Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-131
120 Az országgyűlés képviselőit ázának 131. ütése 1928 február 21-én, kedden. törvény nemcsak, hogy csúnya kinövés, nemcsak hogy a numerus claususnak legrutabb szeplője, hanem emellett igazán impraktikus intézkedés is. Őszintén megvallom, hogy a legjobban szerettem volna, ha a t. kormány csupán arra szoritkozik, hogy a 3. § harmadik bekezdésében foglalt ezt a kifogásolt intézkedést, amely tudniillik szelekcionális princípiumot állit fel vallási, felekezeti alapon, egyszerűen eliminálja. Nézetem szerint sokkal megfelelőbb lett volna csupán ennyire szorítkozni. A t. kormány azonban ehelyett uj szelekcionális princípiumot állított fel, mégpedig meglehetős komplikált rendszerrel, az eltörölt 3. bekezdés helyébe. (Jánossy Gábor: Mindenki benne van! — Bródy Ernő: És még sincs benn mindenki!) Ugyanis egy felsorolás van ebben a törvényjavaslatban, amely szerint a főiskolákra bocsátás tekintetében előnyben részesülnek azok, akik a mezőgazdasági osztályhoz tartoznak s azok is, akik az ipari osztályhoz és azok is, akik a kereskedői osztályhoz tartoznak. Bizonyos kedvezményes eljárás biztosíttatik a tisztviselők gyermekeinek, sőt még a territoriális princípium is bizonyos mértékben előnyül szolgálhat a szelekció tekintetében. Ez nemcsak nagyon komplikált rendszer, hanem olyan is, amely a gyakorlatban sok anomáliára s a protekciónak nagymérvű érvényesülésére fog vezetni és,esetleg még visszaéléseknek is alapja lehet. Én igenis — ha már fenntartjuk a numerus clausus intézményét, — egy szelekcionális princípiumot hajlandó vagyok elismerni, tudniillik a tehetséget, az előmenetelben való kiválóságot. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ez olyan abszolút szelekcionális princípium, amelynek sem privilégium-jellege, vagy ize nincs, sem pedig az állampolgári jogegyenlőséget nem sérti. Ezt a principiamot, — amelyet különben a törvény is tartalmaz egy előző szakaszában — hajlandó vagyok elfogadni és fentartani. Azt a kazuisztikus rendszert azonban, amelyet a kormány most előterjeszt, nem látom szívesen s annál kevésbé látom szívesen, mert voltaképen ez a kazuisztika egy osztálynak sem válik előnyére, mert ha a kereskedő ugyanolyan előnyben részesül, mint az iparos, ha a mezőgazda ugyanolyanban, mint az iparos és a kereskedő, akkor nem látom szükségét annak, hogy miért kell külön kiemelni ezt az előnyt. Ami pedig a tisztviselői osztályt illeti, én vagyok a legnagyobb tisztelője ennek a társadalmi osztálynak, melynek a haza körül igazán elévülhetetlen érdemei vannak, de utalok arra, hogy folyton arra buzdítjuk a tisztviselői társadalmat, hogy fiait ne a hivatali pályákra képezze, (Igaz! Ügy van!) hanem a gyakorlati szabad pályákra küldje, iparosnak, kereskedőnek nevelje őket, most pedig megint szinte mesterségesen tereljük vissza, őket a hivatali pályára. Én ezt nem tartom egészséges állapotnak. Bármennyire is szeretem a tisztviselőosztályt, nem látok előnyt abban, hogy ez a törvényjavaslat a tisztviselői osztály számára bizonyos mérvű privilégiumot kivan berendezni. Mindezeknél fogva én igazán nem rokonszenvezem ezzel a komplikált szelekcionális rendszerrel és sokkal szivesebben venném és sokkal^ szivesebben szavaznám meg ezt az elénk terjesztett novellát, ha az kizárólag a harmadik szakasz harmadik bekezdésében lévő igazságtalanság reparálására szorítkoznék. Különben a bizottsági tárgyalásokon is előhoztam ezeket a