Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-110

78 Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 1928 január- 13-án, pénteken. pazarlás megy végbe, amilyent nemhogy ez az állani, hanem ennél még sokkal nagyobb állam sem engedhet meg magának. Én nem akarom, hogy itt odáig menjenek, mint ameddig a német köztársaság elnöke elment, aki szabadságra menvén, Be linben az Anhalterbahnhofon beült egy elsőosztályú fülkébe. Tudom, hogy a magyar nép bizonyos parádét követel, de ilyen parádét, mint amilyent nálunk Magyarországon csinálnak egyes vonatko/.ásban. egyszerűen nem bir el az ország. De nem feltétlenül szükséges összehasonlítást tenni Ausztriával ; hiszen mondhatnák, hogy Ausztria köztársaság, Magyarország pedig nem az. Nézzük Franciaországot ! Akármelyik ministeriumot nézem Franciaországban aránylag, csekély kivétellel, mindenütt kevesebb a létszám. Franciaországban az összes ministeriumokban összesen 1125 tisztviselő van alkalmazva, míg nálunk 1062. A francia hatalmas nép, amelynek flottái, gyarmatai vannak, amelynek tehát hatalmas külügyi képviselet kell s mégis abban a hatalmas Franciaországban a külüsyi szolgálatnál lényegesen kevesebben vannak alkalmazva, mint nálunk. De nemcsak ebben a vonatkozásban, hanem más vonatkozásban is megtaláljuk ezt a pazarlást Azt mondja a minister ur, hogy szóljunk erről is, említek tehát egypár adatot. A Viktóriakonszernnek — ez közismert dolog — 150 milliárd jutott, a Magyar Jövőre 1027 milliárd, az Egyesült Fővárosi Takarékpénztáraknak 30 milliárd kamatmentes kölcsön, Zsirkay tombola-levelezőlapjaira 2 milliárd, a Postatakarékpénztár révén a TESZnek 2 milliárd kölcsön, hogy ezt az állam mikor kapja vissza, rejtély ; a Csárdáskirálynő filmesitésére 30.000 dollárt kapott a film-alap, később egy más filmesitésre ismét ugyanennyit ; egy színésznek eszébe jutott, hogy magyar turnét rendez a külföldön, az i< sok pénzt kapott, kérdés, hogy e/t a pénzt visszafizetik-e, de hogy eddig visszafizették volna, arról senki a világon nem tud ; a másik szinesz feltette magában, hogy az egyke ellen akar küzdeni : 50.000 pengőt kapott. Az ilyen eseteknek egész sorát lehetne elmondani. A magyar lótenyésztés nagyobb dicsőségére azért, hogy az amsterdami Olimpiászon a magyar tisztek ugrassanak, Írországból hozattak ide lovakat. Tessék elképzelni hazafias és magyar szempontból, — ha Krisztián képviselőtársam gondolkozásába élem bele magam — hogy magyarok és hazafiak vagyunk, de Írországból hoznak be lovakat azért, hogy elmehessenek magyar tisztek a amsterdami Olimpiászra ugratni. (Krisztián Imre : Hoznak be Svájcból fajteheneket ! Az is bűn ?) Az más ! (Farkas István : Azért vagyunk agrárállam !) Arról van szó, hogy nem tudjuk a hadikölcsöncíinleteket megfizetni, hogy nem tudunk valorizálni és hogy az állam egyetlen tartozását sem akarja valorizálni. A/ indok erre az, hogy nem engedik az államháztartás egyensúlyát megbolygatni. Azonkivül nincs rá fedezet. Amikor pedig rámutatunk arra a hallatlan pazarlásra, amely itt folyik, akkor egyszerűen azt mondja a minister ur : hát beszéljünk erről, bizonyítsunk. Én bizonyítottam ezt itt és még egyszer azt mondom : ha tenyésztési célokra hoznak be lovakat, az ellen semmi kifogásom, de azt, hogy súlyos milliókat kiadjanak arra, hogy néhány fiatal ember Amsterdamban ugráljon magyar színekben, de nem magyar lovakon, bűnös könnyelműségnek tartom. Tovább megyek. Nagyon nehéz a multat visszacsinálni, de valahogyan egyazonos gazdasági helyzetben mégis csak kellene valamit a múlt puritán erkölcseiből visszahozni. Valahányszor egy