Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-134

Az országgyűlés képviselőházának 134. ülése 1928 február 24-én, pénteken. 221 mon, oly forgótőkéhez, amely nélkül rendbe jönni sohasem tudna. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalom) Mert őszintén meg kell monda­nom: mindenütt azt látjuk, hogy kis áldozattal teljesen jól meg lehetne oldani a birtok invesz­tálását, ezt nem csinálják, hanem várnak ad­dig, amíg a helyzet katasztrofális lesz. Itt majd alkalom adódik arra, hogy a magyar mező­gazda forgótőkéhez jusson hozzá, amelynek fel­tételei a másik oldalon az uj birtokost illető­leg is teljesen elfogadhatók és annak gazda­sági exisztenciáját biztosítják. (Helyeslés. — Sándor Pál: A karitativ valorizációra nincsen beállítva összeg?) Bégen elmondtam már! (Felkiáltások a jobboldalon és a közében: Ré­gen elmondta már, 6 millió pengő!) A másik probléma (Halljuk! Halljuk!) az Államvasutak problémája, amelyet állandóan napirenden tartunk. Már annakidején megálla­podás történt a Nemzetek Szövetségével, hogy amikor a helyzet megfelelő, alkalom adassék a rekonstrukciós Programm teljes keresztülvitele szempontjából a Magyar Államvasutak részére kölcsön felvételére. Ez helyes. Amit lehetett, ed­dig is megtettünk saját erőnkből, de ez olyan kérdés, amellyel szembe fogjuk magunkat ta­lálni és amely megoldásra vár, mert hiszen sok tekintetben tarthatatlan helyzet van az Állam­vasutaknál és ezt a kérdést is dűlőre kivánjuk vinni. Ha én ezt a két tételt nézem, amely három­négy évre megosztva fog a gazdasági életbe ke­rülni, nyugodt lélekkel állíthatom, hogy a jövő programmja évekre biztosítva van. Ne várjon senkii itt, nem tudom micsoda *hirtelen jövő, valami konjunkturális fellendülést. Az nem is volna jó. De igenis az* hogy aláépitjük és meg­felelően megerősitjük gazdasági életünket, be fog következni és erre bizonyosan számítha­tunk. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Még egypár szóval a hiteléletre akarok rátérni. (Halljuk! Halljuk!) Ami a hitel­életet illeti, a helyzet a következő: Először is ami a Magyar Nemzeti Bankot illeti % nem lehet eléggé szép szavakkal beszélni arról, hogy a Nemzeti Bank a maga hivatását és kötelességét miként teljesiti. (Ugy van! Ugy van!) Nem is erről kívánok beszélni Csak egy-két dologra ki­vánok rámutatni. Métóztatnak rá emlékezni, hogy 158 millió pengőnél nagyobb államadóssáággal szere­peltünk a Nemzeti Banknál. Ezt az állam­adósságot — amely most 111 millió — július elsejére remélhetőleg 108 millióra sikerül csök­kenteni. Van ennek egy rendkiyüli valutapoli­tikai jelentősége is. Minden lépés, amelyet ezen a téren teszünk, közelebb visz bennünket a készfizetések felvételéhez. Sokkal^ gyorsabban tettük meg ebben a kérdésben a lépéseket, mint ahogyan annakidején gondoltuk, és reméljük, hogy gyorsabban fogjuk megtenni a következő lépéseket is. Mert nekünk igenis nagy érdekünk fűződik valutaszempontból ahhoz, hogy a kész­fizetéseket előbb vegyük fel, mint ahogyan ter­vezve volt. (Ugy van! Ugy van!) Ez gazdasági életünknek egy olyan kardinális kérdése, amely­nek jelentőségét csak azok tudják mlegérteni, akik a valutapolitikát és a pénzügyi politikát jól ismerik. (Ugy van! Ugy van!) Ami a Nemzeti Bank kamatpolitikáját il­leti, azt látjuk, hogy a Bank azok közé a ban­kok közé tartozik, amelyek a legmérsékeltebb kamatlábbal dolgoznak az adott viszonyok kö­zött. És hogy a Nemzeti Bank a gazdasági élet felé is milyen szerepet tölt be, — és ebből én a gazdasági