Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-132

146 Az országgyűlés hépvisélöházánah 132. illése 1928 február 22-én, szerdán. sunk össze, tartsák meg elveiket, t. uraim, és te­gyék el későbbi időre, mert azokkal az intéz­kedésekkel, amelyeket önök nyolc év alatt itt az országban foganatositattak, nem nyertek semmit. Min segítettek? Önök azt hiszik, hogy azzal, hogy egyes embereket besegítettek egyik vagy másik hivatalba, megtettek mindent? Hi­szen ha egy zsidó csinált gyári vagy másféie vállalkozást, ez annyi meg annyi embernek adott munkát! Nézzük meg egymás után eze­ket a dolgokat. Nézzük az ipart Magyarorszá­gon. Hiszen azon az országúton, amelyen a magyar ipar végighalad, csupa zsidó kadaver fekszik, olyanoké, akik vagyonukat elvesztet­ték, miközben a magyar ipart megalapították. Nézzük meg ki alapitotta Magyarországon az egész cukoripart; ki alapitotta a malomipart, ki alapitotta a gépipart, ki hozta ide a bizto­sítótársaságokat? Mindezek olyan foglalkozási ágak, ahol sok ember dolgozik. Itt van egy Goldberger Leó, akinek nagy gyára, óriási ki­vitelt csinál most és nem tudom, hány ezer munkást foglalkoztat. Erre kell nézni, nem arra, hogy egyes embereket elhelyeznek azért, mert képviselők voltak. Nem ez a mi hivatá­sunk, hanem az» hogy minél több szegény em­bernek kenyeret adhassunk. Nekünk tehát üdvözölnünk kell mindenkit, akármilyen vallású az illető, ha idehoz egy üz­letet, amelyben embereket alkalmazni tud, akik ebből az alkalmazásukból megélnek. Ne­kem mindegy, hogy az illető akár mohamedán, vagy pogány, csak foglalkoztasson embereket, hogy ne legyenek nyomorultak. Azzal, hogy önök azt mondják, mint a numerus claususnál, hogy csak ennyi és ennyi embernek szabad tanulni ebből és ebből a kategóriából, — amire különben még rátérek — ezzel nem használnak ennek a szegény országnak. Azt kérdezem Önöktől, hogy nyolc év alatt mit tettek, hogyan sáfárkodtak? Önök voltak a hatalmon, önök­nek volt módjukban mgcsinálni a dolgokat, — mi ellenzék voltunk — tessék megmutatni, mit műveltek. Hol segitettek önök a keresztény társadalmon? Ne haragudjanak a szemrehá­nyásért, de két hónapon keresztül a valorizá­ciós vita alkalmával önök közül az egyedüli Wolff Károly kivételével senki sem állott ki ezeknek a szegény embereknek védelmére. (Ernszt Sándor: Azon nem múlik! Az ország pénzügyeiről van szó! Nem a hazafiság kérdése ez!) Bocsánatot kérek, kijelentem ismételten, hogy határozottan rossz politika volt, amelyet követtek, (Ernszt Sándor: Az a mi dolgunk!) mert a valorizációt igenis meg lehetett volna csinálni és a szegény embereket meg lehetett volna menteni. (Ernszt Sándor: Az a mi dol­gunk! Az ország pénzügye a legelső! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Sándor Pál: Nem akarok szerénytelen lenni, de azt hiszem, hogy értek annyit a pénz­ügyekhez, mint akárki e Házban. Azt állitom, hogy bűn volt, amit elkövettek. Vagy mond­juk, hogy nem volt bűn, de akkor is furcsa, hogy akik odaállanak, mint a középosztály megmentői, akkor mikor Kállay azt mondja, hogy a középosztályról van szó, egy szót sem találnak egyetlen alkalommal sem arra, hogy legalább mérsékeljék a tervezett^ intézkedése­ket ugy, ahogy a minister mérsékelte. Mi zsi­dók állunk ide, hogy ezt a munkát önök helyett elvégezzük. (Zaj és ellénmondások a jobbolda­lon.) Bocsánatot kérek, ez a helyes szignatúra­(Ernszt Sándor: Egyszer már megbuktunk, másodszor is megbukunk!) Itt arról