Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-134

Az országgyűlés képviselőházának 134. ülése 1928 február 24-én, pénteken. 223 zott el» hanem, — ha jól emlékszem — majdnem egy év előtt a költségvetési vitában, és abban a beszédemben, akkor azt mondottam: nem lehet célunk az, hogy a Collegium Hungaricumok — példálózólag emiitettem — hallgatói itt díjnoki állást kapjanak a városnál, szóval ne tudjanak elhelyezkedni. Erre vonatkozólag a kultuszminister ur megjegyezte, hogy amikor beszédemnek ezt a részét hallotta, vagy ez tudomására jutott, hozzám küldte az egyetemi osztálynak a vezetőjét, hogy kérje el tőlem annak a nevét, akiről szó van, vagy közöljem az illető egyének neveit, de én azokat a neveket nem közöltem. Én az egész dolgot természetesen olybá veszem, mintha az volna benne, hogy nem komoly alapon tettem meg kritikámat. Erre vonatkozólag kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nagy sajnálatomra az egyetemi osztály vezetője nem keresett fel engem a lakásomon, hiszen ő is azt mondta, amint utólag beszéltem vele, hogy itt a Házban szólt nekem a folyosón. Ez lehetséges, elvégre engem százan és százan keresnek fel és szólítsanak meg. Hogy körülbelül egy évvel ezelőtt engem megszólított a folyosón az illető ministeri tanácsos ur, ezt koncedálom, s ha azt mondja, hogy engem megszólított, ezt megengedem. De kétségtelen dolog, hogy mivel én irataimat nem szoktam magamnál hordani, igy hát hiába szólított meg a folyosón, nem tudok felvilágosítást adni. Hogy csak egy példát mondjak, a titkárságomnál pontosan nyilván van tartva minden ügy és a múlt esztendőben is 1200 üggyel foglalkoztam és körülbelül 1200 embernek tudtam kenyeret adni. (Helyeslés a .jobboldalon.) Ez az 3200 ügy természetesen óriási anyag. Felvilágosítást itt a Házban nem tudok adni; csak akkor tudok felvilágosítással szolgálni, ha otthon az irataimat át tudom tekinteni. Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn jött a dolog szóba, majdnem! egy esztendő multán, amikor erre a kérdésre már nagyon nehéz válaszolni. Kétségtelenül a dolognak az érdeme mégis csak az, hogy azt mondottam, hogy nem helyeslem, hogy a Collegium Hungaricumot végzett hallgatók ne találjanak megfelelő elhelyezkedést. (Fábián Béla: Vagy pedig 82 pengős havi fizetést kapjanak! — Farkasfalvi Farkas Géza: Akit az állam kiküld, azt el is helyezik!) A Collegium Hungaricumot és a többi ösztöndíjat eszemágában sem volt és e pillanatban sincs megtámadni, ezeket helyeslem. Én azonban más szempontból fogom fel a kérdést. Én állandóan foglalkozom az ifjúság elhelyezkedésének problémájával és nem tudom osztani azt a nézetet, hogy az állam csak a diplomát és a kultúrát hiztositsa, de egyébként a kérdéssel nem foglalkozik. Mert végre a munkanélküliség kérdése feltétlenül a kormány egyik fontos problémája és ennek megoldása a kormány egyik fontos feladata. (Sándor Pál: Ezt a kormány nem végezheti!) A munkanélküliség kérdése fontos szociális probléma, amellyel a kormánynak is foglalkoznia kell. (Sándor Pál: De ő nem láthatja el az ösz•széseket!) Nemcsak a fizikai munkások kérdésével kell tehát foglalkoznia, (Helyeslés a jobboldalon. — Rothenstein Mór:^ Azzal sem foglalkozik!) hanem a szellemi téren működőkével is. Azt hiszem, csak nem vitatható, hogy szociális feladat a kormány részéről ezzel a kérdéssel foglalkozni. Én foglalkozom ezzel a kérdéssel a magam szempontjából és ahogy csak tudok, segítségére jövök ezeknek a fiataloknak. Azt szeretném biztosit va látni, hogy ok exisztenciájukat ne egy meg nem felelő hatáskörtben kapják meg, hanem olyan helyre állíttassanak, amely képzettségüknek megfelel. De hogy ezek a nehézségek fenforognak, az nem vitatható, még egyéni esetekből eltekintve sem, mert a ministeriumokban nincs előmeneteli lehetőség ebben a pillanatban nincs elhelyezkedési lehetőség elsősorban jogászok részére. Ez természetesen nem vonatkozik a bölcsészekre. A kultuszminister ur. állandóan nyilvántartást vezet arról, hogy kik vannak és milyen kollégiumokban elhelyezve. . Ezt megkaptuk. Átnéztem ezt a névsort. A bölcsészekre nézve nem lehet vita, mert a bölcsészek rendszerint valamelyik gimnáziumiban tanítanak és onnan küldik ki őket^ ami természetesen helyes. De baj van a jogászok elhelyezkedésével. Ez a fiatalember is, aki nálam járt, jogász volt. Barátaimmal beszéltem időközben és még égy más nevet is hoztak fel, egy Hornyánszky nevűt emiitettek, f

