Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-130
Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1928 február 17-én, pénteken. Gaal Gaston igen t. képviselő ur emiitette Kálmán király tételét másként; de strigis, quae -sunt, non est disputandum — zsidókérdés van, de miután nem tudjuk megoldani, ne beszéljnük róla. (Gaal Gaston: Evvel nem oldjuk meg!) Azt méltóztatott mondani: de változzanak meg ők. Meg vagyok' róla győződve, hogy az a tokaji galieiáner nem fog eleget tenni ennek a felhívásnak. (Gál Jenő: Mi közünk ezekhez?) Azok is itt vannak, azokkal is számolni kell. (Gál Jenő: A törvény miránikl is vonatkozik! Tessék azokra törvényt hozni, de ne miránk!) Én tehát a magam szempontjából mint belügyet kezelem ezt a kérdést és igy nem tudom elfogadni az úgynevezett külföldi szempontot. Nem fogadom el azt, amit Várnai kéüviselő ur monc'ott, hogy minden jót, ha külföldről jön is, elfogad. — Én igenis a szuverenitásra súlyt helyezek s a nemzet jövője szempontjából szükségesnek tartom, hogy külföldi befolyások ne érvényesüljenek »a Corpus Juris kialakulásában. Lehetetlenség, hogy külföldi tényezők diktáljanak nekünk törvényváltoztatásokat és ezt azért sem tartom időszerűnek, mert logikailag ellentétbien J áll azzal, amit a kultuszminister ur igen érdekes beszédében itt a Házban mondott s lamit magáiban a Népszövetségben is mondott. Idézem azt, amit ő mondott. (Olvassa): »A Népszövetség nagyon méltányolta azt a konszolidációs folyamatot, amely ma Magyarországon tagadhatatlanul folyik és melyet nemzetközi fórumok is konstatáltak. Nem akarják megakasztani azt a folyamatot olyan rendelkezések erőltetésével, amelyek ma még explozióhoz vezethetnek. Akkor fogjuk e tekintetben a kezdeményező lépést megtenni, amikor a magyar társadalomban a kiegyensúlyozottság helyre áll, amely nélkülözhetetlen előfeltétele e téren a reformoknak.«. Helyes, én ráhelyezkedem ennek a tételnek álláspontjára, de azt tartom, túl gyorsan állt helyre a kiegyensúlyozottság. Nem természetes folyamat volt ez, hanem politikai folyamat. S ezt nem tudom elfogadni. A kiegyensúlyozottság máról holnapra helyreállt"? Ott méltóztattak kijelenteni — b!ár, szerintem erősebb argumentációval az elutasítás álláspontjára is irá lehetett volna helyezkedni — pedig én a kiegyensúlyozottságot még nem látom bekövetkezettnek. (Gr. Klebeïsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Nem is javasoltam a törvény eltörlését!) Tudom, majd arra is rátérek. Helyes, a törvény eltörléséről nincsen szó, csak a harmadik szakasz gyakorlati lényege szenved végeredményben változást és ezt fogom a magam részéről kifejteni. Én a kiegyensúlyozottságot nem látom még helyreálltnak és ezért túl gyorsnak látom. Az előbb mutattam.rá arra, hogy nem látom az ellenértéket, nem látom a Népszövetségnek azt a kolosszális nagy előnyét, amelyet külpolitikai szempontból fűznek működéséhez. Én tasak azt látomi, hogy ott nincs nemzetközi jog, azt látom, hogy ott a győző államok ököl joga lérvényesül, azt látom, hogy minden jogunkban elutasítanak, azt látom, hogy az optáns kérdésben a legrosszabb magatartást követik. Ha én hangot adok, alá akarom támasztani a magyar kormányt külföldi működésében, hogy igenis a magyar parlamentben nyitott szemmel nézzük ezeket a viszonyokat és nem tudjuk akceptálni azt, hogy ami az ő joguk, az ne lehessen a mi jogunk