Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-135
228 Az országgyűlés hépvisélöházánah 135. ülése 1928 február 28-án, kedden. Az igen t, minister urat arra kérem, hogy szombati napon ránduljon le Miskolcra és menjen végig a főutcán s akkor ott azt fogja látni, hogy 3—400 üzlet van bezárva s csak 5—6 üzlet van nyitva; úgyszintén Miskolc város főutcáján úgyszólván minden második házban a diplomás ember — ügyvéd, vagy orvos — zsidó. Én, t. Ház, a numerus clausus ekénti módosításával kapcsolatban azt látom, hogy a keresztény ifjúság megint elesik attól, hogy mindjobban el tudjon helyezkedni a pályákon. Tisztelettel arra kérem a kormányt, és elsősorban a kultuszminister urat, ne engedje azt, hogy ez tovább folytatódjék, ne engedje, hogy e miatt a diplomás keresztény magyar embereknek soffőrökül és favágókul kelljen jelentkezniük s még jobban el legyenek ütve választott pályájuktól. Felszólalásom már mit sem változtathat ezen a javaslaton. Azonban nem vagyok abban a helyzetben, hogy a címet elfogadjam, mert a címben nem látok őszinteséget. Elnök: Kivan még valaki a címhez szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a címet, minthogy meg nem támadták, elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Fitz Arthur jegyző (olvassa az 1. §-t) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Wolff Károly! Elnök: Nincs itt, töröljük. Ki következik? Fitz Arthur jegyző: Petrovácz Gyula! Elnök: Nincs itt, töröljük. Ki következik? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőházi Amikor a kultuszminister ur az egye« felszólalásokra válaszol, éles különbséget szokott tenni á szóIÏ okok között. Én már évek óta figyelem a minister urat, s azt találom, hogy már a hivatkozásnál is különbséget tesz közöttünk: amikor valakinek felszólalásából citál, élesen megkülönbözteti X. Y. képviselőtársamnak, vagy X. Y. barátomnak indokait. Ilyen finom disztinkciót tesz közöttünk. S tesz még egy disztinkciót ott, ahol nem válaszol: bizonyos felszólalásokra nem válaszol, másokra^ válaszol. A minister ur részéről ez évek során át ugy alakult ki a gyakorlatban, hopy ezt bátran veheti az ember lekicsinylésnek, (Ellenmondások jobbfelől.) bátran veheti az ember felszólalása anyaga lekicsinylésének, mert hiszen a minister ur különben részletesen szokott válaszolni. Nekem a numerus clausus vitájában az lett a sorsom, hogy a minister ur egyetlenegy felhozott indokomat vagy érvemet sem méltatta még csak emlitésre sem. Őszintén sajnálom, hogy amikor én olyan kemény megállapitásokat tettem ezzel a törvényjavaslattal szemben, amikor én azt mondottam, hogy az egész csak nyelvgyakorlat s a magyar nyelv sajátságát, a magyar nyelv szóbőségét kihasználva a kodifikáló ugyanazt átszövegezve adja elénk s hogy az egészben nem találok semmi változást, hanem csak uj szövegnek, uj átszővegezésnek tartom, maradt azonban minden a régiben: mondom, nagyon sajnálom, hogy ezekre a megállapításaimra nem reagált az igen t. kultuszminister ur. Megvádoltam a kultuszminister urat, hogy nem őszinte ez a törvényjavaslat és nem őszinte az ő magatartása. Megvádoltam azzal, hogy ez a törvényjavaslat a zsidóság ellen van. Ezekre a megállapitásaimra őszinte sajnálatomra nem válaszolt a minister ur. Hivatkoztam arra, hogy a numerus clausus a jogegyenlőség megtagadása; nem volt erre ellenérve az igen t. kultuszminister urnák. Bizonyitottam, de bizonyitja maga az indokolás is, hogy a numerus clausus ártott a múltban a magyar nemzetnek s azt az aggodalmamat fejeztem ki, hogy ártani fog a jövőben is; a kultuszminister urnák ez iránt sem volt egy szava sem. Az aktualitást illetőleg megjegyzéseket tettem, hivatkoztam arra., hogyha nekünk keresztényeknek elintézni valónk van a zsidósággal, ha tényleg elintézni való kérdés az, hogy hátraszorult a keresztény középosztály és előtört a zsidóság, akkor ennek az elintézésnek időpontja nem akkor választandó meg, amikor épen a legnagyobb összetartásra volna szükség, amikor Trianont szenvedjük és Trianonon akarunk változtatni. A kultuszminister urnák ez iránt sem' volt semmi megjegyzése, úgyhogy most a részletes vitánál rá kell mutatnom arra, hogy a kultuszminister ur felszólalásában arra a kényelmes álláspontra helyezkedett, hogy amit könnyen visszaverhetett ellenérvvel, azt visszaverte, amire azonban nem volt ellenérve, azon átsiklott, arra egyszerűen nem válaszolt. Az ember nem látja egészen tisztán, hogy a kormány mit akar voltaképen, mint ahogy mondottam, senki sem látja tisztán, hogy a ministerelnök ur hová vezeti az ország hajóját. De kérdeznem kell: vájjon azt akarták-e, ami például tegnap történt? Azt hiszem, hogy a kultuszminister ur ma reggel, amikor az újságokat átvette, ha titkárjától vette át az újságokat, bizonyára szines ceruzával be volt keretezve a zsidó hitközség tegnapelőtti képviselőtestületi választása. Nem tudom, milyen következtetéseket von le a minister ur ebből a választásból, de én nagyon súlyos következtetéseket vonok le és megint csak azt mondom, hogyha valakinek elintéznivalója van a zsidósággal, ha valaki harcban áll vagy harcolni akar a zsidósággal, ha valaki le akarja gyűrni a zsidóságot, mint ellenfelet, akkor nem tudom, honnan ered az a taktika, hogy az illető ugy taktikázik, olyan harcmódot választ, amely az ellenfelet megerősíti, amely az ellenfél táborát összekovácsolja, amely az ellenfelet kompakt egésszé teszi, holott az előtt nem volt az. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közeledni. Szilágyi Lajos: Közeledve a tárgyhoz is, meg kell állapítani, hogy a numerus clausus általános vitája, amelyet az egész országban élénk érdeklődéssel kisértek, eredményezte a tegnapelőtti hitközségi választásokat. Ha ezt akarta a kormány, ha ezt akarta a kultuszminister ur elérni, hát elérte: a zsidóság teljes egészében, zárt sorokban vonult fel és elsöpörte azt a vezetőséget, amely eddig a hitközség élén állott. Ez hatalmas, nagy demonstráció volt a zsidóság részéről, amely a legszorosabb összefüggésben van a numerus clausus vitájával, egy hatalmas demonstráció, amely bizonyitja, hogy a zsidóság hogyan gondolkozik ebben a kérdésben, bizonyitja, hogy milyen érzékeny, hiszen nincsen olyan érzékeny földrengést jelző készülék, mint amilyen érzékeny a zsidóság a numerus clausus kérdésében. A válasz tehát megadatott. Most már az ellenfél —• akinek ellenfél — zárt sorokban vonulhat fel, egy táborban van, a válaszfalak legnagyobb részben leomlottak, 6600 egynéhány szavazat 325 ellenében: ez volt a zsidóság válasza a numerus clausus vitája után. Erre a törvényjavaslatra azt mondottam általában, hogy az nem őszinte és erre az első