minisztérium előtt elmegyek és látom a hosszú kocsitábort a magyar koronával, mindig eszembe jut az öreg Tisza Kálmán. Életem első szenvedését ő okozta, mert az inasiskolában borzasztóan megvertek azért, mert Tisza Kálmán ellen tüntettem. (Derültség.) Akkor voltak a Tisza-Jans/ky-féle tüntetések, és én is hazafias kötelességemnek tartottam, hogy a tüntetésben részt vegyek, amiért az iskolában borzasztóan elnáspágoltak. (Derültség.) Tizenötöt kantám, de azért nem ártott meg, ember lett belőlem Csak azt akarom mondani, hogy Tisza Kálmán egy öreg konflison, majd később Schneider-fiakeressel vitette magát. Ha sietett a képviselőházba, kozatott egy konflist magának és arra ült rá. De ma a csendőrkutyatenyésztőtelep igazgatójának autója van, a minisztériumokban az összes autómárkákat megtaláljuk, sőt ha az ember végigmegy a minisztériumokon, az összes világmárkákat megtalálja ott, Chryslert stb. Nem akarok nekik reklámot csinálni, de kétségtelen, hogy nagyon jó Ízlésük van a miniszter uraknak, mert a legjobb autókat ők választják ki maguknak és a hazafiság nagyobb dicsőségére rendeletileg kimon ják, hogy a teherautófuvarozónak, a Dérfuvarozónak, vagy annak a taxisnak csak maaryar kocsit szabad vennie, ellenben a miniszter urak nem merik m gukat a magyar munkások munkájára rábízni, nekik angol, amerikai vagy francia gyártmány kell, de leginkább az angol, mert az a legdivatosabb és a legdrágább. (Propper Sándor : Nem is azt nézik, hogy melyik a legjobb, "hanem azt, hogy melyik a legdrágább és azt veszik meg !) Legalább is furcsa, hogy most, amikor megnyílt az uj munkásbiztositópénztár, ezeknek az uraknak nem az volt a gondjuk, hogy ebben az épületben, amely 128.000 tag számári épült, most pedig közel háromszázezer tagja van az intézménynek, hogyan lehetne olyan beosztást találni, hogy mindenki nagyobb torlódás nélkül pénzéhez vagy orvosához jusson, hanem az első gondjuk az volt, hogy milyen autót veszünk. Tizenkettő kellett, anélkül nem lehetnek el. Ez volt a probléma. Három napi tanácskozás után kisütötték, hoí>y ott vannak olasz barátaink, tehát Fiatkocsit veszünk. Hogy az drágább, mint a magyar kocsi és hogy tizenkét kocsi értéke kimegy az országból, ki törődött azzal, amikor a munkások egészségéről van szó, bár nem az orvosok mennek az autón, hanem az elnökök és az igazgatók. (Éry Márton: Nem egészen igy van a dolog! Az orvosok részére van négy autó.) De egészen igy van. Ha talán kikarrikiroztam is egy kicsit, a valóság az, amit én mondottam. (Éry Márton : Nem lehet a publikumot megtéveszteni!) Tessék meggyőződni, t képviselő ur, ezekről az adatokról. (Propper Sándor : Tény az, hogy tizenkét autó van. Azelőtt egy sem kellett, mégis jól ellátták a dolgokat. — Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Nagyon sokba került a konflis és a villamos!) Annak idején, ha az öreg Sarkadi felült villamosra és felszámított néhány koronát ezen a címen, az igazgatóság munkás- és munkaadó tagjai az asztalra csapiak: ennyi költse«! Tessék kissé nagyobb takarékossággal elővenni azt a puritanizmust, amelyet a múlt század kilencvenes éveiben láttunk az államférfiak részéről, akkor lesz pénz arra, hogy a legszegényebb hadikölcsöncímlet tulajdonosoknak valamit vissza lehessen fizetni. Akárhogyan fogják is fel az urak az én felszólalásomat, az kétségtelen és tagadhatatlan, hogy ebben az országban a legfőbb dignitáriusoktól kezdve egészen lefelé olyan hallatlan fényűzés folyik és olyan hallatlan költségekkel csinálnak dolgokat, hogy arra Európában példa nincs. (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondá-