Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-110

76 Az országgyűlés képviselőházának 110 népet nem érheti szemrehányás semmiért, mert a magyar nép a kurzus felállításáért és a régi munkapárti uralom reaktiválásáért olyan pénz és véráldozatot hozott, amely Európában ritkítja páriát. Az eredmény azután meg is látszik abban, hogy sehol Európában, talán Portugáliát és Romániát kivéve, nem találunk annyi rongyos és éhenhalásra itélt szegény embert mint itt Magyarországon. (Közbeszólás a balközépen: Trianon az oka !) Majd beszélek a trianoni halár­ról is. Tessék elhinni, elszomorító tudni azt, hogy vannak a mai megmaradt Magyarországon al­ispánok, akik ma már szükségrendeleteket, iuség­rendeleteket készülnek kibocsátani, mert vár­megyéjükben a lakosság nagy és tekintélyes része olyan in.ségben él, amilyenre példa még nem volt. Ma a dolgozó magyarság Európa helótája lett, ennek a kurzusnak dicsőséges uralma következ­tében és ha ezt a javaslatot elfogadják az urak, akkor még a legutolsó reménytől is megfosztják a magyar népet, hogy valamit is vissza fog kapni abból, amit áldozott. A fősúlyt azonban arra kí­vánom fektetni, hogy válaszoljak a minister ur­nák arra, hogy hol az a nagy pénzpazarlás ? Itt megmondottam. Ha az urak pénzügyi fedezetről beszélnek, akkor, ha a komoly szándék meg lett volna az urakban, hogy a hadikölcsöncímlet-tulaj­donosoknak valamit is juttassanak, ha komoly s/.ándék lett volna a kormányzatiján arra, hogy háborús kötelezettségeku k eleget tegyen, akkor 1919. augusztusától kezdve százszor adódott volna alkalom arra, hogy megszigorított takarékosság­gal bizonyos alapot teremtsenek a háború rok­kantjainak támogatására és azoknak a pénzeknek visszafizetésére, amelyeket a háború céljaira él­veztek. De egyetlenegy szándék vezette a kor­mányzatot, egyetlen szándék vezette a kormány mögött ülő többséget, azt a többséget, amely az 192ü-as választásokon, majd az 1922-es választá sokon összeverődött, és azt a többséget is, amely ma összeverődött: uralkodni, abban a biztos tu­datban, hogy nem tudjuk, melyik percben jön a vízözön, amely elsodor bennünket a helyünkből, de ameddig hatalmon vagyuuk, addig hörpintsük ki az uralom minden gyönyörűségét, élvezzünk ki minden pozíciót és tömjük meg olyan^ embe­rekkel, akik osztályuralmunkat erősítik. Ez a ja­vaslat is ez a célt szolgálja. A minister ur tegnap valamennyiünk befelé való kuncogása közben jelentette ki: mondjuk meg, hol van az a pazarlás. Erre nagvon komo­lyan kell felelni. (Peyer Károly: Például a Fő­városi Takarékpénztár négy milliója! Ez csak egy dolog, de akad sok ilyen! - Propper Sándor: És a Budapesti Hírlap ügye!) Ebben az ország­ban, amelyben ilyen javaslatot tárgyalnak, amely­lyel sem a javaslat előadója, sem a ministere nincsenek megelégedve és kijelentik, hogy fájó szivvel, a kényszerűség hatása alatt járulnak hozzá a javaslathoz, s tárgyalnak egy javaslatot, amellyel szemben mindenki hazafias aggodalmait fejezi ki, nincs meg e kijelentések konzekven­ciája. Egy országban, ahol a grófi szérűkkel kö­rülvett falvakban az emberek hétszámra nem tudnak kimozdulni a szobából, mert nincs csiz­májuk és ruhájuk, amely megvédi őket a hideg ellen, egy országban, ahol a földmivelő lakosság sült tökkel, répával és burgonyával táplálkozik, az ország legtöbb dignitáriusának nem szabad ugy utaznia, mint egy maharadzsának és nem szabad olyan drága biztonsági intézkedéseket igénybe­vennie, mint amilyeneket az orosz cárok vettek igénybe. (Ugy van! a szélsőbaloldalon) Egy or­szágban, amelyben a megélhetési index 124, a ke­reseti index pedig 76 körül van, e két szám közé eső interkaláré megmutatja, milyen nagy a