Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-134
Az országgyűlés képviselőházának 13 Ha ezeket a r tételeket levonom, akkor látiható, hogy egyébként a dologi kiadások csaknem a tavalyi keretek között maradtak, természetesen itt-ott némileg megjavítva. Célom (Ugyanis az volt, — és azt piszém, itt találkozni ifogok a t. Ház véleményével — hogy a dologi ikiadásokat olyan színvonalra kell vinni, hogy ia virement-jogot visszavigyük a régi szűkebb keretek közé, {Helyeslés.) az államháztartás normális^ menete pedig megköveteli az emiitett intézkedésünket. A következő tétel, amely emelkedést jelent a költségvetésben, — mint méltóztatnak tudni i— a közigazgatás beruházásainak tétele. A közigazgatás beruházásaira ugyanis az 1924/25. évi költségvetésben és azóta is csak 12 millió iára nyk or on át» vagyis 13-9 millió pengőt fordítottunk. Olyan költségvetési ahol a beruháiZaS ti normálisnál ennyivel .alacsonyabban szerepel, egészségesnek nem tartok. Ezt megmondottam négy évvel ezelőtt és ma sem tudok ebhői az álláspontból engedni. Ezért a kormány Szükségesnek találta, hogy ez a tétel ezúttal már megfelelően emeltessék. Fel is emeltük 30 millióra, tehát itt 16-1 millió pengő az emelkedés. Azt, hogy mi van tervibevéve e beruházások között, majd később az egész beruházási kérdéssel kapcsolatban fogom tárgyalni. Az állami adósságnál 2-6 millió, a békeszerződésből folyó terheknél pedig nem egészen hatszázezer pengő emelkedés mutatkozik, ami folyománya egyrészt annak, hogy jóvátétel címén az 1924-ben létrejött megállapodások értelmében 5 millió helyett 1929-ben 6 millió aranykoronát kell fizetnünk, másrészt pedig '— az állami adósságoknál — annak, hogy^ időköziben egyes államadósságok rendezésére nézve megegyezéseik jöttek létre; végül a valuták árfolyamában történt eltolódások is indokolják ezt az emelkedést. (Halljuk! Halljuk!) A kiadások alakulásáról az elmondottak azt hiszem, megfelelő képet adnak. Ugy gondolom, mindenki átlátja, hogy itt szükséges és elkerülhetetlen kiadásokról van szó, amelyek egyrésze tulajdonképen már ennék az évnek folyamán is érvényesül. Ez történt például az illetményeknél. T. Ház! Áttérek most a költségvetés bevételi oldalára. A bevételi oldalt illetőleg a helyes és egészséges helyzet az, ha előirányzásuk a zárszámadásokból kiindulva történik meg. (Ugy van!) Nem kell most azzal a kérdéssel hosszasan foglalkoznom, hogy miért nem tudtuk a zárszámadásokat kellő időben teljesíteni. Ki kell azonban jelentenem, hogy a hátralékok általában fel vannak dolgozva. Az 1924/25. évi zárszámadás már bejelentetett, az 1925/26. évi teljesen elkészült és a napokban elkészül az 1926/27. évi is. Remélhetőleg a következő évi költségvetésnél már ott leszünk, hogy a zárszámadást és a költségvetést együttesen terjeszthetjük elő. (Helyeslés.) T. Ház! A bevételi oldalnál azonban már ez alkalommal is figyelemmel voltam arra, hogy hogyan alakultak az 1926/27. évi bevételek. Ezt nemcsak a realitás szempontjából tettem, de tettem abból kiindulva is, hogy lassan odajussunk, hogy végeredményben egy olyan budget-et kapjunk, amelynél el fog maradni az a hamis látszat, amely eddig jelentkezett, hogy tudniillik olyan feleslegek jelentkeztek, amelyek valójában nem voltak azok. A bevételek előirányzásánál tehát már az 1926/27. évi tényleges bevételeket is figyelembe vettem s ezeket a költségvetés általános indokolásába is felvettem, hogy ebből mindenki láthassa, hogy sehol semmiféle köztehernövelés tervbe í. ülése 1928 február 24-én, pénteken. 