életnek a megerősödésére következte­tek — mutatja az, hogy 1925 decemberében a leszámítolt váltók, közraktári zálogjegyek 134 millió pengőt tettek ki, mig most 332 milliót tesznek ki. Mivel mindenki tudja, hogy itt a kereskedelmi forgalomból származó váltókról van elsősorban és főként szó, ez mutatja tulaj­donképen a forgalom nagy megélénkülését, de mutatja azt is, hogy a Nemzeti Bank milyen szépen teljesítette a maga hivatását. T. Ház! Ezzel kapcsolatban foglalkoznom kell néhány szóval a többi pénzintézettel is. A magyar pénzintézetek mindig a hitelnek erőforrásai voltak. Nekem azonban ma két dol­got meg kell emlitenem ebből a szempontból. Annak idején, talán egy évvel ezelőtt szóvá­tettem, hogy elkerülhetetlennek tartok bizo­nyos pénzintézeti reformot. Azok az intézetek, amelyek elszórtan vannak, de amelyeknek alapjában véve nincs meg a megfelelő bázisuk és a közgazdaságban nagyobb kárt okoznak, mint. hasznot, részben nagy megdöbbenéssel vették pzt tudomásul, de maguk a pénzintéze­tek is belátták már ennek a kérdésnek jelentő­ségét. Nem arra gondolok, — és ezt aláhúzom — nem a nagybankok körének kiterjesztését kívánom, de igenis azt kívánom, hogy 1 minden vidéken legyen egy vagy két egészséges inté­zet, ne pedig olyan uzsoraintézetek legyenek, amelyek az egész hiteléletet aláássák. (Helyes­lés.— Jánossy Gábor: Minden emberre egy ta­karék!) Ezt nagyon fontos kérdésnek találom. A munkálatokat folyamatba tettem és minden reményem megvan arra, hogy ebből a szem­pontból eredményt érünk el. (Egy hang a bal­oldalon: Csak kivánjuk! Nem lehet eredményt elérni!) A másik dolog az, hogy ebből a szempont­ból erőteljesebbé akarom tenni a Pénzintézeti Központ utján való ellenőrzést is, mert ezt is fontosnak tartom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A harmadik szempont, az — s azt hiszem, már odajutottunk, — hogy a kamatláb önmagától szépen lemérséklődjék. Én eddig mindenféle kamat-törvénytől tartózkodtam, azt tartom azonban, hogy most már mégis olyan gazdasági helyzetbe kerültünk, ahol a 12 és 14%-os kamatokat többé tűrni nem lehet. (Ugy van! jobbfelől és a baloldalon.) Nem abban a formában talán, mint régen, de igenis á Nem­zeti Bank kamatlábából kiindulva, kamattör­vényt kell hoznunk, mert ha elkésünk, gazda­sági életünk fogja ennek drága árát fizetnk Mindent elkövetünk a Nemzeti Bankkal és a Pénzintézeti Központtal, hogy ezen á téren eredményt érjünk el. Azt hiszem azonban,hogy bizonyos törvényes intézkedések kellenek, ame­lyek összhangot teremtsenek a gazdasági élet­ben. Ezzel kapcsolatban említem meg, hogy a szövetkezeti ügynek is szintén egy centrális ellenőrzését kívánom. (Helyeslés.) Itt is oly erősebb ellenőrzés kell, amely a szövetkezeti ügyet a maga természetes menetébe : terelje. (Élénk helyeslés a Ház minden odalán) Ebben a tekintetben is megfelelő törvényjavaslattal fogok jönni a Ház elé. Végül, ami a gazdasági életet illeti, vannak még oly problémák, amelyek folyton fel-fel­merülnek, épen a hitelélet szempontjából. Itt van a mezőgazdasági hitel kérdése, amely meg van oldva, de azt hiszem, itt is kell további módo­zatokat keeresnünk egy még egészségesebb megoldás tekintetében. Ha a földbirtokreform finanszírozását megoldjuk, hiszem, hogy ez a kérdés megoldását sok tekintetben meg fogja könnyiteni, mert annyival kevesebb hitel fog kelleni a másik oldalon. Hitem és meggyőző­désem, hogyha pénzintézeteink, amint most össze vannak tömörülve, még jobban össze­35*

Next

/
Thumbnails
Contents