Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-130

96 Az országgyűlés képviselőházának a jelenlevő képviselőket): Harminchetén van­nak jelen. Elnök: Minthogy a tanácskozásképességhez három képviselő jelenléte hiányzik, az ülést öt percre felfüggesztem. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) (Szünet után.) Elnök: Az ülés újból megnyitom. A szó folytatólag Gál Jenő képviselő urat illeti. Gál Jenő: T. Képviselőház! A parlamenta­rizmus hanyatlási korszakában üditő oázis­ként hatott a tegnapi napon elhangzott három beszéd. Pakots József képviselőtársunknak monumentális, nagy elokvenciára, mély hazafi; ságra valló és irói elmélyedést mutató kiváló szónoklata valamennyiünkben felébresztette azt a gondolatot, hogy talán még sincs elveszve minden, amig olyan harcosok támadnak, akik a felekezetiesség kérdését eliminálni kívánják a magyar közéletből és a magyar kultúra őre­ként lépnek fel és a magyar erőnek és a ma­gyar virtusnak a magyar kultúra reneszánszá­ban keresik azon fegyvertárt, amely a jöven­dőnek alapjait rakja le. Méltón csatlakozott ehhez a beszédhez Gaal Gaston kiváló fejtegetése. Ha mindenben nem is tudunk vele egyetérteni és ha voltak is ok­fejtésének egyes olyan csuszamlásai, ame­lyekre majd beszédem során kénytelen leszek rátérni, ki kell emelni a megértő szellemnek azt a nagyszerű átfogó képességét, amellyel a magyar kultúra jegyében és a magyar társa­dalmi egység jegyében ezt a javaslatot nem tudta elfogadni. De mellettük külön kell megemlékeznem 'arról a nagyszerű teljesítményről, amely itt 'szociáldemokrata részről, Malasits Géza kép­viselőtársunk részéről elhangzott. Azt gondolom, t. Képviselőház, hogy ott, ahol egy ellenkező világnézeten lévő, az egész társadalom átre-; formálását hirdető, az alaptételekben a polgári társadalomból különálló szociáldemokrata kép­viselő kijelenti e javaslattal kapcsolatban a Ház és ezzel a nemzet színe előtt, hogy airtra kell törekedni, hogy az elválasztóvonalak meg­szűnjenek, és egy nagy, hatalmas társadalmi egységben tömörüljötaj ez a nemzet, ott nagy tisztelettel kell megemlékezni e szociáldemo­krata felfogásról, mert ez azt mutatja, hiogy megértéssel van a nacionalista törekvéseiknek olyan módozatai iránt, amelyek ezt a nemzetet a maga egyéni sajátosságai, (kulturális, nem­zeti sajátosságai révén és aniélyenfekvői ma­gyar géniusz kitermelő erejével feljebb leinidit­hetik. E mellett minden eltörpül, ami a jövő utópiája, mindaz semmivé válik, ami csak dok­triner igazságként jelentkezik. Az ad hioc-kér­désekben elfoglalt ezen álláspont közelebb viszi a nemzetet azoknak a gondolat otknek megva­lósulása felé, amelyek — el kell ismiernem — a mélyen t. kultuszminist er urnák sok előadá­sában és sok beszédében ugy csillannak meg, mint a jövő reménységei és elgondolásának nemes készségét sokszor ezekről a padokról is konstatálni kell. Itt van előttem, t. Képviselőház, a mélyen t. kultuszminist er urniak a legutóbbi napokban irt egyik cikke. Jó volna, ha lefordítanák e cik­ket töibb nyelvre. Jó volna, hogyha a minister urnáik ez az okfejtése, amely az ő optimista vi­lágnézetéiből falkad, nagyon széles körben eltér­jesztetnék. A minister urnáik a mai aktualitá­sok nagy útvesztőjében jegy megraga ! dó gondo­lata a nacionalizmus ujjáébresztése és fejlesz­tése, amely politikai gondolat nem nélkülöz­130. ülése 1928 február 17-én, pénteken. heti azt az egybe forrasztó erőt, amely