Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 1928 január 13-án, pénteken. 83 közül a nyomorgókra vonatkozólag pedig egy másik törvényjavaslatban történjék intézkedés. Nem beszélek most arról, hogy soha még szerencsétlenebbül elkeresztelt törvényjavaslatot, mint azt a törvényjavaslatot, amelyet a közszájak karitativ valorizációnak neveznek, nem láttam. Már az elnevezés is sértő és bosszantó, úgyhogy nem csoda, valahányszor erről a törvényjavaslatról van szó, a h dikölcsönkötvény tulajdonosoknak ökölbe szorul a kezük s felháborodással tiltakoznak ez ellen az elnevezés ellen. Vérlázitó, felháborító már az elnevezése is ennek a törvényjavaslatnak. A nemzeti akarata hadikölcsönkötvények sorsát illetőleg kétségtelen volt. A nemzeti akarat elejétől fogva egy volt: a hadikölcsönkötvényeket valorizálni kell. Ugy látszott azonban, hogy a törvényhozás akarata, jelesül a ma itt ülő képviselők határozatából kialakuló országgyűlési határozat, úgy fog szólni, hogy a hadikölcsönkötvények ne valorizáltassanak. Szemben állott tehát a mai képviselőház bizalmából kormányozó kormány szándéka a nemzeti akarattal. Csak az összes pártok soraiból elhangzott felszólalások hatásával érhettük el azt, hogy a pénzügyminister ur megmásitotta álláspontját és így megszűnt a veszedelem, hogy a képviselőház örökre megbélyegzi önmagát azzal, hogy e törvényjavaslat megszavazásával megtagadja a hadikölcsönkötvények valorizálását. A kérdés a tegnapi nyilatkozat folytán tehát nyitva maradt. Én a hadikölcsönkötvények sorsának ezt a nyitvahagyását nem tekintem negatívumnak, éppen ellenkezőleg : a kormánynak ezt az állásfoglalását pozitívumnak tekintem a hadikölcsönköivény tulajdonosok javára, mert kétségtelenné vált, hogy itt a képviselőház akarata — egyezően a nemzeti akarattal, amelyet kifejteni amúgy is hivatott — mostani állásfoglalásával kimondja, hogy a hadi kölcsön kötvényeket tehát varolizálni kell. A különbség csak az lesz, hogy a mai kormány és a mögötte álló mai többség manapság nem tartja elérkezettnek azt az időt, hogy ezt a lépést megtehesse. (Barthos Andor : A spekuláció egyáltalán nem fogja látni !) Kétségtelenül kimondhatatlan veszélyt jelentett volna nemzetünk jövőjére, kimondhatatlan bajt, szenvedést jelentett volna a hadikölcsönkárosultakra, ha a pénzügyminiszter ur nem változtatta volna meg tegnap álláspontját. Én ugy fogom fel az egész dolgot, hogy veszélyben volt a hit. veszélyben volt a bizalom, veszélyben volt a becsület és veszélyben volt az erkölcs, a papoknak háború alatti prédikálása folytán veszélyben volt a szószék becsülete, katonatisztjeink háború alatti agitációja folytán veszélyben volt a tiszti kardbojt becsülete, az államférfiak nyilatkozatai folytán veszélyben volt minden államférfiúi megnyilatkozásba vetett bizalom és közhatóságok intézkedései, a hadikölcsön jegyzésekre vonatkozó intézkedések folytán veszélyben volt a törvény és a hatóság iránti tisztelet az egész vonalon, amikor még fennállott az a szándék, hogy ez a torvényjavaslat változatlanul szavaztattassék meg. Félő volt, hogy a kormányhatalom, amely óriási többséggel rendelkezik itt a képviselőházban, a maga elbizakodottságában megteszi ezt a lépést és megtagadja a valorizációt. Félő volt, hogy a többség meghajol, és félő volt, hogy az ellenzék a maga szervezetlenségében es guerillaharcot vivó formájában talán megtorpan es feló volt, hogy a sajtó, amely ebben a kérdésben példátlanul hazafias álláspontot foglalt el az egész vonalon, a maga megkötöttségéi) n mostani bilincseivel nem tndja azt a befolyást gyakorolni az elbizakodott hatalmon levőkre és az elbizakodott többségre, amely