Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-110
76 Az országgyűlés képviselőházának 110 népet nem érheti szemrehányás semmiért, mert a magyar nép a kurzus felállításáért és a régi munkapárti uralom reaktiválásáért olyan pénz és véráldozatot hozott, amely Európában ritkítja páriát. Az eredmény azután meg is látszik abban, hogy sehol Európában, talán Portugáliát és Romániát kivéve, nem találunk annyi rongyos és éhenhalásra itélt szegény embert mint itt Magyarországon. (Közbeszólás a balközépen: Trianon az oka !) Majd beszélek a trianoni halárról is. Tessék elhinni, elszomorító tudni azt, hogy vannak a mai megmaradt Magyarországon alispánok, akik ma már szükségrendeleteket, iuségrendeleteket készülnek kibocsátani, mert vármegyéjükben a lakosság nagy és tekintélyes része olyan in.ségben él, amilyenre példa még nem volt. Ma a dolgozó magyarság Európa helótája lett, ennek a kurzusnak dicsőséges uralma következtében és ha ezt a javaslatot elfogadják az urak, akkor még a legutolsó reménytől is megfosztják a magyar népet, hogy valamit is vissza fog kapni abból, amit áldozott. A fősúlyt azonban arra kívánom fektetni, hogy válaszoljak a minister urnák arra, hogy hol az a nagy pénzpazarlás ? Itt megmondottam. Ha az urak pénzügyi fedezetről beszélnek, akkor, ha a komoly szándék meg lett volna az urakban, hogy a hadikölcsöncímlet-tulajdonosoknak valamit is juttassanak, ha komoly s/.ándék lett volna a kormányzatiján arra, hogy háborús kötelezettségeku k eleget tegyen, akkor 1919. augusztusától kezdve százszor adódott volna alkalom arra, hogy megszigorított takarékossággal bizonyos alapot teremtsenek a háború rokkantjainak támogatására és azoknak a pénzeknek visszafizetésére, amelyeket a háború céljaira élveztek. De egyetlenegy szándék vezette a kormányzatot, egyetlen szándék vezette a kormány mögött ülő többséget, azt a többséget, amely az 192ü-as választásokon, majd az 1922-es választá sokon összeverődött, és azt a többséget is, amely ma összeverődött: uralkodni, abban a biztos tudatban, hogy nem tudjuk, melyik percben jön a vízözön, amely elsodor bennünket a helyünkből, de ameddig hatalmon vagyuuk, addig hörpintsük ki az uralom minden gyönyörűségét, élvezzünk ki minden pozíciót és tömjük meg olyan^ emberekkel, akik osztályuralmunkat erősítik. Ez a javaslat is ez a célt szolgálja. A minister ur tegnap valamennyiünk befelé való kuncogása közben jelentette ki: mondjuk meg, hol van az a pazarlás. Erre nagvon komolyan kell felelni. (Peyer Károly: Például a Fővárosi Takarékpénztár négy milliója! Ez csak egy dolog, de akad sok ilyen! - Propper Sándor: És a Budapesti Hírlap ügye!) Ebben az országban, amelyben ilyen javaslatot tárgyalnak, amelylyel sem a javaslat előadója, sem a ministere nincsenek megelégedve és kijelentik, hogy fájó szivvel, a kényszerűség hatása alatt járulnak hozzá a javaslathoz, s tárgyalnak egy javaslatot, amellyel szemben mindenki hazafias aggodalmait fejezi ki, nincs meg e kijelentések konzekvenciája. Egy országban, ahol a grófi szérűkkel körülvett falvakban az emberek hétszámra nem tudnak kimozdulni a szobából, mert nincs csizmájuk és ruhájuk, amely megvédi őket a hideg ellen, egy országban, ahol a földmivelő lakosság sült tökkel, répával és burgonyával táplálkozik, az ország legtöbb dignitáriusának nem szabad ugy utaznia, mint egy maharadzsának és nem szabad olyan drága biztonsági intézkedéseket igénybevennie, mint amilyeneket az orosz cárok vettek igénybe. (Ugy van! a szélsőbaloldalon) Egy országban, amelyben a megélhetési index 124, a kereseti index pedig 76 körül van, e két szám közé eső interkaláré