Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1928 február 17-én, pénteken. 105 ellenkritikának: méltóztassék ezt a megvilágítást is figyelembe venni. A törvény célja csak az lehet, hogy a nemzet érdekét szolgálja. A törvény nem öncél, a törvény csak bizonyos általános elveket állit fel. Az isteni erkölcsöt nem sértheti meg, de nem sértheti meg a nemzet érdekét sem. Egyéneket és egyéni jogokat is szabályoz, mindig a nemzeti érdek szempontjából. A szuverenitásnak első feltétele, hogy minden törvényalkotásánál kizárólag a nemzet érdekének parancsoló szava szerepeljen. Én nem képzelek el máskép szuverenitást. Csak ha dörögnek az ágyuk, ha odakünn áll az ellenséges haderő, felállítják a kaudiumi igát és aláhajtanak egy nemzetet, csak akkor képzelek el olyan törvényeket, amelyek nem a néplélekből és nem a nemzeti szükséglet talajából nőnek ki. A jelen esetben is elsősorban sérelmet látok ennél a törvényjavaslatnál a magyar szuverenitás szempontjából. Hány századig küzdött ez a nemzet és — lelkemből mondom — jogosan küzdött Ausztriának központositó tendenciái ellen! Hány századon át harcolt a gravámenes politikával a maga igazáért! Sokan kinevetik a közjogi gravámenes politikát, pedig a magyarság létfentartási ösztönének a Corpus Jurisban való megnyilvánulása volt ez, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl-) mert idegen hatalommal állt szemben a magyar nemzeti érdek. Most nagy aggodalommal látom, (Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy egy uj idegen hatalommal kezdünk szemben állni és ez az uj idegen hatalom a Népszövetség. Azt keresem, milyen szuverenitásunk van. Pénzügyi vonatkozású kérdésekkel belenyúlnak állami életünknek egész terrénumába, belenyúlnak kulturális kérdésekbe, belenyúlnak birtokjogi kérdésekbe is. Hiszen látom, hogy a birtokjogi kérdések is napirenden vannak. Még a törvény szövegét is előzetes cenzurálással birálják el. Én ezt nem fogadom el az önálló szuverenitás megnyilváinulásának. Itt a magam részéről igenis tiltakoznom kell az ellen, hogy a Népszövetség ingerenciát gyakoroljon olyan ügyekbe is. amely szerintem kizárólagos magyar belügyek. Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Márpedig belügy-e ez a kérdés, vagy pedig külügy? Szerintem belügy. Teljesen elfogadom azt az értelmezést, amely a békeszerződés 58. Vára vonatkozik és amelyet itt Tury Béla igen t. barátom fejtett ki. Ez igaz. Az én felfogásom szerint ez belügy és az 58. §-ba nem ütközik, mert az 58. § nem taxativ felsorolás, az 58. § exemplifikativ felsorolás. Ez a szó »nevezetesen«, már kizár minden taxativ felsorolást. Kétségtelen dolog, hogy csak exemülifikativ a felsorolás. A méltóságok, a hivatalok, az egyéni szabadságjogok tekintetében itt egyáltalában nincs semmi sérelem. Az, hogy az állam belső ügyeiben figyelembe veszi a szociális szempontokat, a szellemi proletariátus megakadályozása végett bizonyos szükségrendelkezéseket inaugurál, nem sértheti az emberi jogokat. Hiszen rá fogok térni később az ész-jog szempontjából való argumentációmban. Én tehát niem látom azt, hogy megsértetett volna a trianoni békeszerződíéís, nem ismerhetem el tehát kívülálló tényezőknek azt a joglát, hogy a magyar békeszerződést interpretálják nemzetközi fórumok ellőtt. Én azt látom, hogy Msslé túlságos gyorsasággal hajoltunlk meg Caen eshetőségek előtt. Ezek eshetőségek, de nem tények. Az én felfogásom az, hogy túlságosan komolyan lettek honorálva. De nem is