Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-110
74 Az országgyűlés képviselőházának llí senyt. (Gaal Gaston: No-no!) Egészen bátran, mert ha megnézzük azokat az intézményeket, amelyeknek a munkásosztály érdekeit szolgáló vagyonát munkások nehezen megkeresett filléreiből rakták össze és azt az összeget, amelyet a birtokos osztály jegyzett, akkor a miénk lesz az elsőség. Egészen nyugodt lehet a képviselő ur. (Gaal Gaston: No-no!) Erre nézve majd kérünk a pénzügyminister úrtól adatokat. Bátrán állithatom, hogy kiálljuk az urakkal a versenyt. (Gaal Gaston: Maga Esterházy herceg egy jegyzésnél jegyzett tizmilliót a hadi1 ülcsönből! (Zaj a szclsőbaloldalon.) Több mnt húsz milliót jegyzett a munkások rokkant- és nyugdíjegyesületete. (Gaal Gaston: Akkor Esterházy herceg maga többet jegyzett, mint a munkások nyugdíjegyesülete! — Zaj.) Dehogy! Dehogy! (Pcidl Gyula: De többet is szerzett a haza földjéből — Rothenstcin Mór: De a nyugdíjegylet tönkrement!) Azonkívül, ha már ezeket méltóztatik figyelembe venni, ha a t. képviselő ur érdemnek tünteti fel a hadikölcsönjegyzést (Gaal Gaston: Nem érdemnek! Megcáfoltam, amit mondott!) Van nálam egy levél, egy szegény zsidóasszony, özv. Nussbaum Pálné levele, aki azt irja, hogy'öt fia ment a háborúba három ott maradt a harctéren, egy meghall harctéri betegség következtében, ugy hogy négy fiát vesztette el a háború következtében. 1500 koronát — nem tudom határozói lau a számot — jegyzett hadikölcsönből. Hetvenöt éves, munkaképtelen, nem tud megélni. Kérdi tőlem, hogy mi lesz ezzel. Ez többet áldozott mint herceg Esterházy. És ilyen példát ezrével tudunk hozni. Mert könnyű a sokból keveset áldozni, de nehéz a helyzetük azoknak a szegényeknek, akik mindenüket feláldozták a haza oltárán s akik ma — özvegyek és árvák — nyomorultan, egy fillér támogatás nélkül állnak itt. Ha csak pártpolitikus volnék, és eltudnám fojtani emberi érzéseimet, ha tisztán zoon politikonná tudnék átalakulni, ennek a javaslatnak csak örülnöm kellene, örülnöm kellene azért mert még egypár ilyen javaslat és a közfelháborodás fogja elseperni a kormányt a helyérő'. Ennek a javaslatnak nyomán közfelháborodás fog támadni és ezt a közfelháborodást nem fogja enyhíteni az az elkenési szándék sem, amelyet tegnap a minister ur itt szíves volt bejelenteni. Mert én ezt ugyanolyan elkenésnek tekintem, mint amilyen elkenés a valóságban az a numerus clausus-javaslat, amely nemsokára fogía szerencséltetni a Házat. Az is elkenési kísérlet, hogy maid valamikor harmincöt év múlva fogunk fizetni! T. Ház! Valamikor harmincöt év múlva? Amikor ma vannak itt az özvegyek és árvák százai, akiknek betevő falatjuk s ; ncs akkor hariiiineöt év inul va fognak az urak talán fizetni, ha majd akkor lehetséges lesz? Amikor már ma kopogtat a nyomorúság az aitón, ablakon és minden résen, akkor ennyi ideig akarnak várni? Ezt igazán nem nevezhetem másnak. mint tisztára elkenési szándéknak. Pacifista szempontból sem kell nagyon búsulni ezen a javaslaton, mert kétségtelen, hogy jövendő háborúnak kitörését nagymértékben lehetetlené teszi ez a javaslat (Éry Márton: Ez Igaz!), és ha figyelembe veszem azt. amit a pénzügyminister ur mondott — azt a harmincöt éves batáridőt — akkor ez még inkább megerősít abban a hitemben, hogy a pénzügyminister ur és ,i mosrötte ü'ő t. párt vr»lahot»-yan titokban racifista. (Éry Márton: Miért mondja, hogy titokban? Ki