeriumokban. amelyekben 11 órakor még nem találni hivatalnokokat. Ez a baj ma is megvan épugy, mint megvolt azelőtt. Méltóztassanak megpróbálni és végigmenni egy-egy ministeriumon. Tisztelet a kivételnek, mert vannak, de egész sorát látjuk azoknak a tisztviselőknek, akik nem dolgoznak, tehát feleslegesek. (Ellenmondások jobbfelől.) Elnök: A képviselő urat ezért az, általánosításért rendreutasitom. Talán mégis a kötelességét nem teljesitő tisztviselő a kivétel. (Ugy van! jobbfelől.) Gaal Gaston: Köteles tisztelettel tudomásul veszem természetesen az elnök urnák rendreutasitását, de véleményem fentartom. Mélyen t. Képviselőház! Kell, hogy legyen ebben az országban és különösen az országgyűlésben erő árra, hogy ennek a túlburjánzott bürokratizmusnak véget vessen. Minden jogos és igazságos érdekét a tisztviselőnek épenugy szivemen viselem, mint bárki más. Én vagyok az, aki mindig hangoztattam, hogy ne tartsunk több tisztviselőt, mint amennyit kell, de azoknak, akik vannak, adjunk tisztességes fizetést, (Ugy van! Ugy van! bál felöl. — Bródy Ernő: 82 pengő a tanároknak!) fizessük őket ugy, hogy ne szoruljanak semmiféle mellékesre. Én vagyok az, aki mindig azt hangoztattam, hogy a tisztviselői presztízst, a tisztviselői tekintélyt egy konszolidálódó államnak a legmesszebbmenőén óvnia kell. A megóvásnak azonban nem az a módja, hogy én a tisztA r iselőknek borravalókat juttatok, hogy mindenféle büntetéspénze'k felosztásával vagyonhoz juttatom őket, hanem a tisztviselői tekintély megőrzésének az a módja, hogy társadalmi állásukhoz mért tisztességes fizetést adok nekik és minden egyéb, úgynevezett mellékesnek, — ami gyanúra adhat okot, és ami egyáltalában csak a tisztviselői tekintély lerombolására vezet, — igénybevételének szükségétől ezáltal megszabadítom őket. Ez a törvényjavaslat abban a szellemben készült — tudniillik ebben a pontjában — amely szellemet a legmesszebbmenőleg perhorreszkálok. Egyébként nem kivánok a törvényjavaslatra bővebbéi]! kitér jeszikedni,; . hiszen véleményemet az általános vitánál már elmondottam^ Annak azonban, hogy ebben az országban ujabb kasztokat teremtsünk, hogy a megszűnt nemesi előjogok helyett most köztisztviselői előjogokat iteremtsünk, a magam részerői a legmesszebbmenőleg ellenemondok és óva intem a mélyen t. Képviselőházat, hogy ebben az irányban tovább menni ne méltóztassék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) \ 135. ülése 1928 február 28-án, kedden. Elnök: Kivan még valaki szólni? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva senki sincs ! Elnök: Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! Sándor Pál t. barátom az ő felszólalásában hivatkozott arra, hogy amikor a numerus clausus módositására megindult mozgalom első napjait élte, bizonyos rendzavarások voltak a főiskolákon és hogy én ezekkel szemben nem voltam eléig erélyes. Ezzel szemben megjegyzem, hogyha bármely ország büntetőtörvénykönyvét megnézi az én igen t. barátom, akkor látni fogja, hogy egész más elbánásban részesitik a gyermekeket és a fiatalságot, mint a teljesen felnőtt népességet. (Malasits Géza: Kivéve, (ha a nmnkásifjuságról van szó!) Egészen elhibázott eljárás lenne, ha én a fiatalsággal szemben ugyanolyan szigorúsággal lépnék fel, mint más rendbontások esetén. (Sándor Pál: A tanárokkal szemben!) Nem akarom azonban kétségbevonni, - hogy a magyar természettel teljesen ellentétes magatartás volt az, hogy itten tizen, tizenöten estek neki és vitézkedtek egy-egy ifjúval szemben. Ezt minden jó magyar ember sajnálta. Azt hiszem, ho^y eljárásom jó volt, mert hiszen a politikában az a jó eljárás, amely célhoz vezet. Az én eljárásom pedig, azt hiszem, teljes méïtékben célhoz vezetett, mert hiszen ezt a javaslatot, amely igen sok izgalmas motiyumot foglalt magában és különösen az ifjúságot mindenesetre feizgatta, mégis teljes nyugalommal tárgyaltuk s az egyetemen nem volt legutóbb a legkisebb rendbontás sem. Az én türelmes és az ifjúsággal szemben szeretetteljes magatartásomat igazolva látom abban, hogy teljes lehiggadás állott elő és azt hiszem, hogy az én szempontomból^ igen kicsinyes dolog lenne az, ha presztízskérdést csinálnék abból, hogy egyik vagy másik gyerek, akinek a véleményére igazán nem vagyok kiváncsi, hogy vélekedik rólam. Ezek kicsi dolgok: az, aki tiz évig volt államtitkári és ministeri felelős állásban, megengedheti magának azt a luxust, hogy elsiklik felettük. Ezt voltam bátor Sándor Pál, igen t. barátom felszólalására válaszolni. Szilágyi Lajos igen t. e'airátoimnWk igazait adok. Vele szenilben' udvariatlanságot követteán el, de önlkénteíleWül, Öntudatlanul. Itt ültem két héten át, de minthogy 'most két ministeriumöt ils' vezeteik, időhtként tényleg^ ki kellett mennem a teremiből ás az ő beszéde alatt nem voltam Itt, ugyhoigy felszólalásáról vo'ltaképen urost. értesültem ,eloször. Ha ez nem történt volnlá 'meg, mindenesetre honoráltam volna okfejtéséi, (amelynek rövid rekapiitullációjáíbol is látom, hogy mélyem jár ( ó fejtegetések voltak. Bocsásson meg az igen t. képviselő ur, miért tényleg rajtam kivül álló hibából származott ez a mulasztás. (Pakots József: Egyest kaptál, Szilágyi Lajos!) ' Ha most mán Bródy Ernő és Györki Imre Iképviiselőtársaim felíszóllalásá't lamalazálojni,, 'amikor 'hallgattam., a*z volt a Jbenyoimásom, hogy ők azért támadnak engem-, mert a numerus clausust fenn laik'arum tartani. Ök •elleneim elég szilaj támadást intézteik, ihogy térjek vissza a! 48-as tradiclőkho : z és ne cisiInáljak reakciót. Histzen ez a' javaslat egy le'enyhitése 'a ! numerus claususnaik s e té^en 'támadásnak akkor volna helye, ha torivá ny-t
