Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-135

JÍz országgyűlés Mpviselöházá,naJc 135. ülése 1928 február 28-án, kedden. 233 mány másik tagjával, a pénzügyminister urral, amikor a közterhek viseléséről van szó, mert a terhekben egyenlően kell részt venni. A (min is tért u|r ebben » _ jaVaSliatában. -teljesen figyelmen' íkivül Ihagyja azt, — ha azor k'at »a szíempontokait veszem figyelembe,, amelyeket Kotesalka

1 % képviselőtársam figyelembe v<ett

B| nevezetesen ha

1 az egyes foglalkozási ágaikat Síziániarány iszerjn't veszem figyeleimbe — hogy ebben azj országban itt van egy nagy foglialikoziási ág, •amelyről egyenesen inegfele.iákeziett a

1 minister! túr, ez pedig" az ipiari és mezőgazdasági munkások hatalmas nagy számaránya. A imá&odik nemzetgyűlésen, amikor

1 ugyancsak a 'minister urnák egyik iskola1 javaslatát tárgyalta SftÉ a Ház, a minister, ur

1 «hálta mögött ülő párt egyik kiváltó tagi a kiifejezést adott annak (a

1 felfogásának, amelyében uiMizítaJtta, hogy ebiben az országban lehetővé válik az, hogy ibálrimely foglalkozási ághoz tartozóik mindenféle pályára szabadon (mehetnek. Ugy látszik, ía' minister

1 rar ezt a felszólalást, (amely a kasztrendszert akarta keresztülvinni

1 az iskolázlfcátásnáll, magáiévá' tette és azt kivlánja megvalósítani ebben f

ájavlaslatáibWn. Mert eiz

1 a javasliat nem más, 'niint á kasztrendszer törívény'he iktatása és ennek szifgoru keriesztülvite're, .amikor a tudó;imámy egy etemre ás műegyetemre való felvételt helyezi kilátásba. De egyébként is az igen t. (minister úr osztályszempontból súlyos bűnt követ el ebiben *á javaslatiban azért is, mert nlagyolri jól tudjuk, hogy a, gazdagabb társadalmi osztályIho'z tt'a'rtoizó emberek legtöbbje nam is egy, hanem két, sőt némelykor három foglalkozási ágat is tud egész b^esütlíetes'en és őszintén felmutatni. Hiszen ima a' rlétegeződés, ia foglalkozás^ .

: ágban* ylaló elhelyezkedés olyan, ihogy a* jómódú, gazdag emberiek jórésze felléphet, mint ,szabad foglalkozású, mert diplomával, egyleteimi képzettséggeH rendelkezik; felléphet, imint egy ipari vállalat alkalmazottja, víagy egy részvénytársaság

