Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-134
Az országgyűlés képviselőházának 134. ülése 1928 február 24-én, pénteken. 221 mon, oly forgótőkéhez, amely nélkül rendbe jönni sohasem tudna. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalom) Mert őszintén meg kell mondanom: mindenütt azt látjuk, hogy kis áldozattal teljesen jól meg lehetne oldani a birtok invesztálását, ezt nem csinálják, hanem várnak addig, amíg a helyzet katasztrofális lesz. Itt majd alkalom adódik arra, hogy a magyar mezőgazda forgótőkéhez jusson hozzá, amelynek feltételei a másik oldalon az uj birtokost illetőleg is teljesen elfogadhatók és annak gazdasági exisztenciáját biztosítják. (Helyeslés. — Sándor Pál: A karitativ valorizációra nincsen beállítva összeg?) Bégen elmondtam már! (Felkiáltások a jobboldalon és a közében: Régen elmondta már, 6 millió pengő!) A másik probléma (Halljuk! Halljuk!) az Államvasutak problémája, amelyet állandóan napirenden tartunk. Már annakidején megállapodás történt a Nemzetek Szövetségével, hogy amikor a helyzet megfelelő, alkalom adassék a rekonstrukciós Programm teljes keresztülvitele szempontjából a Magyar Államvasutak részére kölcsön felvételére. Ez helyes. Amit lehetett, eddig is megtettünk saját erőnkből, de ez olyan kérdés, amellyel szembe fogjuk magunkat találni és amely megoldásra vár, mert hiszen sok tekintetben tarthatatlan helyzet van az Államvasutaknál és ezt a kérdést is dűlőre kivánjuk vinni. Ha én ezt a két tételt nézem, amely háromnégy évre megosztva fog a gazdasági életbe kerülni, nyugodt lélekkel állíthatom, hogy a jövő programmja évekre biztosítva van. Ne várjon senkii itt, nem tudom micsoda *hirtelen jövő, valami konjunkturális fellendülést. Az nem is volna jó. De igenis az* hogy aláépitjük és megfelelően megerősitjük gazdasági életünket, be fog következni és erre bizonyosan számíthatunk. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Még egypár szóval a hiteléletre akarok rátérni. (Halljuk! Halljuk!) Ami a hiteléletet illeti, a helyzet a következő: Először is ami a Magyar Nemzeti Bankot illeti % nem lehet eléggé szép szavakkal beszélni arról, hogy a Nemzeti Bank a maga hivatását és kötelességét miként teljesiti. (Ugy van! Ugy van!) Nem is erről kívánok beszélni Csak egy-két dologra kivánok rámutatni. Métóztatnak rá emlékezni, hogy 158 millió pengőnél nagyobb államadóssáággal szerepeltünk a Nemzeti Banknál. Ezt az államadósságot — amely most 111 millió — július elsejére remélhetőleg 108 millióra sikerül csökkenteni. Van ennek egy rendkiyüli valutapolitikai jelentősége is. Minden lépés, amelyet ezen a téren teszünk, közelebb visz bennünket a készfizetések felvételéhez. Sokkal^ gyorsabban tettük meg ebben a kérdésben a lépéseket, mint ahogyan annakidején gondoltuk, és reméljük, hogy gyorsabban fogjuk megtenni a következő lépéseket is. Mert nekünk igenis nagy érdekünk fűződik valutaszempontból ahhoz, hogy a készfizetéseket előbb vegyük fel, mint ahogyan tervezve volt. (Ugy van! Ugy van!) Ez gazdasági életünknek egy olyan kardinális kérdése, amelynek jelentőségét csak azok tudják mlegérteni, akik a valutapolitikát és a pénzügyi politikát jól ismerik. (Ugy van! Ugy van!) Ami a Nemzeti Bank kamatpolitikáját illeti, azt látjuk, hogy a Bank azok közé a bankok közé tartozik, amelyek a legmérsékeltebb kamatlábbal dolgoznak az adott viszonyok között. És hogy a Nemzeti Bank a gazdasági élet felé is milyen szerepet tölt be, — és ebből