Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-110
Az országgyűlés képviselőházának 110. illése 1928 január 13-án, pénteken. 73 teni? (Krisztián Imre: Dicsőségesebb, mint a tanácskormány!) Majd lesz még szó erről a kurzusról, lesz még elég oka mérgelődni ma délelőtt, osak tessék nyugodtan lenni. (Zaj.) Mondom, amikor ez a dicsőséges keresztény kurzus, ez a népnyomoritó kurzus uralomra jutott, (Zaj.) ezer módjuk lett volna az uraknak helyre hozni azt. amit az átkos forradalmi kormányok csináltak. (Krisztián Imre: Nagyon sokat csináltak és nem lehet mindent 7 éven belül megcsinálni!) Nézzük meg, mi volt a korona kurzusa az átkos forradalmi kormányok alatt és nézzük meg akkor, amikor önök jutottak uralomra. Akkor meg méltóztatnak látni a különbséget, mert az az átkos Károlyi-kormány, az az átkos forradalmi kormány féltő gonddal ügyelt arra, hogy a korona kurzusa ne romoljék, sem belfölödi vásárló képessége tekintetében, sem külföldi vonatkozásban. (Krisztián Imre: Szóval jobb volt akkor, mint most! — Farkas István: Kérje ki az elnöki tanács határozatát, mielőtt közbeszólna!) Az az intézkedés is, amelyet a minister ur most hozzávág a fejünkhöz, ezt a célt szolgálta. Egy másik állítása a minister urnák az volt, hogy mi letértünk a marxizmusról és közeledtünk a polgári társadalomhoz, amikor : .L, na dikölcsöncímletek valorizálását követeljük; vagyis — ami egy szocialistára nézve a legsertőbb dolog — azt állította rólunk, hogy elhagytuk az elvi alapot, hűtlenül és becstelenül elhagytuk a marxizmust és rátértünk a polg-ári társadalom alaüjára azzal, hogy most a valorizációt követeljük. Megnyugtatom a minister urat és az egész t. Házat abban a tekintetben, hogy egy milliméternyire Bem tértünk el a marxista alapról, annál kevésbé, mert Marx sehol sem mondotta ós sehol sem tanította, hogy egy állam polgáraival szemben becsületbeli tartozását ne teljesítse; sehol sem tanitotta. hogy a vállalt kötelezettségeket nem kell teljesíteni; Marx sohasem mondotta és nem tanitotta, hogy egy uralmi helyzet fentartásáért szabad az államnak mint legfőbb erkölcsi testületnek a polgárait szegénnyé és kifosztotta tenni; ezt sehol nem tanitotta Marx. Ellenben a háborús adósságok megfizetésének megtagadását, ezt Marx tanításának elcsavarói, az orosz bolsevisták tanították legelőször és Magvarországon is Kun Béla volt az első, aki kijelentette, hogy a hadikölcsöncímleteket pedig az állam sem nem valtja be, sem kamatot értük nem fizet. Kun Belaig senki Magyarországon arról nem beszelt hogy az állani nem fogja kötelességét a hadikölcsöncímlet tulajdonosokkal szemben teljesíteni, legkevésbé beszélt erről a Károyi-kormany, általában az októberi forradalom bármelyik résztvevője. Ellenben Kun Béla jelentette ki ezt és elvbarátai meg is valósították Oroszországban. Ha tehát a minister ur ezek után megy és ezeknek példáját követi, akkor legkevésbé van ?o?a arra, hogy minket azzal vádoljon, bogy a marxizmus talaját elhagytuk és rátértünk a polgári opportunizmus talajára, amikor azt kívánjuk, hogy az államháztartás egyensúlyának figyelembe vételével a hadikölcsöncímlettulajdonosok kártalanítása tekintetében legalább annyira menjenek el, amennyire Sándor Pál tisztelt képviselőtársam javaslatában ajánlotta. Másik megjegyzésein Gaal Gaston igen tisztelt képviselőtársain tegnapi beszédére vonatkozik, aki azt