Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-110

Az országgyűlés képviselőházának U takarékoskodjék, amikor azt kell észrevennie, hogy a pénze elveszett. De legyen szabad ennek a levélnek, amely abszolút konstruktiv embernek az irása, két passzusát felolvasni- (Olvassa) : »A helyzet ma az, hogy mindaddig, amig a betétvalorizáció olyan megoldást nem nyer. hogy a betevők a pénzüknek ha nem is teljes, de bizonyos hányadát visszakaphatják, tökeképződésre gondolni sem lehet, viszont amig ez be nem következik, addig önálló, a vidéki gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodó hitel- és kamatpolitikát sem tudunk folytatni, hanem kénytelenek vagyunk alkalmazkodni ahhoz, hogy a budapesti bankok igazgatói jobb vagy ballábukkal keltek-e fel.« Majd folytatja. (Olvassa) : »Ha valamikor, ugy most a csonkaorszagnak életkérdése, hogy a vidéki hitelélet kiépülhessen és hivatását teljesíthesse. Ennek a lehetőségnek az alapfeltétele, hogy maradhassunk annak, amik voltunk, becsületesek a betevőinkkel és mindazokkal szemben, akik a vagyonukat reánk bizták és kíméletesek azokkal szemben, akik arra vannak utalva, hogy raj tun ^ keresztül segítsenek az átmeneti bajaikon Nem szabad a törvényhozásnak a sirunkat megásni azzal, hogy törvényt hoznak, hogy a takarékbetéteket nem kell fizetni és akik a takarékpénztáraknak tartoznak, azoknak sem kell fizetni, mert ez elh-nkezik az általános és becsületes felfogásokkal. Ha ilyen törvényt alkotnak, ez csak ujabb bajoknak és nyomorúságoknak lesz a kútforrása anélkül, hogy ezzel a törvénnyel ez a kérdés elintézést nyerne, mert a betevők a törvény dacára ebbe belenyugodni nem fognak.« Ennek a takarékpénztári igazgatónak teljesen gaza van. Igaza van abban, hogy a takarékpénztárak a náluk elhelyezett pénzt biztosítékra adták ki, a levegőbe nem adták. Ezek a biztosítékok itt vannak. Akik a pénzt igénybe vették, azok azt tárgyi javakba fektették, azoknak vagy házuk van, vagy szőlőjük, vagy egy gépjük, olyasvalami tehát, amit meg lehet fogni és értékesíteni lehet. Ellenben annak a szegény öreg cselédnek, aki egész élete munkájának eredményét bevitte a takarékpénztárba, hogy majdan öreg korában 10(10—1500 koronából a falu végén egy kis viskóban eltengődik, ma annyija sincs, hogy egy skatulya gyufát tudjon érte venni. Tessék elképzelni ezeknek a szegény embereknek a tragédiáját. Van ez olyan tragédia, mint a hadikölcsöncímlet tulajdonosoké, azzal a különbséggel, hogy az ő esetükben nem történtek a visszafizetésre nézve olyan államférfiúi nyilatkozatok, mint a hadikölesöncímletek dolgában. De tragédia ez is, és igaza van annak az embernek, aki azt irja, hogy rnegnyugvópont azzal még nem áll elő, hogy ebből a javaslatból törvény lesz, mert az igazságtalanság olyasvalami, ami, akármilyen mélyen ássuk is azt el, kitör a sirból és elégtételt kér. Az a sok cselédember, az a sok falusi szegény ember, aki minden reménységét betette a takarékpénztárba, aki unokáinak gyűjtött Vilamit, ha elveszti a pénzét akkor, ha ez a rajta elkövetett igazságtalanság nem lesz megtorolva, ha az igazság nem lesz helyreállítva, sohasem fogja azt elfelejteni, mindig hirdetni fogja, és ez a hirdetés a vidéki hiteléletnek hihetetlen kárára azt fogja eredményezni, hogy az emberek még kevésbbé lesznek hajlamosak a takarékpénztárakba pénzt betenni, mint amennyire eddig voltak. Idáig fogunk iutni. ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz. Szerintem vagy nem lett volna szabad ezzel a javaslattal idejönni, vagy ha már a kormány valami oknál fogva szükségesnek látta, hogy ezt a javaslatot idehozza, akkor legalább a vidéki és fővárosi kis betevőkkel szemben lehetett volna olyan megoldást találni, amelyett valame». ülése 1928 január 13-án, pénteken. 81 lyes valorizációval a vidéki hiteléletet fel lehetett volna lendíteni. Ez sem történt meg és így a hadikölcsöncimletek valorizációjának harmincöt évre való kitolása és ezeknek az apró betéteknek teljes megsemmisülése tényleg nyomorúságot és rázkódtatást fog előidézni, amit később az urak meg fognak érteni. Sokat beszélünk arról, hogy nemzetünkben fel kell kelteni a takarékossági szellemet. Kérdem, t. Képviselőház : hogyan lehetséges takarékoskodni, amikor ilyen példákat látunk, hogyan lehetséges takarékoskodni, amikor az állam úgyszólván mindent eivisz adóba, amikor az állami kiadások hihetetlen növekedése következtében a terhek évről-évre nagyobbak lesznek Î Ilyen körülmények között, ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz. még fokozottabb mértékben ki leszünk szolgáltatva Amerikának, ki leszünk szolgáltatva a kül öldi kölcsönadóknak, mert Magyarországon belátható időn belül uem lehet akkora összeget előteremteni, amennyi a belföldi hitelszükséglet kielégítésére elegendő. Ezzel kapcsolatban kivánom a t. Képviselőház figyelmébe ajánlani, hogy békében sem volt Magyarországon alég tőke a hiteligények kielégítésére, begeben is e külföldi tők.t kellett igénybevenni Most ez a csonka Magyarország minél több külföldi hi elt vesz igénybe, annál függőbb viszonyba keiül a külfölddel, és önök magukra fogjak venni a függetlenség gyönyörű mentéjét, ez a mente azonban hátul ki van marva azért, mert a külföldi hitel kimarta. Ilyen körülmények között én ettől a törvényjavaslattól semmi jót sem várok. Mielőtt azonban a törvényjavaslattól megválnék, még egy dologra kivánom a t. Ház szives figyelmét felhívni és ez a pénzügyminister ur egyik kijelentésére vonntkozik. Nevezetesen a pénzügyminister ur a képviselőháznak, ha jól emlékszem, december 15-én tartott ülésén kijelentette, hogy Magyarország Európa legolcsóbb állama. A törvényjavaslat tárgyalásánál mondta ezt a minister ur és csodákcsodája, nem jutott eszébe senkinek megkérdezni a minister úrtól, hogy mivel bizonyltja ezt Senkisem kérte, hogy bizonyítson (Farkas István : A ministernek nem kell bizonyítania!) mert bizonyíték nélkül ilyen kijelent s a lakosság egy részének súlyos károsodásával jár. Amerikában - -Je kezd már az eszme terjedni Franciaországban, Németországban és Angliában is — a munkáltatók abban a felfogásban vannak, — az államhatalom is elősegíti ennek a felfogásnak terjedését — hogy minél magasabbak a munkabérek és keresetek, anuál jobb az egy országra; minél magasabbak a munkások, alkalmazottak, tisztviselők fizetései, annál gyorsabb a pénznek körforgása, annál jobban virul az ipar és a kereskedelem, sőt jobban virul a földmivelés maga is. Gaal Gaston t. képviselőtársam valóságos jeremiádát tartott itt a mezőgazdaság siralmas helyzetéről és arról, hogy miiven rosszak, milyen nehezek az értékesítési lehetőségek. Ezt el is hiszem. Elhiszem azért, mert magunk látjuk, hogy itt Budapesten a kenyérfogyasztás évről - évre csökken, a húsfogyasztás, a gyümölcsfogyasztás évről-évre csöki<en, borfogyasztásról munkásemberek között beszélni sem lehet. Ilyen körülmények között, ilyen munkabérek mellett a fogyasztás még erősebb összezsugorodására lehet számítani. Most azután jön a minister ur és azt mondja, hogy Magyarország Pkirópa legolcsóbb állama. Méltóztatik tudni, mi ennek a következményei? Az, hogy a munkáltatók nagy rés/e erre a ministeri tekintélyre való hivatkozással fog elzárkózni minden munkabéremelés elől. Ha a munkasok kérni fognak béremelést a korona belső vásárló