1 igazgatója, de ugyanakkor i'geri sok esetben fellép/bJetnek 'ezek, mint á mezőgazdasághoz tartozék, min/t földibirtokoísok is és ezeknek megint (módjuk lesz válogatni és a törvény kijátszását ezáltal Lehetővé tenni. Ellenben azokat & szerencsétleneket, akik akár csak, mint szel•lemii foglalkozásúak,' akár pedig, mint ipari vagy mezőgazdasági munkások vagy maigántiszitviselők szerepelhetnek, akiknek nem adatott meg szegénységük folytán az, hofgy a társadalom (különféle iretegezo.de s ében kimutathassák sL ő részvételüket, a iminister ur teljesen elli kivánjla szorditatai attól, hogy a tudományegyetemen vag'y a műegyetemen nevelhesséik gyermekeiket, tekintet nélkül tarra, hog'y ezekben a gyermekekben talán sokkal hatékonyalblbatn és erőteljesebben van meg az a' képesség, amelyet az- orszáíg szempontjából h'alszinosniak és üdvösnek kell elfo'gadni. De súlyos hibája ennek a javaslatnak az is, amire már az általános vitánál tartott felszólalásomban céloztam, hogy az engedély megadásánál a minister ur megkivánja elsősorban a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság fenforgását. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy ez teljesen lehetetlen rendelkezése a törvénynek, mert hiszen annál a 17—18 éves ifjúnál, aki érettségi bizonyítvánnyal a kezében az egyetemre vagy főiskolára akar beiratkozni, természetesen megvan a nemzethűség és megvan az erkölcsi megbízhatóság. Mert ha nem lenne meg, akkor nem tudta volna a középiskolát elvégezni és nem tudta volna az érettségi bizonyítványt megszerezni. Ha pedis: az a szempont lebeg az igen t. minister ur előtt, hogy nem annak a felveendőnek erkölcsi megbízhatóságát és nemzethűségét tekinti, hanem a szülők erkölcsi megbízhatóságát és nemzethűségét nézi, akkor nem tesz egyebet a minister ur, minthogy a bosszúálló szellemet kívánja itt érvényre juttatni és a szülők esetleges bűneit és a szülőknek a nemzethűség és az erkölcsi megbizhatóság ellen elkövetett esetleges vétségét akarja megbosszulni azon a felvételre jelentkező ifjún, aki — mondom — esetleg olyan kiváló képességekkel rendelkezik, amelyek ennek az országnak és ennek a hazának csak használhatnak. A törvényjavaslat első bekezdésének utolsó mondata azt tartalmazza, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister felügyel arra, hogy ezek a szabályok, amelyek a bekezdés első részében foglaltatnak, megfelelően alkalmaztassanak. Nagyon helyesen mutatott rá Kossalka János igen t. képviselőtársam, hogy ez lehetetlen. Lehetetlen, hogy a minister ur ezzel a jogával éljen akkor, ha az egyetemnek az az autonómiája fennáll, amely ma megvan. És hogy a minister urnák ez az intézkedése, amelyet fenn kivan tartani, mennyire lehetetlen, azt legjobban bizonyítja a minister ur állásfoglalása, erélytelensége és hatalmának nem érvényesítése akkor, amikor az Ádám-ügy körül volt itt különféle bonyodalom. Amikor ugyanis az egyetem ebben a kérdésben az autonómiára hivatkozva megtagadta a minister ur rendelkezésének végrehajtását, a minister ur kénytelen volt kompromisszumra lépni, alkudozásokba bocsátkozni és olyan megoldáshoz hozzájárulni, amelyet az egyetemi tanács javasolt, és nem tudta & minister ur saját határozatát, saját kinevezését végrehajtani ugy. amint azt eredetileg elgondolta. (Kuna P. András: Mégis csak megmaradt * Ádám professzor!) Megmaradt, t. képviselőtársam, de nem abban a tanszékben, amelyre a kultuszminister ur kinevezte, hanem kénytelen volt kompromisszumra lépni és egészen más tanszéket betölteni, mint amelyre kinevezték. (Kuna P. András: Mégis csak a minister ur akarata érvényesült!) Amikor tehát a minister ur az egyik oldalon az egyetemi önkormányzatnak módot ad arra, hogy ezen osztályszempontok és osztályrétegeződések szem előtt tartásával az egyetemre való felvételt lehetővé tegye, a másik oldalon a minister ur azzal a joggal, amelyet fentart magának, élni nem tud és nem is élhet. Helyesen mutatott rá Bródy Ernő t. képviselőtársam arra is, hogy az, amit e törvényjavaslat magában foglal, porhintés a nemzet és a külföld szemébe. Nagyon jól tudjuk, hogy eddig az volt a cél, hogy az egyetemről kiszorítsák a zsidó ifjakat azon a címen, hogy a zsidók nemzetiséget képviselnek ebben az országban; a jövőben azonban ki fogják szorítani őket azon a címen, hogy a zsidó felekezethez tartoznak, vagy — amint Bródy Ernő t. képviselőtársam mondotta — zsidó foglalkozásúak. Nagyon hasonlit a minister urnák ez a megoldási lehetősége ahhoz, amivel 1921 végén vagy 1922 elején találkoztunk. Emlékezhetünk mindnyájan arra, hogy amikor a különféle különítmények ellen a legkülönfélébb támadásokat intézte az ország* közvéleménye és a nemzetgyűlés, amikor a Britanniában a gyilkosságok egész sorozatát követték el, amikor ebben az országban garázdáldkodtak a Héjjas-, Prónay, Babarczy-, Hír György-különitmények és egyéb különítmények, s amikor a nemzet