Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. ülése 1928. évi január hó 13-án, pénteken, Zsitvay Tibor és Puky Endre elnöklete alatt. Tí'iHjyai : Egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak: Herczegh Béla, Malasils Géza, Szilágyi Lajos. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az inditványkönyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Bud János, Mayer János, Peslhíj Pál. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 35 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitóin. A mai ülés .jegyzökönyvét vezeti Fitz Arthur jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző or, a javaslatok ellen felszólalókat peüig Perlaki György jegyző ur. Napirend szerint következik az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat (Írom. 281, 346) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik t Fitz Arthur jegyző: Herczegh Bélai Herczegh Béla: T. Képviselőház! A valoiizáció kérdését tudvalevően az teszi nehézzé és épen ezért több szempontból is megfontolandóvá, hogy bár a valorizáció kérdése elsősorban jogi kérdés, mégis a kérdés megoldásánál oly sok pénzügyi, közgazdasági és szociális szempont merül fel, hogy e szempontok mérlegelése mellett a tisztán jogi szempontok nem honorálhatok. Nem honorálhatok annak elle-' nére sem, hogy az etikai szempontok is e kérdés jogi szempontjainak megoldását tennék kívánatossá, mert hiszen az etika erkölcse ugyanazon talajból nő. amelyből a jog igazsága is virágzik ki és igy a jogászi szempontnak az etikai szempontokat is kell jelentenie. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Jogászaink egy része épen ezen okból a szigorú jogászi elvek alapján birálták meg e javaslatot, illetőleg még a nemzetgyűlés elé az 1925. évben beterjesztett első javaslatot is. Egy elismert, kiváló magánjogászunk azt iita volt. hogy semmiféle tekintet, még az állam anyagi érdekének tekintete sem igazolhatja az érdekkiegyenlités viszonosságának és egyenlőségének, a felek jogos és erkölcsös akarata megvalósításának megsértését. Azt irta volt, hogy midőn az állam a maga részére valorizál, szinte az erkölcstelenség kritériumát válthatja ki az a kérdés, hogy helye van-e a valorizációnak? El kell ismerni, t. Képviselőház, hogy csupán jogászi szempontból nézve, ez a javaslat valóban nem felel meg az érdekkiegyenlités KfcPVTSELÖHÁZT NAPLÓ. VIII. egyenlőségének és viszonosságának, amire a jogásznak törekednie kell, mert hiszen ez a jognak örök szép hivatása. Nem ismernők a jog e szerepét, ha ezt e javaslat tárgyalása alkalmával is ki nem fejeznők; vagy rosszul magyaráznók a jog feladatát, ha olyan jogászi magyarázatot adnánk e javaslatnak, amelyet a jog igazi célja és eszménye nem fedezhetne. De másfelől nem ismernők e javaslat lényegét és igazi célját sem. ha csupán a jogosság kérdésének törvényes elintézését látnók e javaslatban, mert hiszen e javaslat nem is annak merev alkalmazását célozza, hanem kompromissziumot keres a jogilag kívánatos és a közgazdaságilag és pénzügyileg lehetséges megoldások között. Elismerem azt is, hogy tisztán jogászi szempontból az ilyen kompromisszum nem jelenthet teljes megnyugvást, mert hiszen a jogász nem ismerhet féligazságokat. Az ily kompromiszszum előnyeit is el kell azonban ismerni jogpolitikai szempontból, különösen a birói gyakorlatnak az átértékelés kérdétsében mutatkozott eléggé divergáló iránya mellett, ami a közgazdasági élet bizonytalanságának káros következményeiben a pénz elért stabilitásának nagy közgazdasági előnyeit veszélyezteti. A törvényhozás jogászai előtt épen ezért az én szerény megítélésem szerint e javaslatnál fölmerülő kérdés lényege voltaképen nem is az, hogy a jogászi szempontoknak, a jogi kölcsönösség elvének mindenben megfelel-e ez a javaslat, — mert hiszen mint mondtam, ezt ez a javaslat nem is célozza, — hanem inkább az lehet a jogászok részéről elbírálható kérdés, hogy a jogosságnak és közgazdasági lehetőségnek, egyoldalú jogászi szemponthói nem kívánatos, de viszont pénzügyi és közgazdasági szempontból szükséges kompromisszumát helyesen oldja-e meg ez a javaslat, hogy amidőn a jogászi szempontokat mellőzi, nem megy-e till a s/.üks gesség határain és viszont» hogy amikor a közgazdasági és szociális szempontokat is figyelembe veszi a jogi elvek rovására, helyesen alkalmazza-e már a birói gyakorlatban is kialakult azt az elvet, hogy a háborús kár az adós és a hitelező között lehetőleg méltányosan osztandó meg. A valorizáció kérdésénél, mint már mondám, épen e közgazdasági és szociális szem10