látom a külpolitikai célt, amely ezt a rendelkezéist szükségessé teszi, ha nem sértjük meg a trianoni békeszerződés 58. pontját. Ha ez fenn nem forog, — erre nézve döntés nincs is — akkor nem találom szükségesine'k ezt a mostani intézkedést. De ha külpolitikai érdek lett volna — mint már emiitettem — akkor is csupa taktikából a »do ut des« álláspontjára helyezkedtem Volna. Végre is nézzük a tényeket. A Népszövetségnél, ahol h'alomszámra hevernek a kisebbségi panaszok; egyetlen egy kisebbségi panaszt sem akarnak tárgyalni, miért épen a Lucien Wolf beadványát vették tárgyalás alá? Ezt igazán meg kell állapitanom s azt kell mondanom, hogy Bécsben a cionista kongresszuson örvendeztek, hogy a Népszövetségben hetven zsidó ül. Ez igazán egyoldalú eljárás! Gál Jenő: Semmi közük hozzá! Ugyanezen az állásponton vagyunk mi is!) Tudom, és ezt el is fogom ismerni. A dolog ugy áll, hogyha belügy, mint ahogy a bedlványból ez az argumentáció látszik, akkor hol van a külpoltikai érdek? Kisebbségi kérdésekben a Népszövetség egyáltalában passzív, sőt egyre jobban kifejlődni látszik egy olyan gyakorlat, hogy ha a nemzet saját polgáraival szemben ugyanazokat a szabályokat alkalmaz z&i, akkor ez nem nevezhető kisebbségi sérelemnek. A jelen esetben pedig világos, hogy ez a szabály mindenkire, vonatkozik, a, korlátozás nemcsak a zsidóságra, hanem a keresztényekre is vonatkozik, hiszen számszerű statisztikai adatoklkai van kimutatva, hány keresztényt utasítottak viszsza, tehát nemcsak zsidót. Szerintem az 58. § nincs megsértve. A népszövetségi gyakorlat nekünk igazat látszik adni. Nagyon meg lennék elégedve, ha a kisebbségeket a megszállott részeken úgy kezelnék, mint ahogy csonka Magyarországon kezelik. (Ügy van a jobboldalon.) Nagyon meg lennék elégedve, ha ez precedens lenne a joggyakorlat kialakulására. De micsoda kontradikció a »kisebbség«, amikor maga a belső zsidóság tiltakozik az ellen, hogy őt kisebbségnek deklarálják. Nem akarok beleavatkozni a faj- és felekezet vitájába sem, csak megemlitem. hogy maga a kultuszminister ur is abban a beszédében, amelyet a Népszövetség tanácsi albizottsága előtt mondott és beterjesztett, bizonyos kontradikcióba került. Kijelentette hivatalosan, hogy a zsidóság felekezet. Ebben igaza vain a magyar Corpus Juris alapján, igaza van a papirjog szempontjából, ez az irott jog, de hogy ezzel a kérdés nincs elintézve, azt koncedálta, amikor azt mondotta beszédében (olvassa): »Feltették nekünk azt a kérdést, hogy mely rendszer szerint állapitjuk meg, hogy valaki a zsidó kisebbséghez tartozik? Szó sem lehet, hogy e célból a zsidókra jellemző anthropoiógiai vonásokat használjuk fel.« Itt megy be a papirjog az anthropológia mezejére. »Ha kitér valaki, annál sem nyúltunk az anthropológiai meghatározások igénybevételéhez.« Itt nem argumentálok. Ezt a kérdést egyoldalú decizióval elintézni nem lehet. Kétségtelen dolog, hogy a zsidósáig maga azt az álláspontot képviselte, hogy ő nem kisebbség és abban az esetben, ha áll a népszövetségi gyakorlat, hogyha minden állampolgárra egyaránt alkalmazzák azt a jogot, akkor ez nem sérelem. Ennek következtében az 58. § alapján nincs megsértve a trianoni békeszerződlés itt a beavatkozásnak helye nincs és igenis Ugyanolyan eréllyel lehetett volna képviselni azt az álláspontot, hogy ez belügy és a magyar kormány visszautasít ja a külföldi tényezők minden ingerenciáját. (Ugy van! a középen) (Gaal Gaston közbeszól): Kérem, ez más. 16*