Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-132

Äz országgyűlés képviselőházának ÏÈ2. ülése 1928 február 22-én, szerdán, 149 hallgató van a lakosság arányában. Amerika szabad utat enged mindenkinek. Ott ha valaki milliárdos volt és elpusztult, kezdi lent, az nem határoz, hogy esetleg egyetemet végzett. Az uraknak fogalmuk eines arról, hogy milyen egyetemeket, milyen kórházakat, milyen szanatóriumokat látni ott. Egyedül^ múzeumaik olyanok, hogy még egy kisvároséval sem érnek fel, mert rendezetlenek, de minden más nagyszerű. Méltóztassanak megnézni, ami. reánk nézve fontos és amit ajánlok megnézni azoknak, akik kimennek — a sporttelepeket. Emberi elme nem is tudja ezt elképzelni, míg nem látta. Amerika ma már az egész világot túlhaladta a sportban (Gömbös Gyula: Nemcsak ma, hanem már régen!) és megjósolom, hogyha 50 évig tesz még igy Amerika és felsrófolja az ő tanítását, mi pedig lesrófoljuk a mi tanitásunkat, akkor Amerika messze felette fog állani a rothadt Európának. Méltóztassanak ezt tőlem meghallgatni és megjegyezni. Mi a tanulási szabadságot visszaszorítjuk. Én azt hogy a numerus clausus-törvényt 1920ban elfogadták és ma ilyen formában akarják nekünk feltálalni, az erőtlen parlamentnek tulajdonítom. Meg vagyok róla győződve, hogy a ministère!nök ur az ország előnyeit szolgálja meg vagyok győződve arról, hogy a ministerelnök ur ma majdnem nélkülözhetetlen, mert nem tudunk utódot a ministerelnök ur után (Ugy van! Ügy van! jobbfelől! — Pakots József: Nem pótolhatatlan a ministerelnök ur!) s én mindezt koncedálom innen az ellenzék padjairól, (Jánossy Gábor: Tessék átjönni hozzánk, ilyen nézetekkel!) — mindamellett azt mondom — s ne méltóztassék ezért megharagudni reám, — hogy a t. ministerelnök ur megállt. Egy bizonyos pontig igen erőteljesen haladt, dobott koncokat jobbra, dobott koncokat balra, (Pakots József: Hova?) mert szükséges volt; belátom ezt, nem is támadom érte. Ugy tett, mint ahogy a mesében van, hogy egy várban a medvék őriztek egy embert és az aszszony jobbra-balra dobott kalácsot, hogy meg ne egyék; épigy a ministerelnök urnák is, hogy meg ne egyék, jobbra-balra kellett koncokat dobálnia. Olyan a ministerelnök ur, mint Lueger volt Bécsben, aki maga tiszta, puritán ember volt, de környezetének enni kellett adnia és környezete nem volt olyan. Ilyen helyzetben van a ministerelnök ur is, neki is koncessziókat kell adnia jobbra-balra mert ott vannak az egyik oldalon a liberálisok, a másik oldalon az ébredők, a harmadik oldalon pedig a konzervativok és egyik megeszi a másikat, ha ő nem talál valahogy kievickélő középutat. Ez nem magyar politika. Nem rossz értelemben mondom, de ez olyan politika, mint Gömbös Gyula politikája. Gömbös Gyula tudja, mit akar, Gömbös Gyula megy egyenesen célja felé. Meg vagyok győződve arról, hogy abban a pillanatban, hogyha megváltoztatja a véleményét, ha akármi történik, ezt ki fogja mondani. Ö_nekem a legerősebb ellenfelem, de koncedálnom kell, hogy férfi a maga nemében. Ezt koncedálom a ministerelnök úrról is, de nem látom, hogy épen a numerus clausus tekintetében lett volna ereje azt mondani, hogy tisztelt uraim, ezt a törvényt pedig innen el kell tenni, mert ez nem szolgálja Magyarország érdekeit és Magyarország presztízsét a külföldön. Meg vagyok róla győződve, hogyha a ministerelnök ur erre az álláspontra helyezkedett volna, ez sikerült is volna, mert sikerülnie kellett volna. Itt is sokszor, ha mi ellenzékiek a