Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-110
Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 1928 január* 13-án, pénteken. 77 Zaj a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza : Megint ki felé beszél! Mi voltunk okai a bábomnak? Ne méltóztassék ilyet mondani ! — Peidl Gyula : Az osztályuralom csinálta a háborút ! — Farkas István: Önök felelősek érte! — Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a napirenden lévő tárgyra visszatérni. (Propper Sándor: A sarki hordár küldötte az ultimátumot 1 ? — Zaj.) Walisits Géza: Mi személy szerint nem voltunk ott azoknál a vadászatoknál, amelyekről a t. képviselő ur beszél. (Éry Márton: Én nem azt mondó tani, hogy ön is ott volt!) Ha ön nem személy szerint értette, ugy én sem személy szerint értettem. Csak azt jelentem ki, hogy ennek a politika iák volt a logikus következménye az 1914. évi világháború. (Farkasfavi Farkas Géza: Az ellen tiltakozunk, hogy mi lennék az okai ennek !) Hiába tiltakoznak ! (Peidl Gyula : Előbb tetszett volna tiltakozni ! — Farkasfalvi Farkas Géza: Az entente-nak igen kellemes lesz ez! — Propper Sándor: Maguk egyelőre az entente-nak fizetnek, a magyaroknak nem ! — Farkasfalvi Farkas Géza : Az entente-lapoknak igen jó lesz ez! - Peyer Károly : Ugyan mit beszél ! Naivitás ilyet állitani ! — Nagy zaji) E.nök: Még egyszer kérem a képviselő urakat mindkét oldalon, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni a szónokot pedig ismételten kérem, méltóztassék a tárgynál maradui ; ez nem költségvetési vita. (Zaj.) Malasits Géza: Ha a Timesnak egy cikkét, idézném, jogos volna a felháborodás, d « az entente nálamnál lobban tudja ezeket a dolgokat, tehát jogosulatlan ez a felháborodás. Még egyszer ki akarom jelenteni, hogy ha nincs az országnak pénze a hadi kölcsönök valorizálására, ha nincsen pénze, hogy legalább a legszegényebb címlettulajdonosoknak adjon valamit, akkor ott, ahol ilyen állapotok vannak, a legszélsőbb takarékossággal kell bánni a közpénzekkel (Farkasfalvi-Farkas Géza: Ez helyes, itt egyetértünk !) — (Sándor Pál: Helyeslik, de nem viszik keresztül aprakszisban. — Baracs Marcell: Nem kapnak rá engedélyt az elnöki tanácstól ! — Farkasfalvi-Farkas Géza : Megmondtam én mindig a véleményemet, megmondom ma, és meg fogom mondani a jövőb. n is.) Elnök : Kérem Farkas Géza képviselő urat, hogy közbeszólás alakjában még se méltóztassék megmondani. Malasits Géza : T. Képviselőház ! Egy olyan szegény államnak, mint mi vagyunk, illik takarékoskodni. Sajnos, mi még ma is abban a felfogásban élünk, amelyben a magyar urak a kuruc háuoru idején é tek. Méltóztatnak tudni a bájos történelmi elbeszélést : a protestáns hatalmak megbeszélték, hogy valami képen Rákóczi szabadságharcának segítségére sietnek. Rákóczi akkor meglehetős harcban állt a katholikus Habsburgokkal és így valamiképen segítségére akartak jönni. Ezeknek a dolgoknak a megbeszélésére egyik hollandi követet elküldték Érsekújvárra. A követet Érsekújváron körülfogták a magyar urak, g\öuyörü paszománnyal, k rneolgombos' kábátokkal, aranysujtásos mentékben, egyszóval, abban a régi parádéban, amelyről mi magyarok hiresek vagyunk ezerév óta. Kezdtek beszélgetni egymással, és amint ilyenkor szokásos, első a pénzkölcsön, hogy öregem, hollandus, mi lesz a gubával ? (Derültség a szélsőbaloldalon.) iMire a követ azt mondta : »Kérem uraim, mi a spanyolok elleni szabadságharcunkat ólompitykés zekeben vivtuk meg, és amint én itt az urakat végignézem, az egyik ur ruhája értékesebb drágakövekkel van kivarrva, mint a másiké. Tessék ezeket ertékesiteni, tessék magukat összehúzni szerényen, mert KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. mi — még egyszer mondom — ólompitykés zekében vivtuk meg szabadságharcunkat.