Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-134

216 Àz országgyűlés képviselőházának .: mértékben rendelkezésre állott a pénz ; azt hiszem a földmivelésügyi minister ur rá fog majd térni annak ismertetésére, hogy két formában kivánja megoldani ezt a kérdést, amiben én, mint pénzügyminister, teljesen támogatom őt. Áz egyik megoldás az, amit én különösen Olaszországról olvastam és hallottam, ahol felállították kerületenként a vetőmagtisztitókat. hogy feltétlenül egészséges vetőmagot juttassanak a termelőkhöz. A második akció a nemesités ; ezzel is foglalkozik a földmivelésügyi minister ur, egy csapásra azonban ezeket a kérdéseket nem lehet megoldani, Kövid lejáratú mezőgazdasági hitelek nyújtására, az Országos Központi Hitelszövetkezet és a Pénzintézeti Központ erősitésére 56*6 millió pengőt fordítottunk. Olvasom egy mai újságban s épen azért erre is kitérek, — igen érdekes — hogy micsoda lehetetlen és még az elemi gazdasági gondolkozással is ellentétben álló felfogás az, amely azt vitatja, hogy a hitelélet alátámasztása nem fontos. Bárcsak annyi pénzünk lenne, hogy az egész vonalon leromlott hiteléletünket helyre tudnók állitani ! Az ellenkező eljárást kellene kifogásolni, mert ez volt az egyetlen mód abban az időben arra, hogy hitelekhez tudjuk juttatni a közönséget. Ebbe beletartozott mindenki, csak a kereskedőosztály nem, aminek az volt a magyarázata, hogy ez az osztály egyrészt inkább tudott hitelhez jutni a Jegyintézet és a Nemzeti Bank révén, másrészt mert a hitelezési forma is be van vezetve a forgalomba a termelő részéről. Ismétlem, az lett volna kivánatos, hogy minél erőteljesebb legyen ez az akció, mert ez gazdasági életünket is csak erősebbé tehette volna. Az ár mentesítésre külön felhívom a mélyen t. Ház figyelmét. A vizimunkálatokat nem kevesebb, mint 64'2 millió pengővel támogattuk. Azt hiszem, nem szükséges fejtegetnem, hogy ennek milyen nagy jelentősége van a termelés szempontjából. A föld birtokreform során házhelyhez jutottak részére házépítés céljaira 301 millió pengőt fordítottunk, ugyanakkor 29 7 millió pengővel támogattuk a lakásépítést a városokban. Itt nem kevesebb, mint 42 iparnak az érdekkörébe tartozó beruházásokról van szó. A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő épiiésére 23*6 millió pengőt fordítottunk. Közoktatásügyi célokra, amelyek között a legnagyobb tétellel a tanyai iskolák szerepelnek, 77*5 millió pengőt ford itottunk. Az államvasutak beruházásaira 110*8 millió pengőt, amellyel sikerült üzemképessé tenni az államvasutakat. A posta, távírda és távbeszélő beruházásaira 65 millió pengőt fordítottunk és ennek következménye az, hogy a posta megint a régi hírnévnek örvend. (Helyeslés.) Az állami vas-, acél- és gépgyárra 23 milliót, közegészségügyi és jóléti célokra, korházakra stb. 32*1 millió pengőt forditottunk. (Beck Lajos: Ez még mindig kevés !) A kereskedelmi tárcára és a többi tárcákhoz tartozó olyan egyes tételekre, amelyeket nem érdemes külön csoportokba foglalni, igy az állami épületek tatarozására és egyéb beruházásokra 96*4 milliót használtunk fel. Méltóztassanak megengedni, hogy tárcák szerint is részletezzem az elosztást, mert ebből látszik meg legjobban a tiszta kép. Az országgyűlésnél mindössze 460.000 pengőről van szó, amely összefüggésben van az Országház tatarozásával. A ministerelnökségnél 25 millió pengőről van szó, mert itt szerepel a csepeli kikötő. A külügyministerium 2*4 millió pengőt kitevő kisebb tétellel szerepel, a belügyministerium 13 millióval, amelyben benne vannak a csendőrségi és rendŐrségi laktanyák, községek telefonnal való ellátása, stb. A pénzügyministerium 84 millió pengővel szerepel. Ne méltóztassanak megijedni, mert 4. ülésé 1928 február 24-én, pénteken. itt vannak a hitelakciók, azok, amelyeket a különböző intézetek, például a Pénzintézeti Központ erősitésére fordítottuk. A kereskedelemügyi ministerium 84 millióval szerepel, a földmivelésügyi tárca 156 millió pengővel. (Helyeslés a baloldalon és a középen. — Szabó István : Kölcsön !) Egy része kölcsön, egy része nem kölcsön. (Szabó István : Nagyobb része kölcsön !) Akár kölcsön, akár nem kölcsön, ennél olcsóbb kölcsönt úgy sem kaphatna a mezőgazdaság. À népjóléti és munkaügyi ministerium 46 millió pengővel szerepel. (Felkiáltások a baloldalon : Nagyon kevés !) Csak méltóztassék várni, ha majd jól fejlődnek a dolgok, talán abba a helyzetbe kerülünk, hogy több is lesz. A vallás- és közoktatásügyi ministerium 72 millió, az igazságügy ministeri um 7 millió pengővel szerepel. (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Kevés! — Halljuk! Halljuk !) Az üzemeket nem olvasom fel, mert ezek már az előbb szerepeltek. Elismerem, lehet keveselni, lehet sokalni ezeket a tételeket, de méltóztassék megengedni, vessünk egy pillantást a háború előtti állapotra. Ha ezt a 700 millió pengőt elosztom négy évre, akkor azt látom, hogy itt egy-egy évben tulaj donképen 170—180 milliós beruházás mutatkozik. A régi időkben sem volt ennél nagyobb összeg, sőt körülbelül általában 100 millió aranykorona volt a beruházások összege. Nem akarom ebből azt a következtetést levonni, amint azt sokan megtennék, hogy ez sok. Mert ne felejtsük el, hogy tulaj<ionképen tizenegy év elmaradt beruházásait kell pótolni. ( Ügy van ! Ugy van ! a közéven és a baloldalon.) Ne felejtsük el, hogy a gazdasági életnek oly leromlása következett be, ameJyet el sem tudunk képzelni, és ha soknak is mutatkozik ez a 700 millió pengő, ezzel végeredményben még csak egy részét oldjuk meg azoknak a feladatoknak, amelyeket meg kell oldanunk. (Ugy van! Ugy van!) Azért hoztam ezeket az adatokat a Ház elé, hogy szembeszálliak azokkal az állításokkal, amelyek azt valliák, hogy itt gazdasági politika nem folyik. Aki végignéz ezeken az adatokon és azt látja, hogy 700 millió pengőnél többet fordítunk ily célokra néhány év alatt, az többet ilyen váddal, ilyen állítással nem állhat elő. Ha annak idején első költségvetési beszédemben felállítottam azt a tételt, hogy három fázisa van a szanálásnak, az első az államháztartási egyensúly, a második a magángazdasági, a harmadik az erre épülő szociális és kulturális kérdések megoldása, akkor igenis nyugodt lélekkel állithatom a kormány részéről, hogy a kormány már kezdettől fogva egyszerre^ kívánta megoldani mindhárom kérdést. Természetes, hogy voltak időpontok, amikor különösen egy-egy része domborodottkiprogrammnak.de mindig mindhárom irányban igyekeztünk megoldani a kérdést^ És bár ennek a négy évnek beruházási politikájával szemben volt szkepszis, mégis e politikának lehet betudni, hogy gazdasági életünk arra a színvonalra emelkedett, amelyen van- Képzelje el mindenki, hogy tulajdpnképen hol lennénk, ha ez nem történt volna meg. Teljesen rendezetlen és katasztrofális helyzetben volnánk. Ha most nézem ennek a beruházási politikának hatását, akkor az egyik oldalon keresem a termelésnek, a másik oldalon keresem a fogyasztásnak a helyzetét. Ami a termelést illeti, nyugodt lélekkel állithatom, hogy erős javulás mutatkozik. Hiszen a mezőgazdasági termelést illetőleg a szituáció az, hogy mégis csak elértük, hogy a termelés azon a színvonalon mozog, amelyen a háború előtt volt- Ez nem azt jelenti, hogy ezzel meg lehetünk elégedve, mert a mai időben, amikor világversenynek vagyunk kitéve, fokozott termelésre van szükség, de végeredményben ezt a nivót elérni is nagy eredmény volt és méltóztassék