Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 1928 január 13-án, pénteken. 83 közül a nyomorgókra vonatkozólag pedig egy másik törvényjavaslatban történjék intézkedés. Nem beszélek most arról, hogy soha még sze­rencsétlenebbül elkeresztelt törvényjavaslatot, mint azt a törvényjavaslatot, amelyet a közszájak kari­tativ valorizációnak neveznek, nem láttam. Már az elnevezés is sértő és bosszantó, úgyhogy nem csoda, valahányszor erről a törvényjavaslatról van szó, a h dikölcsönkötvény tulajdonosoknak ökölbe szorul a kezük s felháborodással tiltakoz­nak ez ellen az elnevezés ellen. Vérlázitó, fel­háborító már az elnevezése is ennek a törvény­javaslatnak. A nemzeti akarata hadikölcsönkötvények sor­sát illetőleg kétségtelen volt. A nemzeti akarat elejétől fogva egy volt: a hadikölcsönkötvé­nyeket valorizálni kell. Ugy látszott azonban, hogy a törvényhozás akarata, jelesül a ma itt ülő képviselők határozatából kialakuló országgyűlési határozat, úgy fog szólni, hogy a hadikölcsön­kötvények ne valorizáltassanak. Szemben állott tehát a mai képviselőház bizal­mából kormányozó kormány szándéka a nemzeti akarattal. Csak az összes pártok soraiból elhang­zott felszólalások hatásával érhettük el azt, hogy a pénzügyminister ur megmásitotta álláspontját és így megszűnt a veszedelem, hogy a képviselő­ház örökre megbélyegzi önmagát azzal, hogy e törvényjavaslat megszavazásával megtagadja a hadikölcsönkötvények valorizálását. A kérdés a tegnapi nyilatkozat folytán tehát nyitva maradt. Én a hadikölcsönkötvények sor­sának ezt a nyitvahagyását nem tekintem nega­tívumnak, éppen ellenkezőleg : a kormánynak ezt az állásfoglalását pozitívumnak tekintem a hadi­kölcsönköivény tulajdonosok javára, mert két­ségtelenné vált, hogy itt a képviselőház akarata — egyezően a nemzeti akarattal, amelyet kifejteni amúgy is hivatott — mostani állásfoglalásával kimondja, hogy a hadi kölcsön kötvényeket tehát varolizálni kell. A különbség csak az lesz, hogy a mai kormány és a mögötte álló mai többség manapság nem tartja elérkezettnek azt az időt, hogy ezt a lépést megtehesse. (Barthos Andor : A spekuláció egyáltalán nem fogja látni !) Kétségtelenül kimondhatatlan veszélyt jelen­tett volna nemzetünk jövőjére, kimondhatatlan bajt, szenvedést jelentett volna a hadikölcsön­károsultakra, ha a pénzügyminiszter ur nem változtatta volna meg tegnap álláspontját. Én ugy fogom fel az egész dolgot, hogy veszélyben volt a hit. veszélyben volt a bizalom, veszélyben volt a becsület és veszélyben volt az erkölcs, a papoknak háború alatti prédikálása folytán ve­szélyben volt a szószék becsülete, katonatisztjeink háború alatti agitációja folytán veszélyben volt a tiszti kardbojt becsülete, az államférfiak nyilat­kozatai folytán veszélyben volt minden állam­férfiúi megnyilatkozásba vetett bizalom és köz­hatóságok intézkedései, a hadikölcsön jegyzésekre vonatkozó intézkedések folytán veszélyben volt a törvény és a hatóság iránti tisztelet az egész vonalon, amikor még fennállott az a szándék, hogy ez a torvényjavaslat változatlanul szavaz­tattassék meg. Félő volt, hogy a kormányhatalom, amely óriási többséggel rendelkezik itt a képvi­selőházban, a maga elbizakodottságában megteszi ezt a lépést és megtagadja a valorizációt. Félő volt, hogy a többség meghajol, és félő volt, hogy az ellenzék a maga szervezetlenségében es guerilla­harcot vivó formájában talán megtorpan es feló volt, hogy a sajtó, amely ebben a kérdésben pél­dátlanul hazafias álláspontot foglalt el az egész vonalon, a maga megkötöttségéi) n mostani bilin­cseivel nem tndja azt a befolyást gyakorolni az elbizakodott hatalmon levőkre és az elbizakodott többségre, amely befolyást tudta volna gyakorolni normális viszonyok között, amikor a sajtó szabad volt. ßz a helyzet megint intő példa arra, hogy a sajtószabadság milyen viszonylatokban fontos az egész országra és az ország minden egyes polgárára. Istennek hála, mégis a parlamentnek majd­nem minden pártja, talán az egy Gaal Gaston képviselőtársamat kivéve, a sajtónak pedig minden orgánuma, kivétel nélkül a hadikölcsönkárosultak mellett és érdekében nyilatkozott meg. Bizonyára azután a szomorú karácsony után, amelyet ez a törvényjavaslat a hadikölcsön károsultak tízezrei­ben okozott, fellélegzés volt ez a vita, amelyben pártkülönbség nélkül mindannyian összefogtunk a hadikölcsön károsultak érdekében. Az ország becsülete, a magyar nemzet jó hírneve, hitele, az állami és társadalmi rend forgott kockán ennek a törvényjavaslatnak elbírálásánál és mindez kétségtelenül megrendült volna akkor, ha a kép­viselőház az eredeti kormányszándékot honorálja. Ez most momentán elhárítottnak Játszik, de a hadikölcsönkárosultak várni nem tudnak. A hadi­kölcsönkárosultak nyomorognak, a hadikölcsön­károsultak exisztenciájukban veszélyeztetve álla­nak, most is, és várják a cselekedetet, most és nem időtlen-időkig elhalasztva. Én nem vagyok olyan kishitű, — bocsásson meg Baracs képviselő­társam és Malasits t. képviselőtársam is — hogy 35 esztendőkről beszéljek. Szomorú volna, ha a pénzügyminister ur is csak 35 esztendőre becsülné azt az időt, amikor a magyar nemzet a trianoni békeszerződés okozta anyagi kötelezettségeitől megszabadul (Baracs Marcell : Tévedés ! Meg­állapítottam, hogy a pénzügyminister ur beszélt ennyi időről !) En hiszem és ugy hiszem, hogy mindnyájan eyyek vagyunk aboan a hitben, hogy ez a kálvária, amely a magyar nemzet sorsa és az az állapot, amelyben most az ország van. nem­hogy 35 évig nem taithat (Baracs Marcell: De ezt törvénybe akarja iktatni a minister ur !), de sokkal kevesebb ideig sem. Ez a természet örök parancsoló szava miatt sem lehetséges. A Kár­pátok és a négy folyam rendszere, ezek olyan parancsoló körülmények a trianoni béke feuállása vagy megváltoztatása dolgában, hogy kizártnak látszik az, hogy ilyen nagy számjegyekről kell beszélni. De a képviselő urak jogosan veszik a legrosszabb esetet. Mindenkinek joga van számolni a legrosszabb esettel és -valóban, az elképzelhetet­lenül legrosszabb eset az, amikor azzal számolnak, hogy jóvátételi kötelezettségeink megszűnésének utolsó napján vagy egyéb, a trianoni békéből származó anyagi kötelezettségek utolsó napján állhat be csak az a helyzet, hogy mi a hadikölcsöa­kérdésében valorizálási törvényt hozunk. Én bízom, hogy közelebb fekszik az idő, mindazonáltal nem hagyom nyugton a pénzügyminister urat, hogy nyugton maradjon most már és kezét ölébe téve nyugodtan ülhessen a ministeri bársonyszékben, hogy elodázta ezt a kérdést- Nem odázhatja élés nem járulhatok hozzá sem hallgatagon, sem szóval ahhoz, hogy elodázhassa ezt a kérdést. Hogy ez a kérdés mennyire a szivekben és lelkekben van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a hatalmon lévő kormánypárt egység»- és párt­fegyelme ellenére is minő felszólalásokat produ­kált. Tehát mindnyájan egyek vayyunk abban, hogy ezt a kérdést meg kell oldani és most bizo­nyult be az az általam mindig hangoztatott tanács, amelyeta hadikölcsön károsultakhoz intéz­tem, hogy a hadikölcsönkárosultak a maguk bol­dogulását sohase keressék egy párt hatalmi körén belül, sohase kinál.iák fel magukat vagy sohase liferáltassák magukat egy vagy másik párt szol­gálatába, hanem igazukat mindig valamennyi párt ajtain kopogtatva igyekezzenek érvényesí­teni. Helyes volt ez az álláspontom, láthatják a

Next

/
Thumbnails
Contents