la­ülése 1928 január 13-án, pénteken. kosság lezüllése. Anyagi lezüllésre gondolok, nem erkölcsire. Ahol azonban ugyanannyi az éhező, mint a jóllakott, rendeznek a minister urak évente hat­szor is nag\ szerű vadászatokat, amelyekre kiren­delnek fotográfusokat, mozioperatőröket, hogy holnapután a bámuló Budapest mozgószinházai­ban az éhes proletársereg csorgó nyállal nézze azt a fejedelmi lakomát, amelyet az urak meg­esznek, mert ott nem víz folyik, hanem pezsgő! S Wolff Károly igen t. képviselőtársam megint előrukkolt a »bűnös Budapest« jelszavával azzal, hogy Szilveszter éjszakáján Budapesten mi ment végbe. Kijelentem, hogy a bűnös Budapesten aránylag lényegesen kevesebb pezsgőt és bort ittak nit g, mint azokon a vadászatokon, amelye­ket államköltségen nemrégen rendeztek. (Felkiál­tások a jobboldalon . Nem az állam költségén ! — Krisztián Imre : Hát moziba járni van pénze a munkásságnak ?) Annak a munkásnak épen ugy kell a szórakozás, mint önnek, képviselő ur. Azt a csekélyt pénzt pedig nem öntől kérte erre a munkás, hanem megdolgozott érte, önnél és osz­tálytársainál, akik épen a ki nem fizetett munka­béreken élnek oly fényesen. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Krisztián Imre : A földműves munkások nem tartanak számot az önök támo­gatására, magyarok és hazafiasak akarnak ma­radni !) Tessék csak hagyni azt, hogy magyar és hazafias. Én is magyar és hazafias vagyok, de öntől egy világ választ el, pedig ön is annak vallja magát. (Peyer Károíy : A külföldi hadi­kölesönt valorizálják, de a magyart nem! A svájciak a maguk kormányának jobb hazafiak! — Zuj.) Hiszen kár kizökkenteni engem ebből és kár a t. képviselő urnák igy ér élnie, mert akkor saját vezére ellen érvel. Amint a régi rómaiak mondták, nemcsak kenyeret kell adni, hanem szórakozást is.s ha már kenyeret nem adnak, legalább olcsó mozit adjanak a népnek. Ezért emiitettem, hogy a szükségnek és nyomorúságnak ebben az idejében kissé több szerénységet a ministeri va­dászatoknál (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbalol­dalon. Zaj a jobboldalon.), hiszen szegény ország vagyunk. (Éry Márton: Az önök idejében is va­dásztak!) Mi először is nem vadásztunk, s ne tessék többesszámot használni, mert nekem éle­temben vadászpuska soha nem volt a kezemben és amint elvtársaimat ismerem, nekik sem volt soha. Hogy a harcterekről, a lövészárkokból haza­jött és átlövést, a gyilkolást megtanult katonák mit csináltak, amikor hazajöttek, azért mi nem lehetünk felelősek, mert nem mi küldöttük a háborúba őket és nem mi züllesztettük szét a monarchiát. (Krisztián Imre : De segítettek tönkre tenni! — Peidl Gyula: Az osztályuralom tette tönkre ! — Krisztián Imre : Igen, segítettek tönkre tenni! És most összetévesztik a parlamenteta kongresszussal ! — Propper Sándor : Az is pa­rancsba jött, hogy kötekedni kell ? — Peyer Károly : A maga egész lénye kötekedés ! — Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak az állandó közbeszólásoktól tartózkodni, különhen kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urak ellen eljárni mindkét oldalon. (Zaj.) Mala sits Géza : A közbeszóló képviselő urat előre figyelmeztéltem, hogy lesz oka eleget mér­gelődni ma délelőtt, tessék a haragját vissza­tartani egy kissé, mert ma még kirobbanhat né­hányszor. Ha a t. képviselő ur most velünk szemben vádként emliti meg azt, hogy a mi embereink is vadásztak, akkor tartozom kijelenteni, hogy ennek előzményei voltak. Előzménye volt ennek a för­telmes vádnak az 1878-tól 1914-ig tartó po'itika, melynek következménye volt azután a világ­háború. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.

Next

/
Thumbnails
Contents