van szó, hogy a szegényeknek enni adjunk, a szegé­nyeken segitsünk, az államhatalmat pedig be­levigyük azokba a keretekbe, amelyekbe bele­illik. Mert az lehetetlen/hogy elvonják annyi embernek a kenyerét, amikor kétszáz vagy száznyolcvanmillió felesleggel zárul az állam­háztartás. Éz lehetetlenség. Ennél azonban most nem akarok tovább immorálni. Én csak azt kérdezem, mit tettek önök nyolc év alatt. Az, hogy a zsidóságot leszorították... (Ernszt Sándor: Rendbehoztuk az országot, nyugodtan állitom. Menjen vissza 1918-ba! — Úgy van a jobboldalon. — Zaj. — Elnök csenget.) Én erre rá fogok térni. — Tisztelt képviselő ur, önnek teljesen igaza van. Bethlen István rendbehozta a személy- és vagyonbiztonságot. (Jánossy Gábor: Ez semmi?) Tessék meghallgatni. Bethlen István helyrehozta Magyarország pénzügyeit, ren­dezte valutájának ügyét. (Csák Károly: Ne tegyük még egyszer tönkre!) Ezt én nemcsak itt a Képviselőházban jelentem ki, hanem kije­lentettem, mint ellenzéki képviselő Ameriká­ban is, ahol nagy betűkkel hozták, hogy én Bethlen-ágens vagyok. Én ezt ott elismertem, elismertem itt e Házban is, de az is tény, hogy Bethlen István ministerelnök megállt, nem ment tovább abban a pillanatban, amikor azt elérte, azóta teljes a '• csend és nyugalom. A többségi párt ép ugy néz ki, mint mi, mert ott is vannak ébredők, konzervativek, szabad­elvűek és agráriusok; szocialisták, hála Isten­nek, önöknél nincsenek. {Derültség. — Fábián Béla: Miért hála Istennek? Az is elfér!) Egyen­lőek vagyunk. Egy konglomerátum az egysé­gespárt; azért nem tud Bethlen ministerelnök ur valamit csinálni, mert nem egységes gon­dolkozású az egységespárt. (Gr. Klebélsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Mi volt az ország még három évvel ezelőtt és mi ma? — Jánossy Gábor: Bizzuk ezt csak Beth­len Istvánra!) Én azt állitom, hogy becsületes emberek megérthetik egymást. Hiszen t, képviselőtár­saim szájából is kiszalad néha egy-egy szó. amelyet szivesen visszavonnának. Megtörtént még olyan meggondolt embernél is, mint Ernszt Sándor t. képviselőtársam, hogy mái­mondott olyant, amiről szivesebben vette volna később, ha nem mondotta volna. Én tehát nem akarok senkit sem bántani, csak azt állitom, hogy becsületes emberek meg tudják egymást érteni és én azt hiszem, hogy itt becsületes em­berek ülnek. Én az antiszemitizmust olyan jelenségnek látom, amely abszolúte nem uj, amely kétezred éve, talán azt lehet mondani két és. félezred éven át élt a zsidóság ellen, habár az antisze­miaizmus mint szó nem régibb, mint 120 éves, német eredetű, épugy mint az árja szó is csak 100 éves; de ha az illető német költő, aki kita­lálta, tudta volna, hogy ez mire fog vezetni, nem találta volna ki. (Jánossy Gábor: Azelőtt mi volt a neve?) Azelőtt is antiszemitizmus volt, zsidógyűlölet volt, zsidóüldözés volt. Az antiszemitizmus semmi más, mint vallási tü­relmetlenség. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a balközépen. — Forster Elek: Ezt maga sem hiszi el! — Zaj. — Jánossy Gá­bor: . Halljuk, hadd magyarázza meg!) Leszek bátor megmagyarázni és később igazat fognak adni t. képviselőtársaim. De most nem akarom gondolatmenetemet megszakítani. Azt állitom tehát, hogy a válási gyűlölet meg volt évezre­deken keresztül. (Jánossy Gábor: Nálunk nincs!) De nemcsak zsidók és keresztények között volt ez meg. A vallási gyűlölet, a val­I lási türelmetlenség már annyi életet semmisi-

Next

/
Thumbnails
Contents