Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-107
Az országgyűlés képviselőházának 107. ülése 1Ù28 január 10-én, kedden. 3 r A ket urna, mely az országgyűlés két házának asztalán fog állni, művészi szimbólumaival emlékeztetni fogja a törvényhozás tagjait a múlt tanulságaira és a jövő iránti fokozott kötelességeire. Méltóztatnak ezt a bejelentésemet tudomásul venni? {Helyeslés. — Kun Béla; Másutt mindenütt titkos szavazás van! — Propper Sándor: A titkos szavazást kellett volna behozni!) A Ház a bejelentést tudomásul veszi. (Helyeslés.) Bejelentem a tisztelt Háznak, hogy BarlaSzabó József és Csilléry András képviselő urak hozzám intézett beadványaikban az 1901. évi XXIV. te. 1. §-ára való hivatkozással annak megállapítását kérik, hogy a Budapesti Országos Munkásbiztositó Intézet főorvosigazgatójává történt kinevezésük következtében az összeférhetlenség esete fenforog-e vagy sem. Minthogy mindkét képviselő ur beadványa a házszabályok 138. §-ában előirt kellékeknek megfelel, azokat a házszabályok 146. §-ának 1. bekezdése értelmében az összeférhetlenségi állandó bizottsághoz tettem át. (Helyeslés.) A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Jelentem a tisztelt Háznak, hogy a küiügyminister ur holnap, a következő ülés napirendiének megállapítása után Írásbeli választ fog adni Hegymegi-Klss Pál képviselő urnák a magyar árvák ügyében a múlt évi november hó 23-án előterjesztett interpellációjára. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Bemutatom Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék közönségének feliratát a földbirtokreform tárgyában; Bihar vármegye közönségének feliratát az Erdélyben lejátszódott események ügyében, valamint az Ébredő Magyarok Egyesülete soproni főcsoportjának Gömbös Gyula képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét, a numerus clausus-törvény megváltoztatása tárgyában. Minthogy a numerus clausus módositásásáról szóló törvényjavaslat a közoktatásügyi bizottságnál van, a Ház a kérvényt a törvényjavaslattal való együttes tárgyalás és jelentéstétel céljából a közoktatási bizottságnak a feliratokat pedig a házszabályok 226. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi bizottságnak adja ki. A házszabályok 223. %-R értelmében bemutatom végül a függőben lévő inditványok és interpellációk jegyzékét. (Helyeslés). A bejelentést a Ház tudomásul veszi. -Napirendünk szerint következik az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat (írom. 281, 346) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Dabasi Halász Móric! TT ,R a ! > ^ s \r ll 1^! asz Mori c : T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Valóban nem gondoltam, de nem is gondolhatam azt, hogy ennél a fontos törvényjavaslatnál, amely valósággal egy korszakot zár le, nekem a szürke embernek, aki egyáltalában nem vagyok szakember ezen a téren, kvázi újra kell kezdenem azt a vitát, amely a múlt év folyamán kezdődött, amely vita mindjárt az első napokban oly szenvedélyes hullámokat vetett. Szó sincs róla, ebben a Házban bizonyára igen sokan vannak és voltak is olyanok, akiknek ez a kérdés szakkérdésük. Ezek a szakértők azonban most hallgatnak. Egyáltalában nem láttam azt az igyekezetet, hogy ennél a tárgynál, amely olyannyira érdekel mindnyájunkat, felszólaljanak. Vájjon nii lehet ennek az oka? (Zaj.) Hisz végeredményben igazuk is van akkor, amikor a minister ur maga olyképen jellemezte ezt a törvényjavaslatot, hogy ez egyike a legszomorúbb törvényjavaslatoknak, amelyet ő képviselt. (Esztergályos János: Már a beterjesztés is szomorú! — Zaj.) Amikor kijelentette azt, hogy az úgyszólván a lelke meggyőződéséből ugyan, de jobb megérzése ellenére kell, hogy képviselje ezt a javaslatot (Ugy van! a joboldalon), vagy amikor az előadó ur azt mondja előadói beszédében, hogy »ez a legszomorúbb korszak pénzgazdasági likvidációja, amely ugy viszonylik a háborús pénzgazdálkodáshoz, mint a trianoni béke a háborúhoz«. Igazán meg lehet érteni, hogy ilyen körülmények között azok, akik szakértők ebben a dologban, nem igen kívánkoznak felszólalni. Ezt a javaslatot ellenezni igen könnyű, de az ország érdekében és valamennyiünk jól felfogott érdekében el kell fogadni. (Ugy van! jobbfelől.) Hanem az elfogadást megindokolni: ez már kissé nehezebb és kellemetlenebb is, mert meglehetősen hálátlan. Hálátlan fölfelé, kifelé pedig meglehetősen népszerűtlen, nehéz is, és nem is sok kilátás van arra. hogy in melius valamit változtatni lehessen a törvényjavaslat rendelkezésén. Nem olyan könnyű, foglalkozni az egész kérdéssel, azért, mert hiszen, hacsak egymagában a szükséges adatokra gondolunk, ezeknek az adatoknak különféle helyről való összeszedése meglehetős nehézséget okozott. Amint később látni fogjuk, elég nehéz már az a kérdés is, hogy mennyi a hadikölcsön összege, hányféleképen, hány egyén által jegyeztetett s hogy milyen szempontok szerint, milyen összegekben állapittatik meg. Megnyugtathatom azonban azokat a t. szakértő képviselőtársaimat, akik eddig hallgattak, hogy az én felszólalásom után a helyzet még kellemetlenebb, még nehezebb lesz, mert kénytelen vagyok előrebocsátani, hogy mai felszólalásomban felvetek egy olyan kemény diót, amelyet az utánam következő szónokoknak fel kell törniök, ezzel pedig a helyzetük nem lesz könnyebb, csak nehezebb. (Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Halljuk a diót!) Majd rákerül erre is a sor. Gondolkoztam rajta, vájjon vállaljam-e azt az ódiumot, hogy felszólalok. A valorizáció kérdésével több mint két év óta foglalkozomAnnak idején, mikor egy bizalmas értekezlet tárgyalta, több mint két évvel ezelőtt a parlament ministeri tanácstermében a valorizáció kérdését, aközött a hat egyén között, aki ott jelen volt, én is ott voltam. Azóta ez a kérdés állandóan felszínen van s azóta állandóan foglalkoztam vele. Mégis, az utolsó percig gondolkoztam rajta, vájjon felszólaljak-e vagy sem, ós nem is szólaltam volna fel, ha a pénzügyminister ur az egyik újság vasárnapi számában — azt hiszem, a Pesti Naplóban — r egy cikket nem irt volna, amely cikkre később vissza fogok térni. Ez döntött, mert talán akaratlanul is megmutatta azt, hogy a kérdést másképen is lehet nézni, mint ahogy a minister ur és az előadó ur nézte. Bocsánatot kérek az előttem felszólalt t. képviselőtársaimtól, Sándor Páltól, Dencz Ákostól és a többiektől, ha közvetlenül nem nekik felelek a parlamenti illendőség és szokás szerint, azonban beszédem későbbi folyamán rá fogok térni az ő beszédükre is. . Az egész kérdés az előadó ur 6zerint ket pilléren nyugszik. Amint az előadó ur mondja: »Két pillére van ennek a javaslatnak, melyek r.
