Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-135
232 Az országgyűlés képviselőházának met kérek, kulturfölényről nem lehet beszélni addig, amig vannak polgári iskolai óradíjas tanárok, (Fábián Béla: Ez az!) akik havonta 82 pengő fizetést kapnak. (Fábián Béla: Egész iskolák vannak, ahol 82 pengőt kap még az igazgató is. — Kuna P. András: Csonka-ország az oka, Trianon! — Fábián Béla: Eldorádóország, mint a pénzügyminister ur szokta mondani! — Zaj.) Előttem van egy memorandum, amelyben óradíjas tanárok elpanaszolják, hog i y vannak iskolák, ahol az egész tanári testület olyan helyettes tanárokból áll, akik 82 pengős havi fizetést kapnak. (Fábián Béla: Mondd meg. hogy hol.) Azt hiszem Bácsalmáson, vagy hol van ez: 82 pengő havonként. Nem jut három pengő egy napra! (Györki Imre: Ez kulturbotrány és nem kultúrfölény! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Kuna P. András: Adják nekik a szakszervezeti díjat segítségnek !) Bródy Ernő: Ilyen módon kultúrfölényt elérni nem lehet. Amikor beszéltem egy ilyen tanárral, egy polgári iskolai szegény páriával, az illető azt mondta nekem; a legnagyobb ambíciója, hogy villamos kalauz! állást elnyerhessen, inert ott a kezdőfizetés 150 pengő. (Fábián Béla: De ez biztosan már kint volt a Collegium Hungaricumlban! — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister tagadólag int. — Fábián Béla: Igen, a Collegium Hungaricumban volt kint és itt 82 pengőt kap. — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Nem lehet! — Fábián Béla: Nem igaz? Mi lesz, ha megmondom a nevét? - Zaj.) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék már csendben maradni! Bródy Ernő: Igen t. Ház! Levonom ezekből a tanulságot. A tanulság a minister ur törvényjavaslatából az, hogy a minister ur továbbra is biztosítani akarja, hogy a zsidók csak a százalék arányában mehessenek az egyetemre. Ezt eléri ezzel a javaslattal, mert a felosztásnál legelsősorban is a zsidókat fogják: nézni és minden foglalkozásra való tekintet nélkül azt fogják megállapitani, hogy zsidó csak annyi mehet az egyetemre. Ez a javaslat tehát a zsidókra a legnagyobb sérelem. (Fábián Béla: Az országra sérelem, mert az ország nem birja ezt a szégyent!) De ugyanakkor sérelem az egész magyar keresztény társadalomra is. A keresztény társadalom osztályait összeveszíti egymással, a keresztény társadalomba bedobja az üszköt és a keresztény társadalomban különböző kategóriákat állit fel. Banketten folyton halljuk, hogy a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem haladjanak együtt. Itt azonban van egy törvényjavaslat, amely előreteszi a mezőgazdaságot, utána teszi az ipart, kereskedelmet és a szabadfoglalkozásuakat. A teljes kasztrendszert valósítja tehát meg. Amikor ezt teszi a minister ur a jogok terén, ugyanakkor a közoktatásügyi költségvetésben nem látom a kötelességek terén, hogy ugyanezt a numerus clausust valósítaná meg. Ha a legújabban bemutatott költségvetés szerint nézem az egyetemekre forditott költségekei, akkor a következőket látom. A budapesti Pázmány Péter tudományegyetemnek kiadásai 7,551.700 pengőt tesznek ki, ezzel szemben a bevétel ennek fele, 3,591.000 pengő. Nem tudom, hogy itt a numerus clausust be méltóztatik-e hozni a különböző foglalkozások szerint, mert fizetni mindenkinek kell. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Ezek 135. ülése 1928 február 28-án, kedden. nem tanpénzek, ezek klinikai ellátási költségek! Bevételek!) Költségek? Hogyan méltóztatik képzelni mélyen tisztelt minister^ ur, milyen lélekkel fizessen az a zsidó polgár állami hozzájárulást azokhoz az intézményekhez, amelyekből ő ki van rekesztve, ki van zárva? Itt méltóztatik az egyenlőség magvát, üszkét eldobni, amikor a jogokban csak bizonyos osztályokat, bizonyos foglalkozások szerint részesítenek, ellenben a kötelesség terén mindenkinek egyformán ki kell vennie a részét. Ez a középkorba való visszaesés. A középkorban volt az, hogy csak néhány ur volt, a többi rabszolga volt. Ez a régi robotnak, dézsmának, a középkor dohos szellemének teljes visszaállítása. A jogokkal szemben kötelességek, a kötelességekkel szemben jogok illetnek meg. Ne tessék különbséget tenni ember és ember között. Ember és ember között igenis van különbség, munkaképesség, szorgalom szerint, de nincs különbség a jog szerint. Jog szerint mindenkinek egyenlőnek kell lennie. Nagyon kérem a minister urat, aki a maga cikkeiben és a nagy munkájában folyton kultúráról beszél, ne menjen annyira előre, legyen kegyes kicsit hátra menni; legyen kegyes kicsit 1848-ra "viszszamenni. Hassa át őt 1848 szelleme, a jogegyenlőség, Kossuth és Deák szelleme. A huszadik században az embereket vallás, foglalkozás, rang, a szülők mestersége szerint megkülönböztetni olyan súlyos visszaesés, olyan súlyos visszafejlődés, (Fábián Béla: Középkor!) a középkorba való olyan visszamenés, amelyet Magyarország nem érdemel meg. Arra kérem tehát a minister urat, hogy az ő neonaeionalizmusát vezesse vissza 1848-ra, akkor lesz Magyarország ismét a régi, de ezzel az uj neonacionalizmussal, amellyel üszköt dob a zsidók közé, amely üszköt dob a keresztények társadalmába is, amely az egyenlőtlenséget ilyen módon statuálja, nem tesz szolgálatot a minister ur ennek a magyar nemzetnek, amely a jog és a szabadság terén egyidőben Európa élén haladt. Nem fogadom el ezt a szakaszt. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arturjegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nekünk, szociáldemokratáknak azt szekta épen a túloldal szemünkre vetni és velünk szemben érvnek felhozni, hogy mi osztályharcot hirdetünk es osztályharcot folytatunk, holott ha ezt a javaslatot, amelyet a kultuszminister ur képvisel, szigorúan szemügyre vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy ennek a javaslatnak 1. §-a nem más, mint az osztályharcnak éis az osztályszempontoknak törvénybeiktatása. Ugy tanultuk és ugy hittük eddig, hogy egységes nemzet van itt ebben az országban s most mégis ennek a törvényjavaslatnak 1. §-ában azt látjuk, hoary a minister ur törvényjavaslatával különféle kategóriákat, különféle rétegződéseket akar meghonosítani én ennek az országnak lakosait rétegekre, osztályokra, foglalkozási ágakra bontva, ezeket kiváltságosaknak és kevésbé kiváltságosaknak akarja feltüntetni. A törvény előtti egyenlőségnek egyenesen megcsúfolása az, amit a törvényjavaslatban a minister ur meg akar valósitani, mert ez azt jelenti, hogy ebben az országban vannak kiváltságos és vannak kevésbé kiváltságos foglalkozási ágak, ellenben ezt a distinkciót a minister ur nem akarja keresztülvitetni a kor-
