Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-107
2 Az országgyűlés képviselőházának teljesíthettem a magas közjogi méltósággal járó kötelmeket. Képviselőtársaim, elnöktársaim, tiszttársaim és a Ház tisztviselői együttműködésünk hosszú ideje alatt oly értékes erkölcsi támogatásban részesítettek, hogy ezekből a hálásan őrzött szép emlékekből meritek bizalmat és erőt uj állásomban is, amelyben bátorkodom a nagy magyar közérdekre való hivatkozással a törvényhozás minden tagjának további becses jóindulatát kérni. Különösen hálás szivvel köszönöm Nagyméltóságúdnak és méltóságos alelnök-társamnak kollegiális rokonszenvét és meleg barátságát, mert az ő nemes és fenkölt gondolkodásuk tette olyan harmonikussá együttműködésünket. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1927 december 31. Igaz hive: Huszár Károly, az Országos Munkásbiztositó Intézet elnöke. Elnök: T. Képviselőház! Azt hiszem, mindnyájunkban őszinte sajnálkozást kelt a felolvasott leniondólevél, mely közéletünk egyik kiválóságának nemcsak a Ház dignitáriusai soraitól való távozását jelenti, hanem megszakítását annak a 17 év óta fennállott benső kapcsolatnak is, mely a távozót a törvényhozás ezen Házához fűzte. E 17 év alatt történelmünk legválságosabb időszaka próbálta ki Huszár Károlynak a közügy szolgálatában vezetőállásra hivatott képességeit, melyeket közel hat éven át a Ház tanácskozásainak vezetésével is elismerésre méltó kötelességérzettel és tapintattal f érvényesített. Ugy érzem, egyhangú helyeslésre számithat az az indítványom, hogy a t. Ház, minthogy a lemondással szemben annak indokainál fogva mást nem tehet, azt őszinte sajnálkozásának kifejezése mellett tudomásulvéve, mai ülésünk jegyzőkönyvébe iktatja hálás elismerését Huszár Károlynak alelnöki állásában a közügy javára fáradhatatlanul teljesített értékes tevékenységéért. Azt hiszem, kimondhatom, hogy a t. Ház indítványomhoz hozzájárul. (Élénk helyeélés,) Bemutatom továbbá a t. Háznak Alföldy Béla képviselő ur levelét, melyben az Országos Munkásbiztositó Intézet alelnökévé történt kinevezése következtében a bácsalmási kerületben nyert képviselői megbízatásáról lemond. A Ház a lemondást tudomásul veszi. Ezzel kapcsolatban a t. Ház tudomására ho/( m, hogy — a múlt évi december hó 20-án tartott ülésen nyert felhatalmazás alapján — a megüresedett két választókerületben megejtendő uj választás^ elrendelése iránt szükséges Intézkedések megtétele végett a belügyminister urat megkerestem. (Helyeslés.) A bejelentést a Ház tudomásul veszi. A megüresedett alelnöki tisztség betöltése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést lenni. T. Képviselőház! A lefolyt év végével 25-ik évfordulóját értük meg annak, hogy a magyar lörvényhozás két háza ideiglenes rendeltet; su régi helyiségeiből ebbe a fényes palotába költözött, miután már ezt hat évvel megelőzőleg az akkor még teljesen el nem készült épület kupolacsarnokában tartotta a millenniumot ünneplő együttes ülését. tf>02 október 8-án ült először össze ebben a teremben a Képviselőház s december 22-én saját tanácskozótermében a Főrendiház. Az emlékezetes eseményt méltató manifesztáció ebből az alkalomból annak idején a képviselőházban 107. ülése 1928 január 10-én, kedden. nem hangzott el, aminek oka az uj ülésszakot megnyitó királyi kézirathoz kapcsolódóan a közvéleményt lázas izgalomban tartó incidens szóvátétele volt, mely nemcsak ennek az első ülésnek egész tartamát töltötte be, hanem napokon át a következő ülésekét is. Csak a Főrendiház december 22-iki ülésének naplójában örökítette meg az elnöki székből elhangzott megemlékezés az Országházának rendeltetése számára való végleges elfoglalását, aminek negyedszázados évfordulója épen idei karácsonyi szünetünkbe esett bele. Ma nyílik ennélfogva első alkalom arra, hogy erről az évfordulón i megemlékezünk s ennek kapcsán egy bejelentést is tegyek a t. Háznak. (Halljuk! Halljuk!) Sok csalódás érte azokat a szép reményeket, amelyeket a nemzet annak idején alkotmányos életünknek uj és végleges otthonába való költözéséhez fűzött. Azok az elődeink, akiknek hazaszeretete és alkotmányos életünknek nagy hagyományaihoz való ragaszkodása a végleges Országházának monumentális arányaiban akarta kifejezésre juttatni ezeréves állami létünk két fentartó elemét: a kontinentális Európa legrégibb alkotmányát és a nyugati kultúrának tett szolgálatainkat, bizonyára nem gondoltak, nem is gondolhattak arra, hogy milyen siralmas és sötét emlékű események szintere lesz ez a palota s hogy fennállásának még be sem telt első két évtizedében egy harmadára csonkított Magyarország parlamentjéül fog szolgálni. De bár történelmünk legválságosabb megpróbáltatása ebben a negyedszázadban jutott szomorú osztályrészünkül s igazságos önbirálattal annak elismerésétől sem zárkózhatunk el, hogy ennek bekövetkezését részben elősegítette parlamentáris életünknek egyre fokozódó aláhanyatlása is, mely épen ez alatt az idő alatt a nemzetfentartó munka műhelyéül emelt palotát a nemzetsorvasztó izgalmak állandó kohójává tette: ma a bukásunkból való talpraállás biztató reményének egyik feltételéül kell tekintenünk a visszatérést is parlamentáris élej tünk nagy hagyományaihoz, ahhoz az összefogó nemzeti munkához, mely csak a konszolidált parlamenti viszonyok között szabadon érvényesülő nemzeti akaratban nyilatkozhatok meg. Legyünk rajta, hogy most, mikor a külföld figyelme fokozottabb mértékben és egyre növekvő rokonszenvvel fordul felénk; amikor fővárosunk idegen látogatói ennek a palotának monumentális szépségében életjogunkhoz, alkotmányos multunkhoz való ragaszkodásunk impozáns jelképét csodálják, ennek a tradicionális ragaszkodásnak és kulturális szinvonalunknak tiszteletreméltó belső tartalmát ismerhessék el a falai közt folyó zavartalan parlamenti munkában is. Csak ezzel érhetjük el, hogy a Ház történetének második negyedszázada, amelybe evvel az évvel lépünk be, ennek az összefogó munkának jegyében mielőbb nemzeti felemelkedésünknek olyan virágzó uj korszakát teremtse meg, amelyet a múlt század nagy reform-országgyűlései nyitottak meg a nemzetünkre nehezedett súlyos megpróbáltatások után. Ezzel a hazafias óhajtással jelentem be a tisztelt Háznak, hogy az Országhaza helyiségeinek a felsőház életbelepte folytán szükségessé vált renoválása és berendezésének megújításával kapcsolatosan elfogadott beruházási Programm keretében e 25 éves forduló emlékére két művészi szavazóurna készül, egy a képviselőház és egy a felsőház számára, melyeknek költsége a beruiházási hitelekből nyer fedezetet.
