Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-110

82 Az országgyűlés képviselőházának értékének romlására való hivatkozással, akkor egyszerűen azt fogják mondani, hogy, kérem, mit akarnak, a minister ur jelentette be a képviselőházban, hogy Magyarország Európa legolcsóbb állama. Már az imént voltam bátor felhívni at. Képviselőház figyelmét arra, hogy itt egy nagyon súlyos differencia van. TVssék csak nézni: 1927ben a drágulás 8'13%-ot tett ki ! Ha öss/.ehasonlitjuk a mai árakat a békebeli árakkal, akkor azt látjuk, hogy az élelmiszereknél 41'2%-kal, a tüzelőanyagoknál 54'2°/o-kal, a ruházkodásnál pedig 37 1%-kal fizetünk mindent drágábban. Ma az élet feutartása átlagban 41'1%-kal drágább, mint békében volt. Ez azt jelenti, hogy 1 pengőnek békebeli belső vásárló értéke ma csak 70'8 fillér. Ha ezzel a drágulási statisztikával a papirkorona adatait nézzük, azt látjuk, hogy az élelmiszer ára 20'403-szeresre, a tüzelés és a világitás 22.282szeresre, az általános dráguláspedig20 443-szeresére emelkedett. Egymillió papírkorona l ékebeli vásárló értéke ma csak 48'93 békekorona. A békekorona legjobb volt még 1926-ban, amikor 52'87 békekorona volt. T. Ház ! Ezzel szemben mondtam már, hogy a munkások kereseti indexe alig üti meg a 75°/o-ot. Mármost tessék elképzelni, hogyan él a munkásnép, hogyan ruházkodik, hogyan lakik, hogyan táplálkozik és amikor a siralmas nyomorúság olyan nagy ebben az országban, amikor a vidéken és a fővárosban egyaránt a kereseti viszonyok a lehető legmizerabilisabbak, akkor a minister ur nem talál egyebet argumentációnak, mint azt, hogv kikiáltia világgá, hogy Magyarország Európa legolcsóbb állama. Ezt felkapják a kapitalisták, ezt felkapják azok a munkaadók, akik a nélkül is irtóznak minden fillér fizetésjavitástól és ez természetesen a munkásság ellen felhasználva, annak az életfentartását annál nehezebbé fogják tenni. Még egy megjegyzésre kivánok reflektálni, Wolff t. képviselőtársamnak Szent Ant.l-perselyére vonatkozólag. Téved Wolff t. képviselőtársam, nem lesz itt semmiféle Szent Antal-pers ly felállitva, hanem, ha megcsinálják a karitativ valorizációt, akkor fel fognak állitaui egy m. kir. ál ami alamizsna-hivatalt, egy ujabb korallszirtet Ötemeletes palotában, melynek élén egy helyettes államtitkár, és öt ministeri lanácsos áll, mert öt osztálya legalább lesz annak az állami alamizsnahivatalnak, egy csomó segédszemélyzettel, ugy, hogy az én becslésem szerint ez a m. kir. állami alamizsna-hivatal abban az ötemeletes palotában épen csak hogy elfér. Ez lesz az eredménye a karitativ valorizációnak, és aki onnan pénztakar, az nagyon jó szülőktől származzék és jól szerelje fel magát okmányokkal, mert különben nem fog egy fillért sem látni onnan. Miután én sem a javaslatban, sem a kormány ígéretében nem iátok ennek a nagyon kényes kérdésnek megoldását és Magyarország lakosainak jövő fejlődésére kiható intézkedéseket; miután nem látom azt, hogy itt valami csekélység történnék ez irányban az állapotok javítására: ennélfogva én ezt a javaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Elnök: Szólásra következik"? Szabó Zoltán jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Ház! (Halljuk J

