Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-131
Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1928 február 21-én, kedden. 119 beavatkozása, igen vagy nem, én csak konstatálom azt, hogy a Nemzetek Szövetsége igenis, a beavatkozás álláspontjára helyezkedett és azon az alapon, hogy a kisebbségi szerződések a Nemzeteik Szövetségét a kisebbségi jogokat a Nemzetek Szövetsége TanáesSának protiekboráitusa alá helyezik, tett a Nemzetek Szövetségének Tanácsa kérdést a mi kormányunknál és kifogásolta a numerus clausus intézményét. Felvetette a mi kormányunknál azt a kérdést, hogy a trianoni szerződésnek azon rendelkezésével, amely megtiltja, hogy az állampolgárok *' között a jogokban különbség tétessék faj, vallás vaigy nyelv szerint, összeegyeztethetőnek tartja-e 'a rumerus clausus intézményének azt a rendelkezését, amely a zsidókat az egyetemekre való beiratkozásban korlátozza 1 ? Én nagyon mélyen átérzem azt, hogy menynyire felháborító minden magyar emberre ez à beavatkozás. (Baraes Marcell: Megszégyenitő, lealázó!) Megszégyenítő és lealázó is, mert hiszen nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy azokkal szemben, akik a mi testünkön osztozkodnak, amikor olyan nagy territóriumokat adtak nekik ajándékba, a főhatalmak egyenes feltétel gyanánt kötötték ki azt, hogy a kisebbségek jogait tiszteletben tartani kötelesek és kimondották, hogy a kisebbségek jogait megállapitó határozmányok az utódállamokra nézve alaptörvény jellegével birnak, és hogy minden, ezen rendelkezésekkel ellentétes belföldi törvény, rendelet vagy bárminemű intézkedés semmis és hatálytalan. És mégis mit látunk ezzel szembeni Ezzel szemben azt látjuk, hogy az utódállamok mindennap súlyosan vétkeznek a kisebbségi jogok tiszteletben tartása ellen és azon kötelességek ellen, amelyeket a kisebbségek védelme tekintetében, hogy teljesen elnyomják a kisebbségeket és a kisebbségek teljesen ki vannak téve az utódállamok korlátlan önkényének. Ezeket az önkénykedéseket, visszaéléseket a Nemzetek Szövetsége nem látja meg, nern látja meg a gerendát az utódállamok szemében, a szálkát azonban felfedezi a mi szemünkben. Nagyon elkeserítő ez t. Ház, de hát hiszen annak a közmondásnak igazsága alig vált be szembetűnőbben bármikor is, mint most a mi jelen helyzetünkben, hogy si duo faciunt idem, non est idem. Az a szörnyűséges egyenlőtlenség, amelyet a különböző nemzetek között tesznek a szerint, hogy azok a volt győzőkhöz vagy a volt úgynevezett legyőzőitekhez tartoznak-e, a mi esetünkben különösen szembeszökő. De hát ezzel számolnunk kell és számolnunk kell azzal, hogy a Nemzetek Szövetsége még mindig pártos intézmény és a Nemzetek Szövetségének tanácsa még: mindig a győzteseknek egyoldalú érdekszövetkezete. Epen ezért nekünk, akik első feladatunknak, első kötelességünknek tartjuk a kisebbségek védelmét és akiknek mindennapi kenyere az a feladat, hogy elszakított testvéreink jogait megoltalmazzuk, nem szabad semmit olyat elkövetnünk ezen a téren, ami velünk szembe lehetne fordítható. Nekünk patyolatfhéten kell megállnunk a világ szeme előtt ebben a tekintetben és viselkedésünknek olyannak kell lennie, hogy még legádázabb ellenségünk se tudjon semmi foltot felfedezni a mi fehér tógánkon, (Ugy van! a közéven!) még akkor sem, ha bárminő nagyító szemüveggel vizsgálja is cselekedeteinket. Épen ezért a mi saját vallási, nyelvi és faji kisebbségeinkkel szemben még szálkányi hibát sem szabad