szempontokat és most újból ajánlom a t. kormány szíves figyelmébe és meggondolásába, hogy nem volna-e helyes a részletes tárgyalás során ezt a kazuisztikát teljesen elejteni (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Tessék határozati javaslatot beadni!) és a maga tisztaságában érvényesíteni azt a célt, amelynek' érdekében a t. kormány ezt a törvényjavaslatot a Ház elé hozta. Egészen röviden akarom még megvilágítani azt a úílérdlést, amelyet az ellenzékről szoktak felvetni, hogy tudniillik ha. ezen az oldalon ülők közül többen ellentétben állanak a numerus clausus princípiuma val. hát akkor miért szavazzák meg ezt a törvényjavaslatot, (Ugy van,! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amely voítaképen a numerus clausus princípiumának' alapján áll! Én teljesen igazat adnék ellenzéki képviselőtársaim felszól alásiákict'k akkor, ha itt »de lege ferenda« volna szó; ha arról lenne szó, hogy most alkossunk törvényt a numerus clususról, semmiféle érvelés, méjg az az igen hatalmas, okos és helyes érvelés sem tudna engem meggyőzni, amelyet a kormány a mi szellemi proletariátusunk fenyegető veszedelméből merít. Itt azonban de le^e lata a helyzet. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: De lege ferenda; most hozzuk a törvényt!) A numerus clausus lex lata, intélzméuy, amely már nyolc esztendeje él, (Ugy van! jobb felől) amelyhez már hozzászokott a társadalom is és azok az alapvető okok, amelyek megteremtették ezt a szerencsétlen intézményt, ... (Zaj a szélsőbaloldalon.) . Elnök!: Csendet kérek, képviselő urak! (Bródy Ernő: Az, átmeneti tanszabadság! — Jánossy Gábor: Trianon is átmenet!) Lukács György: ... azok az alapvető okok, amelyek' megteremtették ezt a szerintem is helytelen intézményt, ma is fenniálllanak, ma is megvannak, sőt sokkal hatályosabban működnek, mint valaha, inert a szellemi proletariátus veszélye ma még sokkal fenyegetőbb, mint amilyen akkor volt, amikoT'epen a szellemi proletariátussal szemben való védekezésül ezt az intézményt alkották. Igenis, a legkomolyabb aggodalommal tölt el mindnyájunkat, hogy a képzett emberek tömege lép ki az életbe anélkül, hogy elhelyezkedni tudna. (Ugy van! jobbfelől.) Minthoigy lex lata-val állunk szemközt, ezért vagyok hajlandó elfogadni ezt a törvényjavaslatot (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elvei feladásával!) amely noha még mindig* a numerus clausus principiuma alapján áll, mégis egy jelentékeny előrelépés abban az, irányban, amely iránynak a végén ennek, a törvényrendszerünkbe be nem illő intézménynek teljes eltörlése áll. (Ugy van! jobbfelől.) Ez egy első, de nagyon hatályos nagyon jelentős lépés* épen a^ért én kevesebbet is szívesen elfogadok, ha tudom, hogy az lépcső a több felé, amely többet én minden áron el akarok érni. (Bródy Ernő: Jogegyenlőségben nincs lépcső!) T. Képviselőház! Én jól tudom, hogy az igazi orvoslás csak akkor fog megérkezni, ha azok a kényszerítő körülmények, amelyek nálunk a szörnyűséges szellemi túltermelést előidézték, megszűnnek, (Ugy van! jobbfelől.) ha kiszélesednek a határok, (Ugy van! jobbfelől.) ha el tudnak helyezkedni a mi magas képzettségű fiatalembereink. (Ugy van! jobbfelől.) Igenis, minden áron tehát e felé a végcél felé kell gravitálni (Ugy van! jobbfelől.) és e végcél érdekében minden hazafinak kötelessége minden tőle telhetőt megtenni. (Ugy van! jobbfelől.) S nem tagadom, hogy én e tekintetben optimistán látok, (Helyeslés jobbfelől.)