egy na­cionalista gondolattól átfűtött nemzetnek egy­séges megnyilvánulásában kell, hogy utat ta­láljon a nemzetek nagy koncertjében. Csak­hogy az elvnek ilyen konstatálása mellett a mélyen t. kultuszminister ur egypár olyan biztositószelepet alkalmaz, amelykre az én igénytelen néaetem szerint e magasröptű és nagy koncepciójú felépítés mellett szűkség nincs. A kultuszminister ur nem a numerus claususről beszél ebben a cikkéiben, a numerus olaususról szóló törvényjavaslat azonban mé­gis olyan, amelynek vonatkozásai politikai és társadalmi tekintetben eljutnak mindenhova, ahol ez a kérdés konkurrál. És hogyha azt mondja a minister ur, hogy nem kell foglalkozni a múlttal, amely meghalt, — amint cikkében irja — és a jövő berendez­kedés szempontjából példákkal illusztrálja, hogy az 1848-as hagyományokat és a Kossuth­bankók utáni sóvárgást csak bizonyos ideig emlegették az emberek és hogy Mátyás király udvarának fényében az utókor sütkérezni sze­retett, a korszellem azonban mégis más irányba terelte a nemzetet és ezt hasonlatképen adja a mai időkre és azt mondja, hogy Ferenc József korának letűnése után Ferenc Józseffel sirbaszállott annak a kornak igazi szelleme: akkor én vagyok bátor objektív megítélés alap­ján azt mondani a mélyen t. minister urnák, hogy a jövőbe látó okfejtése ott hibás, hogy általánosít és nem veszi ki azokat az intézmé­nyeket, amelyek a magyar alkotmányba szőve örökéletüek, nem veszi ki az elmúlt időknek azokat a stabil szempontjait, amelyekre az a tovább épités, amelyet tervez, megvalósítandó, el nem hagyható, nem veszi ki azokat a liberá­lis alapokat, amelyek törvényeinkben világra­szóló módon vannak megörökítve, nem veszi ki a hagyománynak azokat a nemzedékről nem­zedékre átplántált, szívben, vérben és agyban hordott nagyszerű termeivényeit, amelyek ezt az országot odalenditették, ahol a háború előtt volt, s nem érzi ki, hogy konzerválva ezeket az intézményeket, ezek a nemzet egyetemes javát szolgálják. A király meghalhatott, de az alkot­mány nem halhat meg soha. És ha az alkot­mány liberális gyökerekre van épitve, akkor senkinek sincs joga azt állítani, hogy a király elmúlásával egyúttal ezek az alapvető oszlo­pok is megrendültek. Ha konstatálni kell, hogy a népnevelés terén, a felekezeti kérdések terén, a társadalmi evolúciók terén a háború zökke­nést okozhatott, a forradalmak — az ellenforra­dalom is — megbéníthattak bennünket, és dik­tatórikus erővel berendezkedő hitványság itt rajtunk úrrá lehetett ideig-óráig,- feltámadás csak ott kezdhető el, ahol a virulás elmúlt. Ott kezdhető el, ahol 1914 előtt a magyar állam és a magyar nemzet állott. A millenná­ris ünnepségre gondoljunk és arra a múltra, mely ezt az országot Európában, és az egész világon a kulturális és gazdasági fellendülés­nek olyan etapjává magasztositotta, amelyre büszkeséggel — egyetemes, egyöntetű, társada­lomra, felekezetre és osztályra való különbség nélküli büszkeséggel gondolunk mindnyájan, mint a dicsőség korszakára. Ha ez így van t. Képviselőház, akkor ez olyan javaslat, amely mégis egy elszigetelő erőt képvisel s mig a múltban a régi numerus clausus-törvény faji megkülönböztetés alapján állott, ez a törvényjavaslat a felekezeti meg­különböztetés alapján áll és büszkeséggel hir­detik ott a kormánypárton, — és a minister ur megkülönböztetése szerint is igy áll a dolog — hogy a felekezeti megkülönböztetés bizonyos

Next

/
Thumbnails
Contents