Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-132

Az országgyűlés képviselőházának 132. ülése 1928 február 22-én, szerdán. 147 tett meg ebben az országban, amennyit sem kard, sem ágyú, sem tüz, sem viz, sem semmi más nem semmisített meg. (Forster Elek: Eb­ben igaza van; á múltban igy voltl) íme itt van, amire szintén Kontra Aladár t. képviselőtársam hivatkozott, ime itt van az a vád bogy a zsidók informálták odaát a kül­földet, ami képtelen valótlanság. De más val­lások segítséget kértek. Itt volt tehát a 30 éves háború, de látjuk a kilenc hugenotta háborút Franciaországban, látjuk, hogy a francia hu­genották segítségül hívták az angol és a német protestánsokat a katholikus király ellen, vi­szont látjuk, hogy segítségül hivták a katho­likus Spanyolországot a hugenotta király ellen. Látjuk, hogy a harc a múltban tisztán vallási alapon ment, és a vallások kérdése borzasztó vérözönt hozott. Gondoljanak csak a pogro­mokra, gondoljanak Szent Bertalan éjszakájára, gondoljanak továbbá Alba-nak rettentő vaksá­gában elkövetett gyilkosságára. De gondolja­nak csak most az Örményekre, Szmirnában, ahol százezer örményt gyilkoltak le, (Felkiál­tások a középen: Mexikóra!) a többiek kiván­doroltak Görögországba és ennek gazdagságát szolgálták, magukkal hozva 50 millió fontot. De ne gondoljanak most semmi másra, mint Mexikóra. (Ugy van! Ugy van! — Bródy Ernő: Minden müveit ember elborzad!) Amikor a hu­manizmus korszakában elkövetnek olyan rém­ségeket, mint amilyeneket Mexikóban elkövet­nek, nem rendül-e meg minden tisztességes embernek lelke és szive és nem szorul-e ökölbe mindenkinek a keze, ha olvassa azokat az em­bertelen dolgokat amelyek azt hiszem radiká­lis részről történnek ott? Nekem mindegy, hogy milyen részről történnek. Nem kellene-e ez el­len az egész világnak protestálnia és az erköl­csi hatás alatt megmutatni Mexikónak, hogy ilyen dolgoknak nem szabad a világon meg­történni ök. (Ugy van! Ugy van!) Ezek hallat­lan dolgok és mind csak a vallási üldözés alap­ján történnek. Senkinek nem volt annyi már­tírja, mint a katholikusoknak az üldözések folytán. A protestánsoknak is voltak mártír­jaik, a legtöbb mártírja azonban a zsidóságnak volt, mert azok nem tudtak harcolni és háborút viselni. A zsidók sokkal kevesebben voltak, azokat egyszerűen agyonütötték vagy autoda­fén elégették vagy megkínozták és a zsidók a »Smá Jiszroék-lal ajkukon meghaltak a mág­lyán. Ez egyoldalú üldözés volt. A zsidók szét­szórtan élnek, tehát nem védekezhetnek. Méltó volt-e tehát a magyar nemzethez, amely a leg­liberáHsabb nemzetek közé tartozott amit 1920-bari csinált azért, mert néhány hitehagyott bolsevista gazember, aki otthagyta és elrúgta magától vallását, ellenünk sáfárkodott, elle­nünk cselekedett? (Forster Elek: Galíciai be­tolakodottak!) T, képviselőtársaim, a galiciánerékre is leszek bátor mondani valamit és akikor talán nem mondta volna ezt a (közbeszólást, amit most mondott. Mi mindent mondtak rólunk? Mi csináltuk a Károlyi-forradalmat, a bolsevista dolgot. Azt is mondták, hogy az ellenforradalomban nem vettünk irészt. Be fogom bizonyítani^ hogy ebben igenis nagyon erősen vettünk részt a numerus clausus fellett. Azt mondták — és ez egy nagy eimbier állította ebben a Házban, — hogy 500-nál több zsidó nem volt a fronton, a 'többi mind a burokban volt. Azt mondták, hogy a külföldi sajtóban csúnya szerepet viszünk, azt mondták, hogy a tőlünk elszakitott részeken a zsidók hazafiatlan magaviseletet tanúsítottak, — ami elesik a mai felszólalás révén. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. Azt mondják, hogy a numerus clausus-szal a külföldet izgatjuk. Ezekre a dolgokra legna­gyobbrészt ki fogok térni, mert semmi egye­bet nem akarok, mint az önök belátására hi­vatkozni, hogy mindezt fel lehetett állítani 1920-ban, de 1928-ban, amikor a bizonyítékok kezeinkben vannak, hogy mindez nem történt meg, mondani nem lehet. Türelmesen megvár­tuk, hogy kezünkben legyenek a bizonyítékok, addig nem mozdultunk, mert azt akartuk, hogy amikor most itt van a numerus clausus kérdése, amikor tisztán zsidó kérdésről van szó, ezekről a dolgokról biztos tudomást sze­rezzen az ország. Nem osztozom Szilágyi Lajos tisztelt képviselőtársamnak abban a kijelenté­sében, hogy nem akarja itt a zsidóságot meg­védeni, mert süket hallgatóság előtt beszél. Először is nem tartóim önöket süketeknek, má­sodszor én itt nem egyedül önökhöz beszélek, hanem az egész országhoz, és az ország közvé­leményét akarom felvilágosítani. Én tehát az ő véleményében nem osztozom és igenis ki fo­gom fejteni a -magam nézetét. A numerus clausus semmi más, mint az antiszemitizmusnak egyik szimptomája. Telje­sen igaza volt Szilágyi Lajos tisztelt képvi­selőtársamnak, — és hálás is vagyok ; neki, hogy őszintén kimondta, — hogy tisztán zsi­dógyülöletből eredt. (Élénk ellenmondások a jobb- és a baloldalon.) Mert ha nem eredt volna zsidógyülöletből, akkor a numerus clau­sust soiha, de soha nem alkották volna meg. Talán megcsinálták volna másképen, de nem numerus clausus formájában, amelyben Hal­ler István tisztelt képviselőtársam nem mást akart keresztülvinni, — csakhogy nem vihette keresztül a mi felszólalásaink következtében — minthogy minket nemzetiségnek állítson be. Minket be akart szorítani abba, hogy mi nem­zetiségeik legyünk itten. Képzeljék el uraim, ha ez lehetséges lett volna, ha ez keresztül­ment volna, ha mi nemzetiség vagyunk, ho­gyan nézne ki akkor Magyarország a külföld előtt 1 ? Milyen helyzetben volnánk, ha >mi nem­zetiség volnánk? Megjegyzem, hogy még abban az esetben is, ha minket nemzetiségnek vesznek, Magyar­ország összes nemzetiségei között hozzánk ha­sonlítható egyetlenegy sem volt, egyik sem volt olyan patrióta, mint a zsidók. (Zajos ellen­mondások a jobb- és a baloldalon. — Felkiáltá­sok: Na ez már mégis csak egy kicsit sok! — Bleyer Jakab: Ez ellen tiltakozom!) Tessék megnézni a szászságot mostanában! (Bleyer Jakab: Kérem- együtt dolgoznak a magyar ki­sebbséggel és nagyon kár közéjük éket verni! — Fábián Béla: ön veri az éket közéjük! ön pánerermán agitációt folyhat. — Zaj. — Bleyer Jakab Kikérem magamnak! Akkor ön izraelita agitációt folytat! — Fábián Béla közbeszól. — Bleyer Jakab: Én fajnak merem magam val­lani, önök azonban gyávák! — Nagy zaj a Ház minden oldalán-) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Fábián Béla: Állitom, hogy ön pángermán agitációt foly­tat! — Bleyer Jakab: un pánizraelita agitációt, — Fábián Béla: Én bizonyítom, hogy ön pán­germán agitációt folytat. — Zaj.) Fábián kép­viselő urat rendreutasítom. (Bleyer Jakab: ön pánizraelita agitációt folytat. (Fábián Béla: De nem magyarellenest. Ön magyarellenes agitációt folytat. — Bleyer Jakab: Valótlan­ságot állit. — Fábián Béla: Majd bizonyitjuki) Fábián Béla képviselő urat másodszor rendre­utasítom. Bleyer Jakab képviselő urat is rendreutasítom. Méltóztassék csendben ma­24

Next

/
Thumbnails
Contents