elkövetnünk. Azt a szálkát tehát, amit a külföld kifogásol velünk szemben, mielőbb el kell távolitanunk. El kell távolitanunk ezt a szálkát a noblesse oblige elve alapján is, mert nem hagyhatom megemlítetlenül, hogy amikor az a genfi, beavatkozási tendencia megnyilvánult, a hazai zsidóság egyhangúlag, egy szívvel, egy lélekkel utasította vissza ezt a feléje nyújtott segitő kezet, kikérte magának, hogy a külföld avatkozzék bele a mi belügyeinkbe. (Ugy van! a baloldalon.) Kijelentette a hazai zsidóság, hogy saját ügyeit, tehát a numerus clausiis ügyét is saját hazájának törvényhozásával és saját hazájának kormányával fogja elintézni (Baraes Marcell: Természetes!) és tiltakozott az ellen, hogy bárminő külső hatalom is beavatkozzék. Pirulnék, t. Ház, hogyha ezt a hazafias magatartást honorálatlanul hagynók. (Szilágyi Lajos: Ugy van! Ez a helyes álláspont!) Felfogásom szerint ez a törvényjavaslat, amely elénk terjesztetett, a numerus clausustörvénynek legsajnálatosabb kinövését távolítja el. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Csak a lámpát távolítja el!), tudniillik a vallás vagy felekezet szerint való egyenlőtlenséget. Ez a legsajnálatosabb kinövés, de egyúttal a legimpraktikusabb is, mert ha felteszem a kérdést, hogy vájjon eléri-e a numerus clausus-törvény kérdéses rendelkezése azt a célt, amelyet maga elé tűzött, határozottan nemmel kell válaszolnom. Hiszen közismeretü az, hogy azok a zsidó ifjak, akik a numerus clausus törvénye miatt nem jutnak be a felső iskolákra, elmennek a kitűnő külföldi egyetemekre, ahol igen magas kiképzést nyernek. Nem akarom a hazai egyetemek kiválóságát semmiképen érinteni, azért nem mondom direkte, hogy nagyobb, alaposabb, kiterjedtebb kiképzést nyernek, de mindenesetre nyernek legalább olyat, mint amilyet: a hazai egyetemen nyerhetnének. Ehhez járul az a nagy előny, amelyet nyelvi készségükben szereznek maguknak, valamint a viszonyoknak az az ismerete, amelyet a külföldön elsajátítanak. Az ilyen kiképzéssel visszatérő ifjak bemutatják oklevelüket Magyarországon nosztrifi.kálás végett. Szeretném látni azt a magyar kultuszministert, aki ezeknek az okleveleknek nosztrifikálását megtagadhatná! (Zaj a baloldalon. — Felkiáltások: Megtagadják!) Ez lehetetlenség. Ezzel magunk ellen zuditanók a külföldi egyetemeket. (Bródy Ernő: Siró magyar apákat láthat, akiknek gyermekeitől megtagadták a nosztrifikálást!) Én olyan konkrét eseteket nem ismerek, amelyekben megtagadták volna a nosztrifikálást. Hiszen ez a megtagadás azt vonná maga után, hogy viszont a magyar oklevelek külföldön való nosztrifikálását tagadnák meg\ (Sándor Pál: Ez fog bekövetkezni!) — Én nem hiszem, hogy bármely kultuszminister vállalná a felelősséget azért, hogy hazájára ilyen kellemetlenségeket idézzen fel. (Bródy Ernő: Egyelőre megtagadják! — Zaj a jobboldalon.) Ennélfogva a helyzet az t. Ház,, hogy a zsidó ifjak rendkívül alapos kiképzéssel jönnek haza, okleveleik nosztrifikálását nem lehet majd megtagadni, tehát nem érvényesül a törvénynek az az intenciója, hogy a keresztény ifjakkal szemben csekélyebb legyen a konkurrencia, mert a konkurrencia nemcsak hogy csekélyebb nem lesz, hanem súlyosabbá, sokkal jelentősebbé fog válni, mert azoknak a zsidó ifjaknak meglesz az előnye: a külföldi kiképzés, a szélesebb látókör. Semmi esetre sem fog a" keresztény ifjak előnyére válni, hogy látszólag és alakilag eltávolították velük szemben a zsidó konkurrenciát. Ez a 19*
