Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-130
Az országgyűlés képviselőházának 130. Az észjog' követeli az egyén jogát, ez helyes; követeli a szabadságjogot, ez is helyes. De az állam, a nemzet magasabb érdek és az egyén joga mindig alárendeltetik a köz érdekének. Ez az észjog szempontjából sem kifogásolható, hiszen ott van az állami szükségjog, ennek a jogbölcseleti alapja ezen van. Az átjárni szükség, a nemzet érdeke azzal jár, hogy korlátozhassa az egyének jogát. Ha nem így állana, akkor nem tudnánk államot és közületet fen tárta ni. Nézzük a 94%-ot, hogy állunk ezzel a kérdéssel a közület, a nemzet szempontjából, hogy állunk az, észjog szempontjából a közjoggal? Kétségtelen és efelett azt hiszem, nem lehet vitatkozni, hogy ebben a kérdésben a kultúra nagy szerepet játszik. És a kultúra kérdésében én nem tudom a kultúrát sohasem elválasztani a világnézetemtől. A kultúra a lelki harmóniának biztositéka. Ezt világnézet nélkül elképzelni nem lehet. Ez a nemzet a világnézet kérdésében és a kultúra kérdésében már döntött. Döntött Szent István alatt, amikor ez a nemzet azt mondta, hogy ő államéletét a keresztény kultúrára akarja építeni és döntött abban is, hogy a ayugati kereszténységre akarja (kultúráját ráépíteni. Nagy vívódás volt, sorsdöntő vívódás, egy nemzet életének biztosítéka. Mert ha nem arra építette volna, akkor eltűnt volna a magyarság, amint eltűntek a hunok, avarok és a többi ázsiai töinzsek. De a magyar nemzet átvett itt egy történelmi hivatást és belehelyezkedett ennek a történelmi hivatásnak teljesitésébe. Mi ez a történelmi hivatás? Az, hogy ezen a helyen meg akarja teremteni, meg akarja védeni és fentartani a keresztény kultúrát. Ez volt a nemzet történelmi hivatása. És ebből a perspektívából nézve a dolgot, hivatása-e ez ma is még ennek a nemzetnek? Szentül meg vagyok győződve róla, hogy igen. Ma is a keresztes hadjáratok idejét éljük, a szellemi keresztes hadjáratokét. Végeredményben joga van-e a kereszténységnek védeni a maga kultúráját? Ha az egyén jogát itt belekiáltották a nemzet közvéleményébe, belekiáltom a nemzet jogát kultúrájának fentartására. Van-e joga ezt kifogásolni valakinek? A 6% nem kifogásolhatja, hogy a 94% kultúrája keresztény kultúra és ezt a keresztény kultúrát akceptálta. Elfogadhatjuk-e most már azt, hogy kifogásolja, hogy nem 100%-ig lehet az értelmiséget kiképezni a kisebbség szempontjából. Ennél a kérdésnél is megállok. A keresztény kultúrát védjük, mert a keresztény kultúra védelme a mi létfentartási alapunk. De lehet-e a keresztény kultúrát védeni csak névlegesen? Hallottunk előkelő kijelentéseket, hogy mindig szabadelvű lekvoltunk, hogy iámagyar nemzet mindig liberális volt. De végeredményben történelmi hivatását nem semmisitheti meg, mert történelmi hivatásunk ideje még nem járt le. Nemzetek csak akkor tűnnek el a történelem szinpadáról, amikor betöltötték hivatásukat, amikor elernyedtek és nem képesek többé nemzeti keretükben az általános emberit szolgálni. Sohasem fogjuk az általános emberi keretében teljesíteni hivatásunkat, csak saját nemzeti életünk keretében. (Ugy van! a jobboldalon.) Az ember mindig csak saját nemzeti keretében tudja az általános emberit szolgálni. A keresztény kultúra ma is történelmi életszükségletünk, történelmi hivatásunk. Ma is itt áll a magyar nemzet a bolsevizmussal szemben a keresztény kultúra védelmében. Épugy, mint a törökök idejében védte századokon át a nyugati kereszténységet, ugy ülése 1928 február 17-én, pénteken. 