« Erre a magyar urak azt mondták, mit ért ez a sajttól büdös hollandus Magyarországhoz ! (Mozgás.) Elnök : A képviselő ur, ugy látszik, meg méltóztatik feledkezni arról, hogy a magyar parlamentben van Méltóztassék a parlamentáris hangnak megfelelően beszélni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Malasits Géza: Érr csak idézem azt, ami történelmi tény. (Éry Márton: .Beszéljen a valorizációról !) Reszelek én arról is. Elnök : Most nem a tárgyról való eltérést kifogásoltam, hanem az inparlanientáris hangot. Malasits Géza : Bocsánatot kérek, én igy tanultam, nem tehetek róla, hogy igy mondták. T. Ház ! Azóta se változtunk semmit. De ha azt mondja a minister ur, hogy valamelyes konkrétummal szolgáljak, leszek bátor pár konkrétumot is elmondani, ami én szerintem tényleg felesleges kiadás. Igy pl. az osztrákoknak is van Térképészeti Intézetük, nekünk is van. Ez a Térképészeti Intézet nem is olyan kicsi valami, mert hiszen a létszáma 128 s élén egy IV. fizetési osztályú vezértanácsnok áll. 859.957 pengőbe került ez az intézet. Kitett a legutóbbi költségvetése 23 360 pengőt, vagyis mi a Térképészeti Intézetre ráfizettünk 836 597 pengőt. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem is üzlet akar az lenni !) Ezzel szemben az osztrák Térképés/.eti Intézet előirányzata 1,489.000 silling, a kiadási előirányzata 1,-160 000 silling, a felesleg 29.000 silling. Ha egy fillér felesleg sem volna az osztrákoknak, már ennél az egy tételnél velünk szemben meglehetős nagy megtakarítást eszközöltek a Térképészeti Intézetnél. De tovább megvek. Ha csak osztrák viszonylatban számítom a dolgot, akkor is méltóztatnak rögtön látni, hogy azok a dolgok, amelyeket mi itt kifogásolunk, a valóságnak megfelelnek (Farkasfalvi Farkas Géza : Nekik meg volt a berendezésük már előbb ! Nekünk újonnan kellett berendezkednünk ! — Peidl Gyula: Csőn ka-Magyarország adminisztrációja többe kerül, mint NagyMagyarországé.) A minister ur egyenesen ki provokálta ezeket az adatokat belőlem. Ausztriában 560 millió silling adó behajtása 6'5 millióba, tehát l"10%-ba kerül, nálunk az adóbehajtás több mint 3%-ot emészt fel, tehát a dupláját annak, amit az osztrákok erre .fordítanak, ami nem csodálható, hiszen a legutóbbi törvényszéki tárgyalásról olvastuk, hogy adóellenőr lett valaki, aki a Britanniában nem épen jogosultan jutott hozzá a 10.000 korinához, amelyet azután elkommunizálva az emberei között osztott ki. Az adóhivatalok ! Ha nézzük az adóhivatalokat—tisztelet az egész adóhivatali karnak,egyet sem akarok ezek közül az urak közül megsérteni — kétségtelen, hogy ez az apparátus sokkal jobban fel van duzzasztva, mint kellene, mondhatnám olyan vizfejü apparátust képez, amellyel Magyarország adózóit nyomorítják meg, ugy hogy itt is nagy megtakarítást lehetne eszközölni. De a legérdekesebb az összehasonlítás akkor, ha a külügyministeriumot nézzük. Az osztrák külügyministeriuni összes kiadása 3'4 millió süli nget tesz ki, - egy silling 10.000 papírkorona. Nálunk egyedül a külföldi szolgálat belekerül 5 2 millió pengőbe, egy pengő pedig 12.500 korona. Azonfelül az úgynevezett központi rgazuatás 2 5 millió, a nyugdíjak pedig 341.230 pengőt igényelnek. Tehát a Csonka-Magyarország, a Trianon által agyonesonkított M; gyarország, tz a véres torzó — akár a belügyi igazgatását, akár pedig a külügyi igazgatását nézem — lényegeden nagyobb költséggel dolgozik, mint az osztrák köztársaság. (Peidl Gyula: És amellett csapnivalóan rossz !) Külügyi vonatkozásban olyan hallatlan 11