megmutatja, milyen nagy a laülése 1928 január 13-án, pénteken. kosság lezüllése. Anyagi lezüllésre gondolok, nem erkölcsire. Ahol azonban ugyanannyi az éhező, mint a jóllakott, rendeznek a minister urak évente hatszor is nag\ szerű vadászatokat, amelyekre kirendelnek fotográfusokat, mozioperatőröket, hogy holnapután a bámuló Budapest mozgószinházaiban az éhes proletársereg csorgó nyállal nézze azt a fejedelmi lakomát, amelyet az urak megesznek, mert ott nem víz folyik, hanem pezsgő! S Wolff Károly igen t. képviselőtársam megint előrukkolt a »bűnös Budapest« jelszavával azzal, hogy Szilveszter éjszakáján Budapesten mi ment végbe. Kijelentem, hogy a bűnös Budapesten aránylag lényegesen kevesebb pezsgőt és bort ittak nit g, mint azokon a vadászatokon, amelyeket államköltségen nemrégen rendeztek. (Felkiáltások a jobboldalon . Nem az állam költségén ! — Krisztián Imre : Hát moziba járni van pénze a munkásságnak ?) Annak a munkásnak épen ugy kell a szórakozás, mint önnek, képviselő ur. Azt a csekélyt pénzt pedig nem öntől kérte erre a munkás, hanem megdolgozott érte, önnél és osztálytársainál, akik épen a ki nem fizetett munkabéreken élnek oly fényesen. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Krisztián Imre : A földműves munkások nem tartanak számot az önök támogatására, magyarok és hazafiasak akarnak maradni !) Tessék csak hagyni azt, hogy magyar és hazafias. Én is magyar és hazafias vagyok, de öntől egy világ választ el, pedig ön is annak vallja magát. (Peyer Károíy : A külföldi hadikölesönt valorizálják, de a magyart nem! A svájciak a maguk kormányának jobb hazafiak! — Zuj.) Hiszen kár kizökkenteni engem ebből és kár a t. képviselő urnák igy ér élnie, mert akkor saját vezére ellen érvel. Amint a régi rómaiak mondták, nemcsak kenyeret kell adni, hanem szórakozást is.s ha már kenyeret nem adnak, legalább olcsó mozit adjanak a népnek. Ezért emiitettem, hogy a szükségnek és nyomorúságnak ebben az idejében kissé több szerénységet a ministeri vadászatoknál (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.), hiszen szegény ország vagyunk. (Éry Márton: Az önök idejében is vadásztak!) Mi először is nem vadásztunk, s ne tessék többesszámot használni, mert nekem életemben vadászpuska soha nem volt a kezemben és amint elvtársaimat ismerem, nekik sem volt soha. Hogy a harcterekről, a lövészárkokból hazajött és átlövést, a gyilkolást megtanult katonák mit csináltak, amikor hazajöttek, azért mi nem lehetünk felelősek, mert nem mi küldöttük a háborúba őket és nem mi züllesztettük szét a monarchiát. (Krisztián Imre : De segítettek tönkre tenni! — Peidl Gyula: Az osztályuralom tette tönkre ! — Krisztián Imre : Igen, segítettek tönkre tenni! És most összetévesztik a parlamenteta kongresszussal ! — Propper Sándor : Az is parancsba jött, hogy kötekedni kell ? — Peyer Károly : A maga egész lénye kötekedés ! — Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak az állandó közbeszólásoktól tartózkodni, különhen kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urak ellen eljárni mindkét oldalon. (Zaj.) Mala sits Géza : A közbeszóló képviselő urat előre figyelmeztéltem, hogy lesz oka eleget mérgelődni ma délelőtt, tessék a haragját visszatartani egy kissé, mert ma még kirobbanhat néhányszor. Ha a t. képviselő ur most velünk szemben vádként emliti meg azt, hogy a mi embereink is vadásztak, akkor tartozom kijelenteni, hogy ennek előzményei voltak. Előzménye volt ennek a förtelmes vádnak az 1878-tól 1914-ig tartó po'itika, melynek következménye volt azután a világháború. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.