— ha jól tudom —

f aki szintén ilyen nehézségekkel küzdött. Kétségtelen, hogy a jogászoknál, orvosoknál^ és technikusoknál rendkívüli elhelyezkedési nehézségek vannak. Ha el is végzik ezeket a kollégiumokat és kiváló kiképzéssel jönnek ide, nem tud; nak elhelyezkedni. Ezzel a témával foglalkozni kell. Ilyen szempontból foglalkoztam annak idején ezzel a kérdéssel beszédemben. Természetes dolog, hogy ez nem jelentheti azt, mintha nem komoly alapon tárgyaltam volna ezt a.kérdést. Azt hiszem, senkinek nincs joga feltételezni rólam, hogy nem komoly alapon tárgyalok és senkinek sincs joga feltételezni rólam, hogy állításaimat nem komoly tényekre alapítom. Igenis a jogászokra vonatkozóan ilyen elhelyezési nehézségek fennállanak. Ezzel foglalkozni kell, mert azok a fiatalok, akik onnan hazajönnek, ezt a kis munkakört nem találják kielégítőnek az ő műveltségük, tudásuk, kultúrájuk szempontjából. Igen kellemetlen esetek vannak itt. Amióta a minister ur ezt a megjegyzést tette a Házban, persze engem most elárasztanak levelekkel és mindenféle kiváló képzettségű fiatalemberek jönnek azzal a kéréssel, hogy terjeszszem ügyüket a kultuszminister ur elé, mert ők is itt vannak. Ez természetesen nekem nem nagyon kellemes, mert úgyis nagyon sok dolgom van. Csak megemlítem, hogy az utóbbi időben egy dr. Dobrovolszky Károly nevű ifjú, aki Németországban és Franciaországban végezte tanulmányait és kitűnő oklevelekkel jött haza, nem tudván itt elhelyezkedni, arra kért, hogy a városhoz napidíjasként tegyem be, (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Nem volt kollégista!) Azt nem mondom, de ez is argumentum arra, hogy az elhelyezkedési lehetőség azokra nézve, akik akár a kollégiumokból, akár máshonnan ilyen diplomával hazajönnek, nem forog fenn. A közgazdasági karról is egy csomó ilyen fiatalember jött, aki kiváló képzettséggel külföldi tanulmányok után sem bir a hazai gazdasági életben elhelyezkedni. Azt viszont nem tartom helyesnek, hogy a közgazdasági fakultás hallgatói hivatalnokok legyenek. Itt van egy Faragó József nevű ifjú, aki Finnországban tanult négy és fél évig. A legmelegebben támogatja őt a finn kormány. Most idejön, állás nélkül van, kettétört exisztencia, nem tud sehol elhelyezkedni. Barátaim emiitettek egy Baraeskó nevű ifjút. Az illető Párizsban doktorált, az első volt, aki a nemzet-