én a gazdasági életnek a megerősödésére következtetek — mutatja az, hogy 1925 decemberében a leszámítolt váltók, közraktári zálogjegyek 134 millió pengőt tettek ki, mig most 332 milliót tesznek ki. Mivel mindenki tudja, hogy itt a kereskedelmi forgalomból származó váltókról van elsősorban és főként szó, ez mutatja tulajdonképen a forgalom nagy megélénkülését, de mutatja azt is, hogy a Nemzeti Bank milyen szépen teljesítette a maga hivatását. T. Ház! Ezzel kapcsolatban foglalkoznom kell néhány szóval a többi pénzintézettel is. A magyar pénzintézetek mindig a hitelnek erőforrásai voltak. Nekem azonban ma két dolgot meg kell emlitenem ebből a szempontból. Annak idején, talán egy évvel ezelőtt szóvátettem, hogy elkerülhetetlennek tartok bizonyos pénzintézeti reformot. Azok az intézetek, amelyek elszórtan vannak, de amelyeknek alapjában véve nincs meg a megfelelő bázisuk és a közgazdaságban nagyobb kárt okoznak, mint. hasznot, részben nagy megdöbbenéssel vették pzt tudomásul, de maguk a pénzintézetek is belátták már ennek a kérdésnek jelentőségét. Nem arra gondolok, — és ezt aláhúzom — nem a nagybankok körének kiterjesztését kívánom, de igenis azt kívánom, hogy 1 minden vidéken legyen egy vagy két egészséges intézet, ne pedig olyan uzsoraintézetek legyenek, amelyek az egész hiteléletet aláássák. (Helyeslés.— Jánossy Gábor: Minden emberre egy takarék!) Ezt nagyon fontos kérdésnek találom. A munkálatokat folyamatba tettem és minden reményem megvan arra, hogy ebből a szempontból eredményt érünk el. (Egy hang a baloldalon: Csak kivánjuk! Nem lehet eredményt elérni!) A másik dolog az, hogy ebből a szempontból erőteljesebbé akarom tenni a Pénzintézeti Központ utján való ellenőrzést is, mert ezt is fontosnak tartom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A harmadik szempont, az — s azt hiszem, már odajutottunk, — hogy a kamatláb önmagától szépen lemérséklődjék. Én eddig mindenféle kamat-törvénytől tartózkodtam, azt tartom azonban, hogy most már mégis olyan gazdasági helyzetbe kerültünk, ahol a 12 és 14%-os kamatokat többé tűrni nem lehet. (Ugy van! jobbfelől és a baloldalon.) Nem abban a formában talán, mint régen, de igenis á Nemzeti Bank kamatlábából kiindulva, kamattörvényt kell hoznunk, mert ha elkésünk, gazdasági életünk fogja ennek drága árát fizetnk Mindent elkövetünk a Nemzeti Bankkal és a Pénzintézeti Központtal, hogy ezen á téren eredményt érjünk el. Azt hiszem azonban,hogy bizonyos törvényes intézkedések kellenek, amelyek összhangot teremtsenek a gazdasági életben. Ezzel kapcsolatban említem meg, hogy a szövetkezeti ügynek is szintén egy centrális ellenőrzését kívánom. (Helyeslés.) Itt is oly erősebb ellenőrzés kell, amely a szövetkezeti ügyet a maga természetes menetébe : terelje. (Élénk helyeslés a Ház minden odalán) Ebben a tekintetben is megfelelő törvényjavaslattal fogok jönni a Ház elé. Végül, ami a gazdasági életet illeti, vannak még oly problémák, amelyek folyton fel-felmerülnek, épen a hitelélet szempontjából. Itt van a mezőgazdasági hitel kérdése, amely meg van oldva, de azt hiszem, itt is kell további módozatokat keeresnünk egy még egészségesebb megoldás tekintetében. Ha a földbirtokreform finanszírozását megoldjuk, hiszem, hogy ez a kérdés megoldását sok tekintetben meg fogja könnyiteni, mert annyival kevesebb hitel fog kelleni a másik oldalon. Hitem és meggyőződésem, hogyha pénzintézeteink, amint most össze vannak tömörülve, még jobban össze35*
