Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-132
Az országgyűlés képviselőházának 132. ülése 1928 február 22-én, szerdán. 145 Jánossy Gábor: Ma is ez a divat. A nyomorúság hajtja őket erre!) Rosszul értett meg t. barátom. Öngyilkosoknak mondották azokat, az embereket, akiket megtaláltak Jugoszláviában, kezüket dróttal összekötözve. Én abban a testamentumban azt mondottam: szeretem a világot, szeretem a napot, szeretem a természetet, szeretem — amin nevetni fognak az én éveimre tekintettel — a szép asszonyokat. (Jánossy Gábor: Ki ne szeretné? — Élénk derültség.) Aki tehát azt állítja rólam, hogy öngyilkos lettem, azt mondják huncut gazembernek, mert én nem leszek soha öngyilkos. Itt maradtam. Bíztam abban, hogy egy becsületes embernek, aki véleményét meg mondja ebben a Házban, nem fog semmi baja történni. (Gömbös Gyula: Nem is történt!) Ebben a hitemben nem is tévedtem, mert engem erről az oldalról soha, de soha egy szóval sem molesztáltak. Ugy, amint akkor odaállottam, hogy az igazságot, a véleményemet megmondtjam, — koncedálom, — lehet más valaki épen az ellenkező véleményen és azért lehet épen olyan tisztességes ember, mint én, (Jánossy Gábor; Ugy v rt n!) — most is ideáll ok, hogy ma is megmondjam a magam véleményét. Akkor én az önök szivéhez és lelkéhez appelláltam mondván, nem tudom, mi fog velem történni. Ma appellálok a férfiakhoz, a hidegen gondolkozó emberekhez, az ország képviselőihez, de a lelkükhöz és szivükhöz szólok épugy, mint akkioir. Nem üzenek a_ világon semmit a fiatalságnak, csak egyre kérem, ha van egy felesleges negyedórájuk, olvassák el az én beszédemet, amelyet ma tartani fogok, talán fognak benne találni olyan dolgokat, amelyek őket mégis gondolkozásra birják és amelyekiből meg fogják tanulni, hogy az ördög sohasem olyan fekete, mint amilyennek festik. Kérdezem, hogy mit értünk el az alatt a rezsim alatt, amelyet folytattak» 1920-tól 1928-ig? Mik azok az előnyök, s mik azok az eredmények, amelyeket e nyolcesztendős lustrum alatt az. ország érdekében el tudtak érni itt bent az országban és az országon kivül? Tényleg még mindig nem akarják belátni, hogy ennek a kis orszáígnak egyetértésre, összetartásra van szüksége? (Jánossy Gábor: Tökéletesen igaz!) Nem látják be azt, hogyha van ellentét zsidó és keresztény között, ugy amint volt két évezreden át, tegyék el ezt olyan időre, amikor az országnak ebben a tekintetben már nem ártanak? Egyenlő rangba akarnak kerülni a románokkal és másokkal? Nem okosabb-e, ha ma félreteszünk minden olyan visztMyt, amely az országnak árt és csak az ország érdekében összetartunk és csináljuk dolgainkat ugy, ahogy tudjuk? Amit ma mondani akarok, azt szórdinóval fogom elmondani, mert nem a veszekedést akarom szolgálni, hanem szeretném, hogy a kölcsönös kapacitáció alapján r végre megértsük egymást, semmi, másért, tisztán csak a mi megnyugvásunkra és a haza javára. Méltóztassék elhinni, nagyon egyenlőtlen a harc. Itt van ebben az országban egy kis csoport zsidóság, amely — mint már mondottam — mindenkor teljesítette kötelességét és ott van a hatalmas kereszténység. Ez a hatalmas kereszténység ugy akarja beállítani a világon magát, hogy félnie kell a zsidóktól, félnie kell a zsidó hatalomtól, félnie kell, hogy a zsidók elszedik a keresztényektől a megélhetési lehetőséget. A magyarországi zsidóságról ki fogom mutatni, mert kötelességem kimutatni, hogy mit cselekedett