befolyást tudta volna gyakorolni normális viszonyok között, amikor a sajtó szabad volt. ßz a helyzet megint intő példa arra, hogy a sajtószabadság milyen viszonylatokban fontos az egész országra és az ország minden egyes polgárára. Istennek hála, mégis a parlamentnek majdnem minden pártja, talán az egy Gaal Gaston képviselőtársamat kivéve, a sajtónak pedig minden orgánuma, kivétel nélkül a hadikölcsönkárosultak mellett és érdekében nyilatkozott meg. Bizonyára azután a szomorú karácsony után, amelyet ez a törvényjavaslat a hadikölcsön károsultak tízezreiben okozott, fellélegzés volt ez a vita, amelyben pártkülönbség nélkül mindannyian összefogtunk a hadikölcsön károsultak érdekében. Az ország becsülete, a magyar nemzet jó hírneve, hitele, az állami és társadalmi rend forgott kockán ennek a törvényjavaslatnak elbírálásánál és mindez kétségtelenül megrendült volna akkor, ha a képviselőház az eredeti kormányszándékot honorálja. Ez most momentán elhárítottnak Játszik, de a hadikölcsönkárosultak várni nem tudnak. A hadikölcsönkárosultak nyomorognak, a hadikölcsönkárosultak exisztenciájukban veszélyeztetve állanak, most is, és várják a cselekedetet, most és nem időtlen-időkig elhalasztva. Én nem vagyok olyan kishitű, — bocsásson meg Baracs képviselőtársam és Malasits t. képviselőtársam is — hogy 35 esztendőkről beszéljek. Szomorú volna, ha a pénzügyminister ur is csak 35 esztendőre becsülné azt az időt, amikor a magyar nemzet a trianoni békeszerződés okozta anyagi kötelezettségeitől megszabadul (Baracs Marcell : Tévedés ! Megállapítottam, hogy a pénzügyminister ur beszélt ennyi időről !) En hiszem és ugy hiszem, hogy mindnyájan eyyek vagyunk aboan a hitben, hogy ez a kálvária, amely a magyar nemzet sorsa és az az állapot, amelyben most az ország van. nemhogy 35 évig nem taithat (Baracs Marcell: De ezt törvénybe akarja iktatni a minister ur !), de sokkal kevesebb ideig sem. Ez a természet örök parancsoló szava miatt sem lehetséges. A Kárpátok és a négy folyam rendszere, ezek olyan parancsoló körülmények a trianoni béke feuállása vagy megváltoztatása dolgában, hogy kizártnak látszik az, hogy ilyen nagy számjegyekről kell beszélni. De a képviselő urak jogosan veszik a legrosszabb esetet. Mindenkinek joga van számolni a legrosszabb esettel és -valóban, az elképzelhetetlenül legrosszabb eset az, amikor azzal számolnak, hogy jóvátételi kötelezettségeink megszűnésének utolsó napján vagy egyéb, a trianoni békéből származó anyagi kötelezettségek utolsó napján állhat be csak az a helyzet, hogy mi a hadikölcsöakérdésében valorizálási törvényt hozunk. Én bízom, hogy közelebb fekszik az idő, mindazonáltal nem hagyom nyugton a pénzügyminister urat, hogy nyugton maradjon most már és kezét ölébe téve nyugodtan ülhessen a ministeri bársonyszékben, hogy elodázta ezt a kérdést- Nem odázhatja élés nem járulhatok hozzá sem hallgatagon, sem szóval ahhoz, hogy elodázhassa ezt a kérdést. Hogy ez a kérdés mennyire a szivekben és lelkekben van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a hatalmon lévő kormánypárt egység»- és pártfegyelme ellenére is minő felszólalásokat produkált. Tehát mindnyájan egyek vayyunk abban, hogy ezt a kérdést meg kell oldani és most bizonyult be az az általam mindig hangoztatott tanács, amelyeta hadikölcsön károsultakhoz intéztem, hogy a hadikölcsönkárosultak a maguk boldogulását sohase keressék egy párt hatalmi körén belül, sohase kinál.iák fel magukat vagy sohase liferáltassák magukat egy vagy másik párt szolgálatába, hanem igazukat mindig valamennyi párt ajtain kopogtatva igyekezzenek érvényesíteni. Helyes volt ez az álláspontom, láthatják a