107 védi ma is ez az ország a keresztény nemzeti irányzatával a bolsevizmus irányzatával szemben a kereszténységet. (Ügy van! a jobboldalon.) Itt hömpölyögnek át ezek a hullámoK. Ismétlem, a bolsevizmus el akarja söpörni a keresztény kultúrát. Kultúrfölény? A mi kulturfölényünk nem lehet más, mint a történelem mesgyéjének követése. Ezt a kulturföilényt nem tudjuk betölteni valami általánossal, semlegessel. Annak karakterének kell lennie. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A kultúrfölény karaktere ezer esztendővel ezelőtt kialakult kultúránkban. Ezt nem hagyhatjuk el. Ez a kultúra csak keresztény és csak magyar lehet. (Élénk helyeslés. Taps a baloldalon.) Ha pedig ez a kultúra csak keresztény és csak magyar lehet, akkor a szükségjog, az észjog mit mond? Hogy ez a nemzet védje a kultúrát és nem engedi azt, hogy ez a nemzet a kultúra védelmében felboruljón. Ha mi felborulunk, önök is felborulnak t. uraim. Nekünk tehát kultúránkat meg kell védenünk. Önök itt velünk élhetnek. Megszűnik az állam állam lenni, ha nem leszünk keresztények és magyarok. Igenis, a mi történelmi hivatásunk biztosítja azt a szükségjogot az állam részére is, amelyet az egyén a maga részére kivan. Nekünk jogunK van intézkedéseket tenni, hogy kultúránk az ősi, százados, keresztény nemzeti mesgyén maradjon. De mélyen t. uraim, én mást is mondok. Még nemzeti vonatkozásban is itt sokkal magasabb kérdésekről van szó, mint a 6% privát belügyéről. Igenis, vegyük az evolúciót. Hogyan fog az evolúció alakulni velünk szemben? Körülöttünk uj utódállamok keretében ívdtathatatLanuL csupa nemzeti állam alakult. Itt van az uj Cseh-Szlovákia, itt van az oláhok megnagyobbított területe. Itt vannak a szerbek. Én sohasem tudok elképzelni politikát és politikust, akinek végső ideálja ne Nagy-Magyarország lenne. Gondolkoztunk azon, hogy Nagy-Magyarország helyreállításaval mi fog bekövetkezni a nemzetiségi kérdésben? Helyreállnak régi határaink, régi határainkon belül ide fog jönni a tótság, oláhság, ide fog jönni a szerb, itt lesz megint a régi Nagy-Magyarország, talán ugyanazzal az öntudattal, mint azelőtt? Nem, felkeltett, nagyobb nemzeti öntudattal. És miért? Az önálló államalakitás lehetőségének ingere ott fog bennük szakadatlanul dolgozni és állandóan azt fogja mondani, hogy itt mi államot alkothatunk és a hátuk mögött ott lesz az önálló Csehország, ott lesz az önálló Románia, ott lesz az önálló Szerbia. Talán azok nem fogják emanálni a maguk nemzeti erejét ide be, Nagy-Magyarországba, nem fogja-e érezni nagy nemzeti erejét az itt lakó nemzeti kisebbség? Állandó osábszavak fogják izgatni az ő nem ezt i Öntudatukat. Mi lesz akkor, ha egy nemzeti kultúrájában gyengített, középosztályában megtizedelt, évtizedes hagyományaitól eltérő középosztály által t Vezetett csonka Magyarország bűnös nemzedéke fog tudni ellenállni az utódállamok eleven és tüzes nemzeti érzéseinek. (Ugy van! a középen.) Minekünk gondoskodni kell a nemzeti érzés fejlesztéséről. Igenis, ez a hagyob perspektíva, nem azok a kis apró kifogások! Nekünk arról kell gondoskodnunk, hogy nevelésünk Izzóan nemzeti legyen, izzóan öntudatos legyen és izzóan .. szeresse azt a kultúrát, amelyet őseink adtak nekünk, a keresztény kultúrát. (Tetszés.) És ha azt akarjuk, akkor gondoskodnunk kell középosztályunk kialakulásáról. Tehát irreveláns kérdés-e az, hogy hogyan ala-