a múltban. Hamar felejtenek olyan dolgokat, amelyek az erények közé számítanak, a hibát azonban meg szokták jegyezni. Nem mondom, hogy a zsidókban nincs hiba, sohasem állítottam. Hát a keresztényekben nincs hiba? Hát van valahol egy nemzet, amelyet egy kalap alá lehet^ venni, hogy annak tagjai mindnyájan tisztességesek? Mindenütt vannak tisztességes emberek és mindenütt vannak gazemberek. Nem a vallás.teszi az embert, hanem az egyéni kvalitás, az egyéni tisztesség, annak a hazafisága, idealizmusa, felfogása, hogy másnak lehetőleg ugyanannyit akar adni, mint saját magának. Ez teszi az embert és nem a vallás. Hát mi különbség van a mi vallásaink között és azok etikája között? Hát nem mindnyájan egy fazékból eszünk s akár vesszük a zsidókat, akár a keresztényeket vagy mohamedánokat, azok nem mindnyájan az ótestamentum alapján keletkeztek? Nem a zsidók voltak-e azok, akik az egy Isten gondolatát, ezt a hatalmas nagy gondolatot idehozták? Mi különbség van az etikában? Van-e az uj testamentumnak egyetlen tétele is, amely nem volna azonos az ó-testamentummal? Bocsánatot kérek, a különbséget zsidó és keresztény között a görbe lábak és a görbe orrok« tennék, amint ezt — gondolom — Kontra t. képviselőtársam mondotta, aki a múltkor olyan erősen beszélt? Ne nevessenek rajta, de azt hiszem, nekem sokkal keresztényibb ábrázatom van, mint Kontra Aladár képviselő urnák, aki ugy néz ki, mint egy szefárd spanyol zsidó. (Derültség.) Hol van a különbség? És nem tudja-e a t. képviselő ur, hogy a világ legnagyobb antiszemitáinak ferde orruk volt? Az orrok és lábak határozzák meg a hazafiságot és azt. hogy valaki hasznos-e az országnak vagy nem? Uram Isten, akkor mit mondjunk az apostolokról, azokról a nagy férfiakról, akik megcsinálták az önök vallását, ha látjuk a képüket? Hát az orruk teszi azt? Bocsánatot kérek, azt hiszem, akármelyik püspök tiltakoznék ez ellen a felfogás ellen. Persze neki a püspökökre nem kell adni semmit. (Jánossy Gábor: El van intézve!) Ez a harc nagyon egyenlőtlen. Én azt állitom és bizonyitani kivanom, hogy mi nem érdemeltük meg azt, hogy 1920-ban a numerus clausus törvénye megalkottassék. Én azt allitom hogy mi nem érdemeltük meg azt a kegyetlen bánásmódot, amelyben nekünk ezalatt a nyolc év alatt részünk volt. (Jánossy Gábor: Most reparáljuk!) Én azt állitom, hogyha az alatt a nyolc év alatt a zsidóság meg tudta tartani hazafias magatartását és hazafias érzelmét, amelyet e nyolc év alatt a sanyargatások ellenére láttunk, akkor nyolc év után érdemes beismerni, hogy a zsidóság nem szolgáltatott okot arra, hogy ebben az országban, ahol az antiszemitizmust nem ismerték, ez ilyen rémséges módon kitörjön. Ezt akarom bizonyitani olyan dolgokkal, amelyek, azt hiszem., képesek arra, hogy önöket is meggyőzzék. Én el akarok felejteni mindent, ami a múltban történt, de esdve kérem önöket, csináljunk békét, csináljunk treuga deit addig az ideig, amig Nagy-Magyarországot vissza nem t szerezzük, önök azt mondják, hogy megcsináljuk mi azt, visszavonjuk a numerus clausust visszaszívjuk a gyűlöletet a zsidók ellen, de szerezzük vissza Nagy-Magyarországot. Hogyan tudjuk azt visszaszerezni? Mi szívesen megszereznénk a szivünk vérével, vagy ha csak annak árán lehetne visszaszerezni, hogy Önök minket kiirtanak teljesen, akkor is megszereznők azt Mit törődünk mi ezzel, ha ismét visszakapjuk a régi Magyarországot? Treuga Dei, kell! Tart:
