Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-110

Az országgyűlés képviselőházának 110, sok jobbfelől.) És hiába csóválja a minister ur a fejét, ez igy van és ha kell. a saját ministeriumával is fogom ezt bizonyítani (Vass József népjóiéi és munkaügyi minister: Azt szeretném látni!) Majd lesz szerencséje a költségvetés tárgyalásánál Nem akarom magam kitenni az elnök ur jogos figyelmeztetésének, de majd a költségvetésnél fogok példát felhozni arra, hogy milyen hallatlan nagy apparátust mozgatnak ott hárman előre és öten hátra. (Ugy van [ Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Nagyon fogok örülni. Csinál.,unk egy üzletet ön lemond, ha nincs igaza, vagy ha igaza van, akkor én mondok le. — Propper Sándor: Ki lesz a biró ? — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A parlament! Propper Sándor: A többség? Az elnöki tanács! — Felkiáltások a szclsöbaloldalon : Az elnöki tanács ! Nagyon jó ! — Zaj.) ön szerint ennyi ember kell, én szerintem nem kell annyi ember. Ki tud itt bírálatot mondani? (Vass József népj Jeti és munkaügyi minister: Nem kell ilyen apodiktikus hangon beszélni képviselő ur !) Ez igazán felfogás dolga, hogy mekkora apparátus kell. Én szerintem kevesebb is megfelelne, a minister ur szerint nem. (Vass Jó/sef népjóléti és munkaügyi minister : Kevesebb szakszervezeti vezér is elég volna. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Vass József népjóléti és inunk ügyi minister : Sokkul kevesebb elég volna. — Farkas István : Bizony a minister ur is lemondhatott volna régen a vezérségről. — Propper Sándor: Ahhoz a népjóléthez, amely ma van, kisebb ministerium is elég volna.) Mondom, nem akarok a minister úrral most vitába szállani, majd leszalkalomam erre, a költségvetési vitánál. En állításaimat itt adatokkal támasztom alá, mely adatokkal szemben én nem hallok ellenvéleményt, mert ezeket nem lehet megcáfolni. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Saját maga mondta, hogy karrikiroz ! Ez csuk nem adat ! — Zaj.) Ezek megtörtént dolgok, ezt nem lehet letagadni- (Propper Sándor: A 12 autó iga/ ! Szemben azzal, bogy azelőtt egy sem volt ! Vass József népjóléti és munkaügyi ministe r : Egyszerűen nem igaz ! — Propper Sándor: Azelőtt egv sem volt! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A 12 nem igaz, pont.) Én nem számoltam össze az autókat, de holnap össze fogom számolni és legközelebb meg fogom a minister urnák mondani a pontos számot. Az mindenesetre közelebb lesz azokhoz az adatokhoz, amelyeket én mondottam, mint amelyeket a minister ur mondott. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Majd meglátjuk. — Propper Sándor: Azelőtt táppénzre adták oda a befolyó pénzeket, nem autókra. — Z<ij.) Az bizonyos, t. Képviselőház, hogy azokból az összegekből, amelyeket a kurzus fennállása óta saját létfentartásuk alátámasztására, saját osztályuralmuk fentartására és megerősítésére már elköltöttek, nagyszerűen lehetett volna valamit adni a hadikölcsöncímlet-tulajdonosoknak. Ez azonban nem történt meg és ma is, amikor erre vonatkozólag felszólalok, az urak egyszerűen arra hivatkoznak, hogy mindenütt van fényűzés, mindenütt vannak a költségvetésben olyan adatok, amelyeket kifogásolni lehet. Kijelentem azonban azt, h< gy Romániát és Portugáliát kivéve sehol sincsen olyan nyomor mint nálunk, és sehol sincs az egyik oldalon oly keserű nyomorúság és fekete szegénység, mint nálunk, mig a másik oldalon bizony nagy feuhéjázást és nagy költekezést tapasztalunk, amelyet ha leredukálnánk, talán visszamaradna valami arra, hogy legalább a legszegényebbeknek adjunk valamit. Leszek bátor ismertetni egy szegény ember egy vak tanfelügyelő nyilt levelét. Csak pár meg. ülése 1928 január 13~án, pénteken. 79 rázó részletet olvasok fel. (Olvassa :) «Most amikor e levelet tollbamondom, az orosz harctéren szerzett rendkívül fájdalmas és időváltozáskor meg-megujuló csúzos betegségem, továbbá ugyanakkor és ugyanott kapott tüdő- és ideges gyomorbajom miatt ágybanfekvő súlyos beteg vagyok, nehezemre esik tehát minden beszéd, minden szó ; midőn azonban Nagy méltóságod agyonkinzott, megcsonkított nemzetemnek, imádott hazámnak megmaradt egyedüli kincsét, becsületét az egész világ előtt áruba akarja bocsátani, összesz« dem minden erőmet, megírom Nagyméltóságodhoz — azt hiszem ez utolsó levelemet. Hogy jogom van igy gondolkozni, arra nézve álljon itt a következő eset. 8-10 nappal ezelőtt Sátoraljaújhely egyik kávéházában egy magyar származású, ezidőszerint azonban magát román állampolgárnak valló mérnök, aki Magyarországon lakó rokonai révén a hadikölcsönöknél szintén érdekelve van, egy magával hozott román lapból szószerint a következőket olvasta fel : «Nekünk a magyar kormány erkölcstanból leckéket nem adhat, mert az a kormány, amely sa iát nemzete legjobb fiaitól háborús célokra becsületszó alatt, hazug Ígéretekkel kölcsönöket csalt ki s ma, midőn a visszafizetés ideje elérkezett, rabulisztikával...» Elnök (csenget) : A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! Malasits Géza : Bocsánat, nem azonosítom magamat ezzel Elnök : Ha a képviselő ur nem azonosítja magát vele. ne méltóztassék idézni ! (Propper Sándor : Nyilt levél a ministerhez !) Teljesen közömbös, hogy miféle levél, hogy kinek a levele. Ha a képviselő ur olvas valamit, azzal azonosította magát. (Farkas István : Egy tanfelügyelőnek a panasza, aki a háborúban vakult meg) Malasits Géza : Az elnöki figyelmeztetésre nem folytathatom a felolvasást, csak hangsúlyozni akarom, hogy ezt a levelet nem szocialista agitátor, nem titkos bolsevista ágens irta, hanem a magyar államnak egy nagyon hűséges szolgája, egy megvakult tanfelügyelő, aki azon kesergett, azon háborodott tel, hogy román lapok Magyarországról ilyen hangon merészelnek irni és ahhoz, hogy ilyen hangon Írjanak, ezek a törvényjavaslatok adnak alkalmat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Leteszem a levelet a Ház asztalára, a Ház minden tagja elolvashatja és megalkothatja a maga véleményét arról. (Ernszt Sándor : Ki az a tanfelügyelő 1 — Farkasfalvi-Farkas Géza : Beregszászi! Nekem is megküldte, de én nem olvasom fel és nem azonosítom magamat vele! — Propper Sándor : Ez a legnagyobb művészet! Nem olvasni! — Farkas István : A homokba a fejeket! Az elnöki tanács utasítására!) Sem az én érveléseim, sem előttem szólott t. képviselőtársaimnak szakszerű és pénzügyileg is alátámasztott érvelései nem győzték meg a kormányt arról, hogy ebben a kérdésben engedjen. A legtöbb engedmény, amit ebben a kérdésben a pénzügyminister ur tett, annyi volt, hogy nem mondhat egyebet, mint azt, hogy ha minden kötelezettségnek eleget tettünk, akkor majd 35 év múlva esetleg visszatérünk a hadi kölcsönök valorizálásának kérdésére. Miután a dolog így áll, a hadikölcsönök tekintetében nem folytatok tovább az urakkal polémiát, mert ugy látom, hogy ennek nincsen gyakorlati értéke. Én csak lelkiismereti kötelességet véltem teljesíteni, mikor rámutattam arra, hogy a kurzus megalakításától egészen idáig lett volna idő, pénz, mód és alkalom arra, hogy a hadikölcsöntulajdonosokat valamivel kárpótolják. Rámutattam arra is, adatok alapján, hogy itt hallatlan pazarlás folyik egyik oldalon, a másik oldalon viszont nagy a szegénység. Rámutattam arra, hogy meg ha nem is kerül sok pénzbe a sok főúri es egyéb