Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-134
214 Az országgyűlés képviselőházának közben töröltük a forgalmiadót, — bár nem nagy eredménnyel és nem nagy hatással, — másrészt pedig, hogy az átalányrendszer kiterjesztése is feltétlenül mindig adómérséklést jelent, amint az is; hogyha lassan és fokozatosan is, de bizonyos cikkeknél áttértünk a fázis-rendszerre, ami bizonyos bevételi veszteséget jelent. Hogy mi a helyzet, ezzel ma nem akarok mélyebben foglalkozni, hiszen lelsz még erre alkalmam. Adataim vannak azonban arra, hogy figyelembevéve termelésünket, a forgalmat, valamint a bel- és külkereskedelmet, tulajdonképen mit kellene nekem forgalmiadó bevételképen kapnom és ezzel szemben megállapíthatom, hogy 27-6%-kal kapok kevesebbet, mint amennyinek tulaj donképen be kellene folynia. Ez nem azt jelenti, hogy a forgalmiadó terén túladóztatás van, hanem csak azt, hogy bár a fogyasztó megfizeti a maga adóját, az állam azt nem kapja meg teljes mértékben. Ez tisztára igy van. (Zaj a szélsőbaloldalo\n. — Sándor Pál: Dehogy van igy. Azért, mert mondják, még nincsen ugy!) Az illetékeknél 106*6 millió pengő folyt be az 1926/27. évben. Az előző költségvetési évben 55*8 millió pengő volt előirányozva, most pedig 86*1 millió pengőt irányoztam elő. Az előző évi előirányzat azért volt olyan alacsony, mert akkor történtek az illetékcsökkentések és azok alapján, ugy látszik, túlalacsonyra vettük fel az összeget. (Perlaki György felé fordulva): Hiába nevet az igen t. képviselő ur, mert csak akkor lehet nevetni, ha valakinek pozitiv adatok vannak birtokában. Nem tudom, hogy a t. képviselőtársam milyen ügyletet kötött, de nézze meg a százalékokat és kérdezze meg az egész gazdasági életet, hogy többet vagy kevesebbet fizetett-e *? .. Az illetékemelkedés a gazdasági élet következménye. Ugyanis az egyik oldalon erősen megnövekedtek az átruházási ügyletek, a másik oldalon pedig a hitelügyletek és ebből kifolyólag jött létre ez az emelkedés. Ezért preliminálhattam ilyen mértékben az illetékeket. A vámjövedéknél 141-8 millió volt a tényleges bevétel és előirányoztam 128*6 milliót. Fel kellett ugyanis tételeznem, hogy a külkereskedelmi forgalom nem fog- mindig azok között a rendkivül nagy arányok között mozogni, amelyeket ebben az évben mutatott. Ezzel számoltam és innen származik a differencia, amely a tényleges bevétel és a költségvetésben előirányzott összeg között jelentkezik. Azonkrvül kétségtelen az is, hogy itt még egyes problémák megoldásra várnak. Különösen ha nézem a mezőgazdaság helyzetét, akkor azt látom, hogy ott egyes olyan árucikkek vannak erős vámokkal megterhelve, amely árucikkek itt talán nem gyártatnak vagy nem megfelelő mértékben. Ebből a szempontból a mezőgazdaság helyzetének javítása érdekében is kell valamit tennünk. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Forster Elek: Nagyon szükséges volna egy komoly lépést tenni!) A fogyasztási adókból 86-1 millió pengő folyt be, a múlt évben 64-9 millió pengő volt az előirányzat, 1928/29-re pedig 82-7 ^millió pengőt irányoztam elő, mésrpedig abból indulva ki, hogy tényleg örvendetesen tapasztalható, hogy ugy a cukornál, mint a többi fogyasztási cikkeknél a fogyasztás évről-évre nő. ami szintén összefüggésben van a gazdasági helyzetben bekövetkezett javulással. A sójövedéknél az 1926'27. évben befolyt 247 millióval szemben 22'9 millió pengőt irányoztam elő, a dohányjövpdéknél az 1926/27. évben befolyt 135*2 millió pengővel szemben 150 milliót, amely '4. ülése 1928 február 24-én, pénteken. összegek feltétlenül be is fognak folyni. A