f Halljuk !) Évek hosszú során át ismételten felszólaltam abban a kérdésben, ami ennek a vitának gerincét képezi, a hadikölcsön-károsultak kérdésében. Az előttem szóló t. képviselőtársam fejtegetéseinek nagyrészével egyetértek, teljesen és tökéletesen igazat adok a képviselő urnák abban, hogy Magyarországon takarékosságról beszélni addig nem lehet, takarékosságra nevelni a gyermekeket 10. illése 1928 január 13-án, pénteken. az apáknak addig nem lehet, takarékosságra szoktatni a családfőknek a családtagokat addig nem lehet, mig a hadikölcsön-probléma elintézve nincs. Teljesen és tökéletesen igaza van a képviselő un ak abban, hogy tőkeképzést elősegíteni, tőkét képezni — hogy ilyen rossz magyarsággal bes/.éljek - tőkét teremteni addig nem lehet; senkitől azt kívánni, hogy ilyen irányban törekedjék, nem lehet, ezt a célt addig elérni nem lehet, míg a hadikölcsönkérdés megoldva nincs. Hogy a pénzügyminister ur tegnapi bejelentése elkenési szándékot jelent-e vagy nem, ebben a tekintetben már nem értek egyet az előttem szólott képviselőtársammal. Én nem tételezem fel ab ovo, már ma azt, hogy tegnap a minister ur állásfoglalása egy elkenési szándéknak első megnyilatkozása volna. Ebből az állásfoglalásomból ered, hogy én a képviselő úrtól eltérőleg, a törvényjavaslat mellett szólalok fel ma, holott a pénzügyminister ur tegnapi megnyilatkozását megelőzőleg a törvényjavaslat ellen voltam feliratkozva. A pénzügyminister ur tegnapi kijelentése folytán levontam a magam számára a konzekvenciát és ma a törvényjav islat mellett szólalok fel. Foglalkozni kivánok felszólalásom egész folyamán a hadikölcsün-kérdéssel. A törvényjavaslat mas vonatkozásait érinteni nem fogom. Mások, akik a többi vonatkozásokkal bőven foglalkoztak, vagy akik nagyobb szakismerettel rendelkeznek, már eléggé kimerítették ezt az anyagot. Én azonban a hadikölcsön-kérdés szempontjából kívánom tagla.ni a mai helyzetet és főleg tisztázni akarom a mai helyzetet. Tisztázni kell a nagy közvélemény előtt, tisztázni kell a hadiköicsönkárosultak előtt, hogy vájjon a mai helyzet különbözik-e a tegnapelőtti helyzettől, a pénzüyy

minister ur ujabb állásfoglalása jelent-e valamit az ország szempontjából annak javára, és jelent-e valamit a hatlikölcsönkár« sultak szempontjából azok javára. Én objektive ugy Ítélem meg a helyzetet, hogy igen. A pénzügyminister ur a főkövetelést teljesítette- A főkövetelés, az alfája és ómegája a hadikölesönkárosultak követelésének az volt, hogy a hadikölcsönkötvény sorsa elválasztassék más papírok sorsától. Mindig tiltakoztunk az ellen, hogy a hadikölcsönkötvény egyfotma elbírálás alá vonassék más államadósági kötvényekkel, még inkább tiltakoztunk az ellen, hogy a hadikölcsönkötvény-papiros a többi papirossal egyformán biráltassék el. A pénzügyminister ur ujabb állásfoglalása ezt a követelésünket teljesítette. Végre-valahára, évek hosszú során át felhalmozott érvek hatása alatt, elértük azt, hogy a pénzügyminister ur engi dett merevségéből, ridegségéből, — majdnem azt mondhatnám : konokságából — és hozzájárult ahhoz, hogy a hadikölcsönkötvények sorsa elválasztassék a többi államdósági kötvények sorsától. Ezt most elismeréssel kell leszögeznem. A másik követelésünk az volt, hogy azt a szándékot, hogy a valorizálás a hadikölcsönkötvényekre vonatkozólag törvényben megtagadtassák, hagyja fel a kormány ; ezt a szándékot a többség ne honorálja, ebből törvény ne legyen, ne legyen megtagadva a valorizálás lehetősége. El kell ismernem lojálisán, hogy a pénzügyminister ur tegnapi nyilatkozata fob tán ez a követelésünk teljesíttetett. Kimarad tehát ebből a törvényből az a rész, amely megtagadja a hadikölcsönkötvények valorizálását. Tudjuk, hogy mi volt a helyzet. A kormány szándéka az volt, hogy a hadikölcsönkötvények valorizálása ebben a törvényjavaslatban megtagadtassák, a badikölcsönkötvény-tulajdonosok