Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-134

Az országgyűlés képviselőházának 13 csak utána nézni, a külföldön is mint eredményt szögezik ezt le. Ha ezzel kapcsolatosan csak egy­két adatot nézek, csupán odavetőleg, — hiszen részletezéssel túl messze menne fejtegetésem — azt látom, hogy a bevetett terület — 1920-ból indulok ki, mert ez volt a mélypont — 8 millió holdról 91 millióra emelkedett, vagyis végered­ményben több mint 1 millió holddal növekedett a bevetett terület, ami nem lebecsülendő. A másik oldalon 1925-ben, tehát csak a közelmúltban 821'000 métermázsa műtrágyát fogyasztottunk, most pe­dig 1*5 milliót, tehát a fogyasztás majdnem meg­kétszereződött­T. Ház! Mindig bizonyos örömmel gondolok arra az első tör vény ja aslatunkra, amelyet a föld­mivelésügyi minister úrral egyetértő leg terjesz­tettünk elő s amely a dunavölgyi lecsapolási csatornáról szólt s amelynél 6 millió pengővel 120000 katasztrális hold termo területet nyertünk. Minden területnek termőképessé tételében látom én a jövő agrárprogram m ját s'kérdem, vájjon nem kell-e, hogy ez álljon előtérben, amikor mintegy 300-400 ezer katasztrális holdunk van ma is viz alatt és cca 300.000 katasztrális holdunk olyan, ami erdővel volna befásitandó és ma kopár. (Igaz! Ugy van!) Van 1'3 millió katasztrális hold szikes területünk és ennek jórésze termés­képtelen- Itt vannak előttünk ezek a problémák, csak meg kell oldani. Ez az az út, amely igaz, fájdalmas és nehéz, de ahol igenis eredményesen működhetünk. (Ugy van !) T. Ház ! Ha nézzük az ipari termelést, itt is javulás látszik, itt is találunk kedvező adatokat. Csak két évet hasoulitok össze, és nem kiélezet­ten, mert nem akarok visszamenni ai ra az időre, amikor itt tulajdonképen teljes stagnáció volt. Méltóztassanak csak megnézni, hogy a Fővárosi Villamos Múvek 1926-ban, az első kilenc hónap­ban energiatermelésben, motorikus erőben szol­gáltattak 44*2 millió kilowattot. 1927 első kilenc hónapjában pedig 51*6 milliót. Ez tekintélyes emel­kedés. Széntermelésünk 66 millió qról felemelke­dett 73 millióra, leszámitva a 3 millió importot : 66 millióról 70 millióra. Nyersvastermelésünk 1"3 millió a-ról 2*2 CL millióra emelkedett. A vas-, gép­es villamossági ipar munkásállománya 1926 jú­niusában volt 33.800 fő, most 42.100. Az épitőipar­ban az első 9 hónapban, 1926-ban 85 millió darab téglát használtak fel, 1927-ben 120 milliót. A ce­mentiparban 28.000 vagont, most 45.000 vagont. Az emelkedés 17.000 vágón. A textilipari gépek behozatala 1926-ban 38.000, 1927-ben 80.000 q volt. A textil nyersanyag behozatal 31*9 millió pengő­ről 40*3 millió pengőre, a textil félgyártmányoké 60'4 millió pengőről 78'9 millió pengőre emelke­dett, ami mind a mi gyáraink nagyobb foglalkoz­tatását jelenti. A cukornál 1926-ban a fogyasztás a belföldre számitva 817.000 q volt, 1927-ben 924.000 q és ez még növekedhet is a fogyasztóképesség emel­kedésével és az export növekedésével. Az ásvány­olaj is nagyon érdekes probléma. 6160 vágón nyers­olajat fogyasztottunk 1926-ban, 9758 vagont 1927­ben, szénben 1926-ben 7155 vagont, 1927-ben pedig 6824 vagont. Természetesen ebben a tényben az egész világ gazdasági helyzete kifejezésre jut, mert hiszen a világgazdaságban általában a széntermelésnek legalább s stagnálását látjuk, mig a másik olda­lon megháromszorozódott a benzin- és a petróleum­fogyasztás. Ez tulajdonképen az egyik körülmény, amely Amerikát előtérbe hozza, a másik pedig a nyers vas és az acél, ahol Európával szemben szintén roppant fölényben van Amerika. T. Ház ! Ezek csak odavetett adatok, amelye­ket annak bizonyítására hoztam fel, hogy a hala­dást, a fejlődést tagadni, kétségbevonni csakugyan lehetetlenség. Hogy azután természetesen ez a fej­•. iàése 192S február 24-én, pénteken. 