tárcabevételeknél az 1926/27. évben befolyt 82*4 millió pengővel szemben 927 milliót és végül a fuvarozási illetékeknél 15*2 millió pengővel szemben 14*4 milliót. Vagyis ha a mérleget megcsináljuk, a helyzet az, hogy az 1926/27. évben befolyt 901 millió, az 1927/28 évben ezzel szemben a költségvetési előirányzat 75.17 millió, a következő évi költségvetésben pedig, amelyet most tárgyalunk, az előirányzat 870 millió pengő, vagyis 31 millió pengővel kevesebb, mint amennyi az 1926/27. évben a bevétel tényleg volt. Azt biszem, hogy a költségvetésnek ez a gondos összeállítása, amelynek az a célja, hogy minden körülmények között biztosítva legyen az államháztartás, — szakemberek fogják megítélni — igenis helyes és indokolt. Ezzel kapcsolatban rátérek egy kérdésre, amely tulajdonképen nem az állami költségvetéssel függ össze, de azt hiszem, nagyon is előtérben áll, és ez az autonómiáknak az adópolitákája. (Halljuk! Halljuk !) Ezzel a kérdéssel nem egyszer foglalkoztunk ebben a Házban, és méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy milyen nagy felháborodás volt akkor, amikor a kormány törvényjavaslattal jött a Ház elé, amellyel erősebb ellenőrzést kivánt alkalmazni az autonómiákkal szemben. Ma még csak az első év tapasztalatainak birtokában vagyunk ebből a szempontból, azonban máris a következő tényeket kell konstatálni. Ez a rendszer igenis már az első évben! is meghozta a maga gyümölcsét, és pedig abból a szempontból, hogy — ha pl. a városokat veszem — az egyetlen Hódmezővásárhelyt kivéve, ahol nem lehetett lejebb menni, az összes többi városoknál elértük azt, hogy ötven százalékig menő pótadóra menjenek le. Maga Budapest is magasabb pótadót szedett, mert itt 60% volt a pótadó, de most itt is 50%-os pótadót tudtunk elérni. Néhol még alacsonyabb is a pótadó általánosságban, de körülbelül 50% körül mozog. Ami a községeket illeti, ezeknél nem tudtunk ilyen messzemenő eredményeket elérni. A községeket illetőleg a helyzet az, hogy községi pótadó nincsen kilenc községben, 50%-ig terjed a pótadó 2tM községben, M-től 471%-ig (Felkiáltások a baloldalon : Aha !) terjed 734 községben. A községek összes kiadásai az 1928. évre 89*4 millió pengővel, a bevételeik 62'2 millió pengővel irányoztatott elő. A hiány tehát, amelyet a községeknek pótadóval kell fedezniök 27 millió pengő. Ezt a hiányt a föld-, a ház- és a társulatiádó alá eső adóköteleseknek kell viselniök. A városoknál a helyzet az, hogy az 1928. évre a szükséglet 301 millió pengőt tesz ki, a fedezet 267 milliót. Itt tehát a pótadó 34 millióval szerepel. Ebből következik, hogy míg a városoknál általában elég rend van, addig a községeknél tarthatatlan az a helyzet (Ugy van ! Ugy van !), hogy közel ezer község legyen ilyen súlyosan megadóztatva pótadóval. (Östör József : Pedig még a megyei pótadó hátra van ! — Felkiáltások jobbfelől és a középen : Az már benne van !) Ez azt jelenti, hogy azokban a községekben, ahol ez van, majdnem lehetetlen gazdasági tevékenységet folytatni. Mert az állami adót még elviseli valaki, de ahol ebből kifolyólag egész 400 percentig menő pótadó van, ezt az állapotot tartani nem lehet. (Ugy van ! Ugy van ! — Sándor Pál : Botrány !) Ez a kérdés tehát szerintem teljesen megérett a rendezésre. (Ugy van ! Ugy van !) A törvényjavaslatok jó része elkészült nálam a belügyminister úrral egyetértően, de én ezt olyan kérdésnek tartom, a melyet, lehetőleg - de ez nem olyan Ígéret, amelyet feltétlenül be tudok váltani — (Sándor Pál : Nem olyan sokat igér a minister ur !) ebben az ülésszakban szeretnék megoldani. (Helyeslés a jobboldalon és a