minister urakat és önöket támadjuk is és nem is fogadjuk el, amit önök akarnak, de tudjuk, hogy van benne valami ráció és meg kell csinálni és megcsinálnók mi is, ha a kormány padjain ülnénk. (Bessenyei Zénó: Ezt a javaslatot sem szavazza meg a keresztény párt! — Bródy Ernő: Ebből a meg nem szavazásból nem lesz baj!) Én máskép látom a dolgot. Ebből látszik, hogy mennyire süllyedtünk a mi felfogásunkban. Ha a ministerelnök ur ideáll és azt mondja, hogy kérem pártomtól ennek a megszavazását és leszavazzák, akkor ő le fog mondani. Ha neki az a meggyőződése — valószínűleg nem az — és idejön és önök nem szavazzák meg, akkor legfeljebb ennek konzekvenciáit kell levonni. Az angol parlamentben ezer font meg nem szavazása miatt lemondtak a ministerek. De nálunk, láttuk például a valorizációnál, hogy egész sor blama jött a t. pénzügyminister ur ellen saját pártja részéről, a pártja ott hagyta, (Jánossy Gábor: Semmi blama! Javítottunk rajta!) de ő el nem mozdítható, amíg őt gróf Bethlen István verdiktje el nem mozdítja. Ez az önök dolga, nekünk semmi közünk hozzá, de a numerus clausus tekintetében máskép áll a helyzet, mert ez külpolitikai dolog. Ha a ministerelnök ur ideállott volna és azt mondta volna, hogy a külföld ezt tőlünk követeli, mivel mi ma sokkal gyengébbek vagyunk, sem minthogy ebben a dologban a külfölddel ujjat húzzunk, én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben a Ház egyértelmű lett volna, mert tényleg ma nem tudunk védekezni. Mi megtettünk mindent, hogy védekezzünk, de nem tudunk védekezni. Más tekintetben is leszek bátor különvéleményt bejelenterii. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondtam, hogy a nemtanulásnak a hívei az abszolutizmusnak a hivei, akik nem szívesen látnák, hogy a nép tanult legyen, hogy a nép gondolkozzék. Ebben a tekintetben épen a kultuszminister ur részére, e-^ akit annyiszor támad+am a sok felesleges költség miatt az Iskolák tekintetében — ki kell állítanom a bizonyítványt, hogy többet tett, mint amennyit az ország ereje elbírt volna, neki tehát nem teszek szemrehányást e tekintetben, de sokan vannak, akik hibának tartják a felvilágosodott népet. Ebben van valami igazság; állítom,, hogy van igazság benne. Én láttam a Filippi szigeteken- — amelyek Amerikának a birtokában vannak — hogy az amerikaiak ugy bánnak a filrDDinekkel, ahogy saiát magukkal sem bánnak; 200 millió dollárt adtak nekik s a szigeten élők ezzel meggazdagodtak. Amikor pedig beszeltünk ott azokkal az urakkal, akik az egyetemeket látogatták Londonban, azok azt mondták, hogy bármilyen jók is hozzánk- mi a mi szabadságunkat akaríuk és ki is foerúik vívni. Az amerikaiak ezt tudiák. Méltóztassanak megnézni Kína ébredését. Soha nem ébredt volna fel Kína, ha fiai nem tanultak volna a londoni egyetemeken és nem szívták volna azt a levegőt, amelyet Anglia földje mindenkinek ad. Méltóztassanak megnézni Indiát ahol ugyancsak az a helyzet. Méltóztassanak azután megnézni, hogy ott a gyarmatokon ahol szabadság van, a németalföldi gyarmatokon, ott is csak egy jelszó van: meg akarunk szabadulni az idegen járomtól. Vagy vegyünk egy másik példát. Ha például Troekij és Lenin muzsikok maradtak volna és nem tanultak volna egyetemen, akkor talán nem lett volna meg az orosz felfordulás. Koncedálom, hogy ezek a dolgok igazak, de mi nem szüntethetjük meg ezeket, ha restringáljuk az egyetemekre felvehetők létszámát. Nem nézhetünk senkinek a belsejébe; nem tudhatjuk 24*