217 lődés, ez a felfelé menő görbe nem mindig ugyanaz, hogy egyszer magasabb konjuktura van, máskor meg vannak hónapok, amikor esések vannak, azt elkerülni nem lehet. Meg kell nézni a világgaz­dasági helyzetet, mert ne felejtsük el, hogy beteg az egész világgazdaság. (Ugy van! balfelől.) Amig nem tudják megérteni, hogy micsoda érdek­közösség van ezeknek a gazdasági kérdéseknek helyes megoldásában, addig egészséges állapotot teremteni nem lehet. (Sándor Pál : Amerika is beteg !) Beteg az egész világgazdaság, mert nem lehetséges az egyik oldalon a termelést felfokozni, ha a másik oldalon nincs kellő fogyasztás. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Ha tehát a világgazda­ság ezt a gazdasági politikát folytatja, ez tulaj­donképpen mindenkit romlásba visz. Én csak a mi adatainkat idézem, s ha azt látom, hogy az import erős emelkedésével állunk szemben, de nagy nehézségekkel kell megküzdeni a másik oldalon, a mezőgazdasági termények exportja terén (Igaz ! Ugy van ! a sobb- és a baloldalon.), akkor kérdem: hol van itt a józan gondolkozás 1 Mit gondolnak azok az ipari államok, amelyek azt hiszik, hogy autarchikusan betudnak rendezkedni és annyit tudnak termelni, amennyi a fogyasztáshoz kell ? El fogják veszíteni piacaikat, mert a mezőgazdasági termelésben lehet máról­holnapra változtatásokat eszközölni, de ha az iparba az egyik oldalon tőkét fektetnek be, a másik oldalon pedig elvesztik a piacot, akkor elvész a befektetett tőke is. (Ugy van! balfelől.) Kell tehát, hogy nagyobb összhang fejlődjék ki ebben a tekintetben. Nem lehet az egyes államokat egyoldalúan nyomni, a másik oldalon pedig ma­guknak követelni a szabadságot. Kell, hogy itt józanabb felfogás érvényesüljön, mert csak ez tudja előbbre vinni ugy az egyes államok, mint az egész világ gazdaságát. (Helyeslés balfelől.) T. Ház ! Még egynehány adatot kívánok citálni, amely megvilágítja a mai gazdasági szituációt. A takarékbetétek állománya — ezt mindig szoktam citálni — 3'7 millió volt 1924-ben ; most 364*8 millió. 1926^tól 1927-ig 231*9 millióról fejlődött idáig. Itt tehát óriási haladás van. Ha azonban figyelembe veszem, hogy 1927 decemberében a 13 legnagyobb budapesti pénzintézetnél — mert ezekre vonatkoznak az adatok — még mindig csak 36%-át értük el a háború előtti állapotnak, akkor látjuk, hogy milyen hátrányban vagyunk a háború előtti időkhöz képest. (Gr. Bethlen István minister­elnök : Hiányzik a nagyobb ország !) Ez tényleg annak következménye, hogy hiányzik a nagyobb ország, de másrészt ismételten kijelentem — és itt talán megint nem fogok köztetszésre találni — hogy az országnak jobban kell a takarékosság gondolatával foglalkoznia. Nyíltan bevallom, hogy ami takarékosság mutatkozik is, az majdnem csak a fővárosban és az egyes nagyobb városokban van meg. Át kell vinni az egész országra a taka­rékossággondolatát, mert hiába akarok magamnak tőkét termelni, ha nem tudok takarékoskodni. (Beck Lajos : A kormánytól kell ennek kiindulnia!) Hiszen érdekünk, hogy mentől jobban a saját tőkeerőnkből éljünk, ne pedig a külföld erejéből. (PeidI Gyula : A kormánytól várjuk a jó példát ! — Sándor Pál : Szterényi leköszönt a takarékossági bizottság elnökségéről !) Én csak azt látom, hogy olyan hatalmas és gazdag állam, mint Amerika, szintén szüksé­gesnek tartja a takarékosság gondolatát támogatni az egész vonalon. És ilt felhívom a sajtót, hogy nem kritikával kisérve, hanem igenis, komolyan megfontolva, a nemzet érdekében, először ő indítsa meg erőteljesebben a folyamatot és indítsák meg az összes társadalmi szervezetek a kormány támo­gatásával. (Helyeslés a jobboldalon.) Tulajdon-

Next

/
Thumbnails
Contents