ükar háborút 1 ?) Kérem ha ebből a szempontból nézem a ». ülése 1928 január'13-án, pénteken. dolgot, akkor megmondhatom az uraknak... (Éry Márton: Nem lehet kisajátítani ezt a jogot! — Peidl Gyula: Szentgotthárd nem a pacifizmust szolgálja! — Zaj.) Elnök (csen fi et): Csendet kérek! Malasits Géza: ...hogy ebben a javaslatiam nyiltan pacifistának mutatkoznak be. (Gaal Gaston: A vörösöknek első dolguk volt hadsereget állítani fel! Ez a maguk pacif izmusa! — Igaz! Ugy van! a középen.) A kulisszák mögött egészen más intézkedéseket tesznek, amire rá vall az is, hogy az igen t. előadó ur azt mondotta, hogy a javaslat a háború szempontjából nem is fontos, mert hiszen ha odáig kerül a dolog, akkor majd találunk módokat arra, hogy a szükséges összeget előteremtsük. Én az előadó urat igen okos embernek ismerem, de egyet talán mégis elfelejtett, vagy nem akart megmondani, azt ugyanis, hogy a háború viseléséhez — legyen az akár védelmi háború, akár támadó háború, mert én minden háborút perhorreszkálok, nemcsak pártállásomnál fosva, hanem meggyőződésemből is, de mert háborúról beszélek, tehát praktikusan kel] beszélnem — mondom, a háború viselésére nem elég a katonaság, nem elég a pénz. hanem kell hogy bizonyos morális együttérzés is legyen abban a hadseregben, amely hadsereg esetleg az ország határait van hivatva védeni. Hogy ez mennyire fontos, ezt bizonyíthatom a világháborúval. A világháború kitörésének pillanatában körülbelül egészen 1916-ig — pontosan nem tudom a dátumot, csak annyit tudok, hogy a Tirpitzféle nyilatkozatig, a fokozottabb tengeralatti háborúnak kihirdetéséig és addig, amíg Amerika bele nem avatkozott a háborúba — a középeurópai hatalmak népeiben megvolt a háborús lendület; amint azonban titkos rádiósu<rarak révén észrevették és tudni kezdték a népek, hoery hiába harcolnak, a háborút elvesztették akkor nyomban alábbhagyott a lelkesedés és ez meglátszott ' a badvezetőségen és meglátszott minden intézkedésen is, mert azontúl semmi sem ment többé azzal az elánnal, amellve] mennie kellett volna. Ha pedig az urak álláspontjára akarok helyezkedni, ha lelkileg is igyekszem magamat ebbe, ezen az oldalon beleélni akkor is azt kell mondanom, hogy az urak szempontjából szintén káros és veszedelmes ez a törvény. Káros ped'g azért, mert ha esetleg olyan eszközökkel akarnak az urak politikát csinámi, mint amilyen eszközökről Clausevitz irt. akkor ez a javaslat mindenesetre lehetetlenné teszi ezt is, mert erőszakkal tudnak ugyan katonákat fosrni, erőszakkal tudják a puskát a kezükbe adni erőszakolni, kényszeríteni tudják sok mindenre a katonákat — tőlem elvehetik íiz óiát. a láncot, a pénzemet is kivehetik a zsebemből — de ami bennem van. azt a hitet és meggyőződést, hogy az állam kijátszott engem, amikor becsületszóval megígérte hogy adósságát visszatéríti, azt tőlem senki el nem veheti és nem hinném, hogy éppen ennek következtében egy emberöltőn bMül is a maer"nk igazának megvédésére olvan súlyt helyezhetnénk, amilyen erre a célra némelykor talán szükséges volna. Elnök (csenget)'' Gaal Gaston képviselő urat mielőtt a teremből távoznék, kérem, méltóztatnék válaszolni egv kérdésemre. A gyorsírói jegyzetekből ugy látom, mé'tózta'ott közbeszólni, hogy: »A zabot megették maguk!« Ez a közbeszólás sértő érteleniben is érthető. Mielőtl tehát elnöki intézkedést tennék, kénytelen , vagyok a szónokot megszakítani és kérni mél-