is. Amikor mi a Népszövetség előtt a békeszerződésre hivatkozunk, akkor az optáns kérdésben és más kérdésekben azt látjuk, hogy megtagadják a bíróságban való részvételnél a birói tag kiküldését. Azt látjuk, hogy ami egyedül jó volt a népszövetségi intézményben, a döntőbírósági intézményt hogyan kezdik áldozatul dobni a politikai behatásoknak. Micsoda nemzetközi jog az, amely gerálja magának azt a jogot, hogy még a nemzetközi bíróság Ítéleteit is revideálhassa, hogy a bírói eljárásban benyomulhasson s a birói eljárást megakaszthassa? Azt hiszem, mindnyájan egyek vagyunk abban, amikor tiltakozunk nemzeti szuverenitásunk ezen megsértése ellen. (Upy van! Uay van!) S ennek a nemzeti szuverenitásnak jegyében akarok én most elsősorban hangot adni: azért mondottam, hoery nem zsidókérdésként akarom én ezt a kérdést kezelni, hanem elsősorban szuverenitásunk szempontjából. Hogy mi a magunk zsidóságával hogy fogunk megegyezni, ez belügy, ehhez semmi köze nines sem az Alliance Israelitenek, sem a külföldi zsidóságnak és nem lehetséges, bogy a felek ne egyenlő joggal álljanak es-ymással szemben. Mert ezt a kérdést rendkívül megnehezíti ez a terror és ez szitja az egyenetlenséget. Ha fel merek szólalni saját nemzetem érdekében más vonatkozásban, rögtön balkáni sötét- férfin vagyok. Politikusaink azért, hogy érvelésüket előmozdítsák, rögtön gazsulálni kénytelenek a zsidó kisebbség előtt. Nem tudunk szabademberekként tárgyalni, a világsajtó lenyom bennünket, mindenütt kipécéznek. Ez terror és ezt akarja alkalmazni az Alliance Israelite a magyar parlamentre és »"örvény hozásra. Az én lelkejm szabadságért harcol. Majd meg fog állapodni ez a. IF«z> rîè nem türi^k. hogy egyenlőtlen szerződő felek legyünk. Ha valamelyik minister néoszerii akar lenni, akkor a hat százalék érdekeit hozza elő, ha valamelyik politikus akar népszerű lenni, az is a hat százalék érdekeit hozza elő és aztriondja: ez a felvilágosodás útja. De miért ne lenne a felvilágosodás útja az ellenkező vélemény? A haladást, a felvilágosodást bennem is ugyanaz a hazaszeretet diktálja, mint az 5 haladásukat. Mi is haladók akarunk lenni és mindenekfelett demokraták. Nemzeti és keresztény demokráciát akarunk, ebbe olvadjon bele mindenki. (Gál Jenő: Elég a nemzeti!—Zaj.— Derültség.) Nekem a keresztény is kell! (Helyeslés a johb- és baloldalon. Zaj.) Elnök: Csendet: kérek! Wolff Károly: Én tiltakozom ez ellen a lelki terror ellen, mert igenis csak a szabadvélemény nvilvános tüzében tudjuk egymást megérteni. Engem ugyan egyáltalában hidegen hagy, hogy a világ sajtója maradisággal vádol-e vagy sem, de túlságosan prepotenciátartom. hogy itt egy külföldi szervezet intésére kénytelen legyen a magyar törvényhozás módosítást eszközölni a saját törvénytárában. Ne látom az ellenértékét. — újra hangsúlyozom, — nem látom a külpolitikai ellenértéket mert az magában, hogy dobogó a Népszövetség, amelyről beszélhetünk Európa népeihez, ez nanaeryon drága dobogó 1 lenne, ha mindig a fejbólintás és az utánakullo0 , ás kötelezettségével járna. Végerdményben a Népszövetség nem lehet a kizárólagos kihasználás jogi intézménye. Nem látom tehát azt a szükséget, azt az ellenértéket, amelyet itt feltüntettek, hogy a kiegyensúlyozottsáa' tüneteit ilyen gyorsan befejezettnek nyilvánítják. Igenis nincs meg a kiegyensúlyozottság s itt térek rá az észjog alapjára. *