kívánja, hogy az esetleges valorizációnál a sorrendi elsőbbség ne a hadikölcsöncínilet-tulajdonosokat Illesse meg, hanem az 1914. előttről származó állampapírokat és csak ezeknek kielégítése után jöhessen esetleg a hadikölcsöncímlet, ennél is először csak az árva-alapok, a jótékonysági fondáoiók és azután a valódi ősjegyzök. Ez a feltűnő nagylelkűség és áldozatkészség meglepett engem, és nem fojthatom el azt az érzésemet, hogy a nagybirtokos osztály kezében valószínűleg nagyom kevés ilyen hadikölcsöncímlet lehet. Mert ha nem igy volna, áfakor Gaal Gaston tisztelt képvislőtársam, a nagybirtokos osztálynak nagyszerű reprezentáns képviselője, nem beszélt volna ilyen szerényen a hadikölcsöncímletekről, mert azt a nagylelkűséget, amelyet különösen a háborúik idején .a nagybirtokos osztály tanúsítani szokott, ismerjük már a történelemből; ezek az urak minden alkalmat megragadtak arra, hogy felajánlják életüket ós vérüket — persze nem a sajátjukat, de a jobbágyaik életét és vérét — de zabot a háború idején nem adtak. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék általánosságban ilyet állítani! (Farkas István: Történelmi tény!) Malasits Géza: Tisztelettel meghajlom az elnök ur figyelmeztetése előtt, de mostmár kötelességemnek tartom, hogy állításomat bizonyítsam. A hétéves háborúból, az örökösödési háborúból, amelyet Mária Terézia vívott meg, méltóztatnak ismerni azt a gyönyörű jelenetet, amelyet a művészek is megfestettek. Nem akarom ennek a történelmi hátterét kutatni, csupán azt az egy történelmi tényt kívánom megállapítani, hogy miután Mária Terézia a háború folytatásához zabot, átvitt értelemben pénzt nem kapott... (Gaal Gaston: A zabot megették maguk! — Naytj zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: A földbirtokosok? — Farkas István: A jobbágyokat odaadták, de a zabot nem!) Mondtam, hogy az urak életüket és vérüket — már tudniillik a jobbágyok életét és vérét — örömmel áldozták fel, csak zabot adtak Mária Teréziának keveset és abból a kevésből is férje, Lotharingiai, siberek utján Poroszországnak is szállitott. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez is történelmi-4ény. Ép ugy történelmi tény, hogy a nagybirtokos osztály, általában a magyar nemesség a hétéves háború folyamán életet és vért áldozott, de pénzt nem adott. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Peidl Gyula: Amit a zabról mondott Gaal Gaston, azt lehet?) Elnök: Kérem ne méltóztassék az elnököt kötelességeire figyelmeztetni. (Zaj. — Peidl Gyula: Egyenlő elbánást kérünk!) Malasits Géza: Az a körülmény tehát, hogy keveset adtak abból a pénzből, amely Montecuccoli szerint nagyon szükséges a háborúhoz, kényszeritette Mária Terézia kincstárosait, arra, hogy a Selmecbányái és körmöcbányai bányákat kifosszák, a későbbi idők folyamán pedig nagyon is megbosszulta magát az országon az a szűkkeblűség, amelyet a birtokos osztály tanúsított. De nem is történelmi fejtegetéseket kívánok itt elmondani, csak leszögezem azt a tényt, hogy Gaal Gaston t. képviselőtársam nagyon szerényen beszélt a hadikölcsönkötvénvek visszafizetéséről és bennem azt az érzést támasztotta, hogy nagyon kevéssé vett részt ebben a jegyzésben. (Gaal Gaston: Tudja mit, cseréljünk! - Peidl Gyula: Előbb vagyont cseréljünk! — Zaj.) Ha minket, mint osztályt méltóztatik gondolni, akkor bátran kiálljuk a ver