213 véve nincs, sőt ellenkezőleg, igen sok helyen — számolva bizonyos ténykörülményekkel — a bevételeket az 1926/27-ben tényleg elértnél kisebb összegekkel irányoztuk elő. A bevételek, — mint emiitettem, — 870*3 millió pengőt tesznek ki az állami közigazgatásnál. Az 1926/27. költségvetési évben tényleg befolyt az egyenesadókból 166*5 millió pengő; amivel szemben 1928/29-re 171*5 millió pengőt irányoztam elő. Az előző évi költségvetéssel szemben tehát 11*3 millió emelkedés mutatkozik az egyenesadóknál, ami tulajdonképen a házadó terhére irható, mert a házadó abban az arányban emelkedik, amilyen arányban a lakbérek emelkednek. Rá kell azonban mutatnom arra — és ezt hangsúlyoznom kell — hogy az egyenesadóknál határozottan bizonyos stagnálás konstatálható. Semmiféle fejlődés nem mutatkozik ezen. a téren, mégis erős kritikával kisérik az államháztartást. (Várnai Dániel: Nem akadályozta senki, hogy fejlesszék !) Nemcsak hogy akadályozzák az urak ezt, hanem ellenállottak. Akár a kereseti adónak, akár sa jövedelemadónak helyesebb kiépitését próbáltam meg, megmozditották az egész országot, ugy hogy eredményt elérni nem lehetett. Erre kénytelen vagyok rámutatni. Ehhez hozzájárul az is, hogy épen abból kifolyólag, hogy annyira akadályoztatott a jövedelem- és a keresetiadó megfelelő kiépítése, kénytelen voltam a múlt évben azt az engedményt tenni, hogy ezek az adók bizonyos időszakra megrögzittessenek és ezalatt lassan és folyamatosan kidolgoztassanak. (Sándor Pál: Elbír ja-e az ország a több 'adót 1 ? Ezt .mondja meg a t, minister ur!) Itt két kérdéssel állunk szemben. Az egyik az, hogy elbírja-e az ország a több adót, a ; másik pedig az, hogy milyen legyen az arány az egyenesadók és a közvetettadók között. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a két kérdés áll szemben egymással. Én nem mondtam egy szóval sem, hogy az ország több adót bir el, higyje el azonban t. képviselőtársam, hogy ha beletekint — amint én beletekintek dalokba, akkor elsősorban azt fogja látni, hogy körülbelül 150.000—200.000 adóköteles egyént nem birok adókötelessé tenni. Ez az egyik oldala a kérdésnek. A másik az, ho*ry a jövedelemadót tekintve egy nagy- réteg messze alatta marad az adózóképességének. Fel kell vetnem a kérdést, vájjon nem volna-e helyes ennek az adónak megfelelő kiépítése mellett olyan adókat csökkenteni, amelyek a fogyasztást közvetlenül érintik. (Helyeslés a jobboldalon. — Sándor Pál: Ezt nem tagadtam, de nem ezt tesszük, haneni mind a kettőt emeljük!) Csakhogy nagy ^ellenállás mutatkozik az érdekeltségek részéről és nagy megmozgatása folyik az országnak. Azt belátom én is — igy volt ez a forgalmiadóval mindenütt a világon — hogy minden adónem ellen, amely az egyénhez alkalmazkodik, az egyén viszonyaiba való beleszólást jelent, nagy ellenállás fejlődik ki, és hosszú idő kell, amíg azt az adónemet ki lehet épiteni. (Sándor Pál: Bebizonyítom, hogy mind a kettőt emelte a, minister ur!) Én nem emel+em semmit, ezt garantálom igen t. képviselőtársamnak, mert amit a gazdasági élet természetes fejlődése eredményez, azt emelésnek senki mé<r matematikailag sem nevezheti. Az egyenesadóknál tehát ez a helyzet. A forgalmiadóknál a bevétel az 1926/27. költségvetési évben 141*3 millió pengőt tett ki. Előirányoztam 119*8 millió pengőt. Hogy kevesebbet irányoztam elő, azt azzal indokolom meg, hogy egyrészt az összes élelmiszereknél 34*
